Ők is ǀ Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3.

D. Magyari Imre ǀ

Tán 2012-ben, mindenesetre még tanár koromban, egy tanítványom, Kamilla kezében pillantottam meg Nyáry Krisztián Így szerettek ők című kötetét, aminek az alcíme akkor még Magyar irodalmi szerelmeskönyv volt, s még csak sejteni lehetett róla, hogy egy sorozat első darabja, de már egy év múlva, 2013-ban jött a következő.

Tízből ha nem is kilenc, de nyolc tanár ilyenkor sikítva, erőteljes mozdulattal kitépi éretlen diákja avatatlan kezéből a nyilvánvalóan személyiségkárosító gyűjteményt és fensőségesen megkérdi, miért nem James Joyce-t olvas inkább, akit ő sem feltétlenül olvasott, de most ő jutott az eszébe. Ennél azért jobb tanár voltam. Belelapoztam persze a példányba, fölényesen konstatáltam, magasan kvalifikált értelmiségiként (a harmadikon államvizsgáztam) nem én vagyok az elsődleges célközönség, de úgy gondoltam, ettől ez még nagyon hasznos és üdvös munka. Például Kamilla számára, aki a róluk szóló történetektől kedvet kaphat az írók olvasáshoz. Arról nem is beszélve, hogy a könyvet forgatva valamennyire tájékozódhat a párkapcsolatok dzsungelében.

Nyáry Krisztián könyveinek egyik nagy erényük, hogy fejezetei „izgalmas vagy érdekes életrajzi történetként” kedvet csinálhatnak és csinálnak is „a lényeghez, a művek olvasásához”. Ezt ő maga említi az Előszóban, teljes joggal. Nagy erény ez, amikor az olvasás mérhetően a háttérbe szorul. 2020 őszén jelent meg a Könyvolvasási és könyvvásárlási szokások* című tanulmány. Sokkoló megállapítással kezdődik: „2020-ban a felnőtt magyar lakosság 13 százaléka olvas rendszeresen (legalább hetente), egyharmada (34 százalék) alkalomszerűen, míg több mint a fele (53 százalék) saját bevallása szerint egyáltalán nem szokott olvasni. A 2005-ös eredményekhez viszonyítva 12 százalékponttal esett vissza a bármilyen rendszerességgel könyvolvasó felnőttek aránya…” Két másik erős megállapítás: „2020-ban a magyarországi felnőtt népesség több mint fele (58 százalék) soha vagy szinte soha nem vásárol könyvet”, és csupán 1 százalék vásárol havonta.

Nem kongatnám a vészharangot, hisz tudjuk, látványosan változtak-változnak a kultúrafogyasztási szokások, azt is tudjuk, hogy akinek nincs pénze könyvvásárlásra, az még járhat könyvtárba. De a kétszer is előforduló „több mint a fele” kitétel azért igencsak riasztó. Ha megjelenik egy (sőt három) olyan munka, ami rendkívül népszerűvé válva olvasókat szerezhet az értékes irodalomnak, bizony örülnünk kell.

S ahogy mondtam, ezek a könyvek azt is megtanítják, hogy az emberi kapcsolatok, szerelmek, házasságok terepe igencsak ingoványos. Idősödvén ezt már tudjuk, sőt túlságosan is jól tudjuk, de kamaszként, fiatalon az ilyen kiadványok mintegy tankönyvként is szolgálhatnak. Azt az olvasó úgyis elfelejti, hogy mikor és hol mutatta be a barátnője Kárpáti Klárát a több mint kétszer olyan idős Kassák Lajosnak (1938 telén a Vilmos császár [ma Bajcsy-Zsilinszky] út 70. alatti Seemann kávéházban (a könyvben tévesen Seeman); Kassák és csoportja vasárnaponként járt ide, de feltűntek itt a nyugatosok is, szemben volt a szerkesztőség), de azt nem, hogy a költő előző felesége, Simon Jolán, öngyilkos lett s hogy miért („részben azért, mert nem viselte el férje nőügyeit”). Bár az olyan apróságok ismeretétől lesz otthonos egy város, egy ország, hogy tudjuk, hol volt a Seemann, hogy Dsidáék Debrecenbe mentek nászútra, hogy Kratochwill Georgina – Vajda János Ginája – és egy Oroszy nevű férfi a cirkuszukkal 1879-ben Budapestre érkezve a Köröndön állították fel a sátrukat.

• Olvass bele!

Azt látjuk, amit az előző kötetekben is, hogy hiába nagy író, nagy költő, nagy szerkesztő valaki, a szellemi kiválóság semmitől sem védi meg. Hunyady Sándor vagy Osvát Ernő neve mellé nem is rendelődik egyetlen női név, csupán ennyit olvasunk: „Hunyady Sándor és a nők”; „Osvát Ernő szerelmei”. Pedig az utóbbi a Nyugatot szerkesztette!

Irodalmárként (a strukturalizmuson szocializálódva) elsősorban a szövegeket tartom fontosnak, de érdekel a háttér is, ami előtt megszülettek. Ha úgy tetszik, érdekelnek a pletykák. Emlékszem, ahogy egy hosszú vonatúton Kabdebó Lóránt elmesélte Szabó Lőrinc és Babits Mihály kapcsolatát Tanner Ilonával, aki aztán Babits felesége lett. (Kettejükről a sorozat második kötetében esik szó.) És bizony én voltam, aki egy rövid villamosúton álmélkodva kérdeztem meg egy nagyszerű Kaffka Margit-monográfia szerzőjétől, Bodnár Györgytől: „Osvátnak tényleg megvolt Kaffka?”

Most a legjobban Móricz Zsigmond és Magoss Olga éveken át tartó tipródása döbbentett meg: az író „hétszer kérte meg az asszony kezét – hogy aztán olykor a nő, olykor pedig ő maga visszakozzon a házasságtól.” És az, hogy Kozmutza Flóra, Illyés felesége, már Illyés feleségeként kapcsolatba keveredett Szabó Lőrinccel is. Erről sohasem beszélt, csak 2014 óta tudhatunk a történetről Péter László irodalomtörténésznek köszönhetően. (Én speciel nem tudtam.) Mindezt persze nem pletykaként, nem voyeurként kell olvasnunk, hanem emberi dokumentumként. Ha valaki mégis voyeurként csámcsog, az a legkevésbé Nyáry Krisztián hibája.

Elképesztő az is, úgy általában, hogy időnként semmi akadálya nem lenne a boldogságnak, csak egy betegség vagy maga a történelem nem engedi a kiteljesülést. Dsida Jenő boldog lehetett volna Imbery Melindával, Kaffka Margit Bauer Ervinnel, Gelléri Andor Endre Dreier Juliannával, Gérecz Attila Drechsel Máriával – de nem lett, nem lehetett.

Nyáry Krisztián engedve az emberek félistenek iránti igényének, híres személyiségekről írt, akik nem akármit tettek le a magyar irodalom asztalára. De a legújabb és a korábbi szerelmeskönyveket – a Festői szerelmek is közéjük tartozik! – az forgatja igazi haszonnal, aki a maga életén is elgondolkodik. A szerző, aki komoly kutatómunkát végzett, ehhez minden segítséget megad.

* Bernát Anikó, Hudácskó Szilvia: Könyvolvasási és könyvvásárlási szokások. TÁRKI, 2020

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3.
Legújabb irodalmi szerelmeskönyv
Corvina Kiadó, Budapest, 2022
144 oldal, a könyvre nyomtatott ár 7990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 6392 Ft,
e-könyv változat 5599 Ft
ISBN 978 963 136 8673 (papír)
ISBN 978 963 136 8826 (e-könyv)

******

A könyv kiadói fülszövege

Nyáry Krisztián 2012-ben mesélt először íróink és költőink szerelmi életéről. Az Így szerettek ők első és második része az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei között szerepelt. Most elkészült a sorozat várva várt harmadik része: ismét lekerülnek az unalmas íróportrék a tantermek falairól.
A könyvből egyebek mellett megtudhatjuk, hogyan érzett egyoldalú szerelmet József Attila pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránt; miért írta népdalait Kisfaludy Károly egy vallásos zsidó lányhoz, aki nem lehetett az övé; hogyan próbálta megszervezni Vajda János és ifjúkori szerelme, Kratochwill Georgina újbóli találkozását a költő későbbi felesége; miért kérte meg hétszer Móricz Zsigmond Magoss Olga kezét; és miként tudott Ignácz Rózsa a Gestapo börtönében tanúként részt venni volt férje második esküvőjén. Kiderül az is, hogy Petőfi Sándornak szerelme, Mednyánszky Berta helyett annak apja küldött szakító levelet; hogy Dsida Jenőt és menyasszonyát, Imbery Melindát hat évig próbálták elválasztani egymástól a szüleik, ezért csak titokban találkozhattak; valamint hogy miként élt évekig Molnár Ferenc és élete utolsó szerelme, Bartha Vanda ugyanannak a New York-i hotelnek két külön emeletén.