Letűnt világ, maradandó értékrend? | Alyson Richman: Egy párizsi kurtizán

Paddington |

Ez a könyvajánló a pészach, a zsidó kivonulási ünnep, vagy ahogy sokan ismerik, a zsidó húsvét idején íródott. Amikor elkezdtem olvasni Alyson Richman valós események ihlette regényét, fogalmam sem volt, hogy milyen jelentős szerepet játszik benne egy széder este. Ez a pészach első és második estéjén zajló rituális vacsora. Nélkülözhetetlen segédeszköze egy haggada, a könyv, amit a világ minden széderén felolvasnak.

A regény egyik főszereplője, Solange ennek a több száz éves kötetnek a segítségével tud szeretteivel együtt, matróna korú egykori kurtizán nagyanyja segítségével, maga is „kivonulni”, elhagyni a németek által éppen megszállt Franciaországot. Pontosabban azt biztosan tudjuk, hogy Solange Beaugiron valamikor ebben az időben elhagyta Franciaországot, és bár a távolból fenntartotta nagymamája lezárt párizsi lakását, annak ajtaját senki nem nyitotta ki egészen 2010. május 16-ig.

A brit Telegraph-ban 2013-ban jelent meg egy cikk a történetről, gazdag képanyaggal (a cikk sajnos fizetőfal mögé van dugva, de a lap bulvár-testvére, a Daily Mail is közölte a képek és a sztori egy részét). Az ebben szereplő titokzatos unoka és a még titokzatosabb nagymama, no meg a rekordáron elkelt, Giovanni Boldoni által festett portré több írót is megihletett. Némi guglizás után az Egy párizsi kurtizán mellett eddig három másik ilyenre leltem.

Richman regényének különlegessége, hogy az eredeti szereplőkről tudható információk jelentős részét megtartva lényegében csak a lyukakat töltötte ki saját fantáziájával. Így az izgalmas, olvasmányos kötet nem egyszerűen családregény. Ha csupán az lenne, akkor is bátran ajánlanám az olvasók figyelmébe gördülékeny stílusa, remek atmoszférateremtő ereje miatt. A kötet lapjait forgatva szinte érzi az ember a parfümök illatát, látja a Marais negyedben lévő kis antikváriumot, vagy sétál a Luxembourg-kertben.

A két történeti szál egyike a francia „boldog békeidőkben”, a Belle Epoque, vagyis a porosz–francia háború és az első világégés közötti időszakban játszódik. Solange nagyanyjának, a mosónőből elegáns kurtizánná váló és élete végéig – a második világháborúig – ebben a meseszerű, de az 1930-as évek végére teljesen letűnt korban élő nőnek, Marthe de Floriannak az élettörténete. Az életmesét Solange írja, aki kislány kora óta naplót vezet és írónak készül. Marthe 1938-tól kezdve csaknem két éven át rendszeresen mesél. Először a lány szokásos heti látogatásai alatt, majd hozzá költözik, mert Solange apja hadba vonult.

Marthe lemondott a fiáról, Henriról (Solange későbbi apjáról) már a születésekor. A fiú tisztes szegénységben nőtt fel, és csak 18 évesen értesült arról, hogy az addigra már dámává avanzsált asszony – valójában a szülőanyja. Idegenként tekintenek egymásra. Henri csak akkor mutatja be Solange-ot a nagyanyjának, amikor a felesége halála után nem tud mit kezdeni zabolátlan lányával. Ezért kezdődik a történetmesélés a fasizmus árnyékában.

• Olvass bele!

Solange azt is csak kevéssel az anyja halála előtt tudja meg, hogy bár őt katolikusnak keresztelték, ám az anyja zsidó. A Marthe-tal folytatott beszélgetések során feltérképezi a nagyanyja világát, de a saját világának mélyebb megismerésében az édesanyja egykori könyvespolcán található, néhány héber nyelvű kötet indítja el. A Marais negyed egyik antikváriumában hirtelen két hatalmas értékhez is hozzájut. Kiderül, hogy a héber könyvek egyike egy alig felbecsülhető értékű haggada. Ez egy bő öt évszázaddal korábbi, kézírásos könyv, melynek tradicionális szövegét egy rabbi írta le kalligrafikus igénnyel, illusztrációit pedig tehetséges festő felesége készítette. A másik nagy érték természetesen a szerelem. A véletlen egy életre összeköti őt a kereskedő fiával, Alexszel.

Szerelmük hátterében folyamatosan ott a rettegés, hiszen egyre érkeznek a hírek a fasizmus térnyeréséről. A németek lerohanják Lengyelországot, majd a Benelux-államokat (amit Hoppán Eszter egyébként kitűnő fordítása kisbetűvel írt „mélyföldeknek” titulál) és egyre kevesebben hisznek abban, hogy a Maginot-vonal megállíthatja őket nem egészen húsz évvel a Nagy Háború után. Közben érkeznek hírek, részben Alexék Németországból menekült, csodálatosan tehetséges könyvrestaurátora révén a zsidókat érő atrocitásokról is.

Marthe, aki szinte sosem teszi ki a lábát otthonról, elfogadja a meghívást Alex családjától egy széder vacsorára, és lényegében áldását adja a fiatalok kapcsolatára. Sőt, még ennél is tovább megy, megkeresi egy korábbi szeretőjét, hogy felmentést szerezzen a fiúnak, amikor az megkapja a behívóját. Miután megmentette unokája szerelmének az életét, elvégezvén földi küldetését, elegánsan távozik a saját életéből.

Alex családja közben elhagyni készül Franciaországot, oly sok más zsidó (és nem zsidó) családhoz hasonlóan. Csakhogy az Európából menekülő zsidóknak nincs könnyű dolga, helyzetük szinte ugyanolyan, mint a napjainkban ide érkező afgán vagy szíriai menekülteké. Minden megoldás nagyon drága és bizonytalan, ráadásul sok ország nem is engedi be őket. Röviddel Marthe halála után Solange lezárja a nagyanyja által ráhagyott lakást, még Mickey egerét is ott hagyja (ezt a lakásban készült képeken is láthatjuk). Alexszel, Alex apjával és a könyvrestaurátor családjával egy kocsiban összezsúfolódva jutnak el a Földközi-tengerhez. Szimbolikus, hogy ami a haggadában Ádám botja Mózes kezében, az számukra maga a csodálatos haggada. Bár nem válik ketté a tenger, sem az Atlanti-óceán, ez a tárgy megnyitja az utat ahhoz, hogy Dél-Amerikába menjenek. Így elhagyják Franciaországot mielőtt ott is megkezdődnének a zsidóüldözések, amelyek Solange-ot is érintenék (noha nem nevelkedett zsidónak).

Solange és kompániájának vándorlása Marseille-ben érkezik utolsó állomásához. Bár a haggada története csak a sivatagi vándorlás kezdetéig meséli el a zsidók történetét, tudjuk, hogy Mózes, aki kivezette a népét Egyiptomból, nem léphet az Ígéret Földjére. A regény hősei számára végső soron a restaurátor Solomon teremti meg a kivonulás lehetőségét, amikor a kishíján tönkrement állagú haggadát kijavítja. Szimbolikussá válik, hogy akárcsak Mózesnek neki sem adatik meg, hogy eljusson az Ígéret Földjére.

Alyson Richman: Egy párizsi kurtizán
Fordította: Hoppán Eszter
Lettero Kiadó, Budapest, 2022
460 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft
e-könyv változat 3890 Ft
ISBN 978 963 624 0080 (papír)
ISBN 978 963 624 0097 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Marthe de Florian előkelő kurtizán, és egyáltalán nem tipikus nagymama. Ahogy Európa egyre inkább a világháború felé sodródik, úgy érzi: itt az idő, hogy életének különös titkait megossza a lányunokájával. Miközben Marthe sorra veszi csodás műkincseit, feltárja rejtélyes sorsának minden állomását. Ám a festmények közt az egyik jóval fontosabb, mint a többi: a varázslatos, bárkit rabul ejtő portré. Giovanni Boldoni, a híres olasz művész festette. Vajon mi a titka a képnek? És mit taníthat a kurtizán egy fiatal lánynak 1939-ben, a háború küszöbén?
A varázslatos történelmi regény alapja igaz történet. Marthe de Florian (1864–1939) korának egyik legszebb asszonya volt. Híres szeretői közt államférfiak, bankárok, művészek egyaránt akadtak. Párizsi lakása 70 évig állt zárva, miközben a fenntartását valaki továbbra is fizette. Amikor 2010-ben kinyitották, az egész világsajtót bejárta a hír: odabent több millió euró értékű műkincs rejtőzött.