Életteli érző rajzfigurák | Yoai: Anime rajziskola

Posted on 2023. március 1. szerda Szerző:

0


Laczkó Ilona Adél |

Mindkét keresztgyerekem nagyon szeretett és szeret rajzolni, színezni. Korosztályuknak megfelelően eleinte csak állatokat, növényeket, majd később embereket, élethelyzeteket, történeteket rajzoltak. Az érzelmeket – amelyeket mi buta felnőttek nem veszünk észre –, a rajzok bemutatásakor saját arckifejezésükkel nyomatékosították, hogy lássuk a bánatot, az örömöt vagy a félelmet a macin vagy a cicán.

Később persze már gondolatfelhő került apa figurája fölé, melyben eleinte „Áááá!” jelezte a fájdalmat, majd a „Waooo!” az örömöt. Ezek után nem volt meglepő, hogy szenvedélyes rajzfilmimádók lettek (velem együtt) ők is. A kockásfülű nyúl, a Kisvakond éppúgy több karcos DVD-t eredményezett, mint Szaffi, Ludas Matyi, Vízipók, Pom-Pom, meg persze Lolka és Bolka, Rex vagy a varázsceruzás kisfiú, no meg a teljes Walt Disney-világ Hófehérkétől Barbie és Csingiling kalandjain át a Verdákig, a Kis kedvencekig, a Rióig. Később következett − egy mindezektől teljesen eltérő világ − a Minimax egyes rajzfilmsorozatai anime-stílusban.

Mitől más az anime? Figurái különlegesen nagy szemeket kapnak. Nem ormótlanokat, ijesztőket, de arányaiban jóval nagyobbak, ezáltal jobban tükrözik az érzelmeket is. Hisz a szem a lélek tükre. De vajon miért kapnak ezek a legtöbbször rikító hajú, túlzottan karcsú vagy atletikus figurák ilyen kifejező szemeket? A válasz az anime-stílus eredetében rejlik.

Az anime az angol animation szó rövidüléséből keletkezett és Japánban általánosságban rajzfilmet jelent. Gyakran találkozunk ezzel együtt a manga kifejezéssel is, amely a japán képregények elnevezése. Mindezekből következik, hogy e stílusok viszonylag fiatalok. Bár – különösen a mangák − alapja a tradicionális ukijo-e [lebegő világ] festészet, amelyet a nyugati hatások formáltak át e modern irányzatokká. A mangák eredete a 12. századi fametszetekig nyúlik vissza, melyek Japán 18-19. században megszűnő elzártsága után ugrásszerű fejlődésnek indultak.

Az anime azonban a második világháború utáni évek terméke. A kezdeti anime rajzok hátterében gyakran feltűnik az atombomba felhője, de magával az atomtámadással is sok anime foglalkozott. A japán társadalom így is próbálta „kibeszélni” magából, maga mögött hagyni a borzalmakat és megtalálni a kiutat a háború utáni letargiából.

Az anime atyjának Tezuka Oszamut tekintik, aki (milyen különös) épp a háború előtti amerikai képregények stílusát ötvözte a mangák világával. A költségtakarékos animék jellemzője, hogy a szereplők mozgása nagyon szűk, a háttér gyors (és olcsóbb) változtatásával pótolják ezt. Épp ezért vált fontossá az álló figurák kifejezőkészségének erősítése pl. a szemmel: a jónak szép nagy (ártatlan) szeme van, a gonosznak keskeny és kicsi. A szem mellett jellemző az izzadságcsepp, a csibi/chibi (a karakter gyerekké kicsinyítése), a jellegzetes gesztusok (tarkóra tett kéz, homlokon lüktető ér stb.) használata. Talán egyfajta művész-háború volt ez, revans a győztes kultúra felett?

Akkor már nincs szükség többé a rajzlap mögül az alkotó arckifejezésével pontosítani a nyilvánvalóan ábrázolt érzelmeket? Nos, − a korhatár-besorolás nélküli − művészpalántáknak leginkább ebben segít ez a könyv.

Yoai, a japán származású, Kanadában élő animeművész − a korábbi, Chibi rajziskola című könyvéhez hasonlóan − alaposan és lépésről lépesre mutatja be az animekészítés alapfogásait. A könyv külön érdeme, hogy bevezetőjében könyvhasználati, anyag- és eszközhasználati útmutatót is nyújt. Ezután részletesen, gyönyörű illusztrációkkal mutatja be a testrészek (arányok, a fej, kar, láb, pózok), az arckifejezések, a haj, valamint a ruházat és cipők jellemző anime típusait. Sorra veszi az anime készítés technikáit a ceruzavázlat és árnyékolás készítésétől az átrajzoláson át a színezésig.

Lepusztított oktatási rendszerünkben meglehetősen mostoha gyermek a rajz tanítása: szaktanár hiányában (jó esetben) lelkes helyettesítő kolléga igyekszik többet nyújtani az unalmas „rajzoljatok, amit akartok” óráknál. Ezért is tetszik nagyon, hogy a könyv kiegészül színelméleti gyorstalpalóval is. Ebből nem csak az anime alapszíneit és a hozzájuk tartozó árnyékszíneket ismerheti meg az olvasó, hanem instrukciókat is kap, hogyan keverje a színeket, hogyan készítsen színátmenetet. De az alkotáshoz – mindezeken túl − Yoai szerint is − a legfontosabb a jó hangulat, az elszántság és a kényelmes alkotóhely.

Ha mindez megvan, kezdődhet a gyakorlás! A könyv húsz, már elnevezett karakter alkotását mutatja be apró lépésekben. Aki pedig már ráérzett az animealkotás ízére, annak a könyv egy inspirációgyűjteményt kínál fel, a szerző honlapja és instagramja pedig további ötleteket. Ezek segítségével akár rajzfilmek is megálmodhatók, önálló figurák kelthetők életre, amelyeknek (akiknek?) a legapróbb érzelmeit is mindannyian pontosan észrevesszük, felismerjük. Még a buta felnőttek is!

Ez nem Yoai, de hasonlít rá

Yoai: Anime rajziskola
Fordította: Kelemen Blanka
Scolar Kiadó, Budapest, 2023
144 oldal, teljes bolti ár 5699 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 5099 Ft,
ISBN 978 963 509 6367

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tanulj meg profin anime- és mangakaraktereket rajzolni!
Az Instagramon is jól ismert Yoai most megtanítja neked, hogyan rajzolj japán anime/manga stílusban. Szeretnéd tudni, hogyan születnek Yoai jellegzetes figurái, karakteres vonásai, divatos ruhái és bohó frizurái?
Most húsz egyszerű, ábrákat és információkat tartalmazó gyakorlatsorból lépésről lépésre megtanulhatod, hogyan rajzold le a karaktereidet ceruzával és tollal, illetve hogyan színezd és árnyékold őket színes ceruzával, filctollal és vízfestékkel.