Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3. (részlet)

József Attila és Gyömrői Edit

„Olyan szüksége volt a kitárulkozásra,
mint a kábítószerre.”

A 31 éves József Attila a sötét budai utcasarkon késsel a kezében szorította falhoz a 40 éves Gyömrői Editet. „Kis kés, de jó kés” – hajtogatta folyamatosan. Addigra már több szerelmes verset írt a pszichoanalitikus-nőhöz, akinek hónapok óta a páciense volt. Gyömrői tudta: ha csak egyetlen rossz mozdulatot tesz, a férfi beleszúrja a kést. Noha megrémült, felidézte magában, amit professzora mondott: „sohasem szabad félni egy betegtől, mert akkor megijed attól, hogy félsz ”. Igyekezett józan hangon lefegyverezni a költőt. „Attila, mi értelme van ennek? – kérdezte. – Se maga, se én nem kételkedem abban, hogy maga azt csinálhatja, amit akar.” Erre a férfi elejtette a kést, és azt mondta: „De nem mer velem sétálni jönni.” Éjszaka volt, az asszonynak nem sok kedve volt betegével maradni, mégis igent mondott. Két óra hosszat sétáltak a sötétben a Naphegy beépítetlen telkei között, miközben József Attila folyamatosan beszélt. A pszichoanalitikus végül lekísérte páciensét a Lánchídhoz, és elbúcsúzott tőle.

József Attila másnap hosszú levelet írt, amelyben a késes támadásról ugyan nem ejtett szót, de képletesen mégis kettéhasította a nőt – Gyömrőire, a hideg analitikusra, és Editre, a meghódítandó szeretőre. „Maga olyan énnekem, mint anya és leánya – nagyon szeretem a leányt és az anya megtagadja tőlem” – írta. Zaklatott soraival világossá tette súlyos betegségét is: „Ha maga nem volna olyan jó, akkor borzasztó gyönyörűség lenne széttépni, fölnyársalni, megtaposni, szétverni az arcát, kiszúrni a szemét (…).” A címzett soha nem lépte túl az analitikus-beteg viszony szigorú határait: hideg, érzéketlen múzsák között őrizte meg az irodalmi emlékezet. „Te rongy, aki szeretni gyáva vagy ” – visszhangzik ma is a költő vádja, és az elemi fájdalomból születő átok is örökké Gyömrői Editre ég: „Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes / bársony-penész pihézze melledet”. Ma sem tudjuk biztosan, hogy a segítségnyújtás szándékán kívül érzett-e valamit leghíresebb páciense iránt.

„Szerelem: nem volt az szerelem.”
Gyömrői Edit első pillanattól tudta,
hogy páciense gyógyíthatatlan.

1896-ban született Budapesten, erősen asszimilálódott zsidó családban. Bútorgyáros apja, aki a budai királyi várba szállított bútorokat, a századfordulón Glückről magyarosította családnevüket. Nagybátyja, Hollós István elmeorvos már kamaszkorában beszélt unokahúgának a pszichoanalízisről, és megismertette Sigmund Freud tanaival. Gyömrői Edit kezdetben mégsem analitikusnak, hanem költőnek készült. Eljárt Kassák Lajos avantgárd körébe, és 18 éves korában háborúellenes versekkel jelentkezett. Nem sokkal ezután férjhez ment Rényi Ervin vegyészmérnökhöz, akinek hamarosan fiút szült. A házasság nem volt hosszú életű: a férjet besorozták, és a Tátrába vezényelték. Felesége meglátogatta, ott azonban beleszeretett valaki másba, és kezdeményezte a válást. A Tanácsköztársaság más értelmiségiekkel együtt őt is felvillanyozta: munkát vállalt a Közoktatásügyi Népbiztosságon, és megjelent egy verseskötete is – Rényi Edit versei címmel.

A kommün bukása után jobbnak látta Bécsbe emigrálni. Később élt Kolozsváron, Pozsonyban és Prágában, dolgozott ruhatervezőként, tolmácsként, fotósként, filmforgatókönyv-íróként, lapszerkesztőként, végül a német fővárosba került, ahol pszichoanalitikussá képezte magát. 1933-ban tartotta meg székfoglalóját a Német Pszichoanalitikus Egyesületben. Amikor tehát a következő évben hazatelepült Magyarországra, tulajdonképpen kezdő analitikusnak számított. Mégis ő vette át Rapaport Sámueltől az egyre súlyosabb lelki betegségektől gyötört József Attila kezelését.

Az analitikusnőt többen is ajánlották a költőnek. Elsőként közös barátjuk, Lesznai Anna, aki Gyömrőinek is jelezte, hogy egy tehetséges költő nagy bajban van, kezelésre szorul. Az asszony nagybátyja, Hollós István is jó ötletnek találta, ha unokahúga foglalkozik a beteggel, végül pedig a neves pszichiáter, Kulcsár István is közvetített a költő és az analitikus között. Ő később tévedésnek nevezte, hogy nem férfi terapeutát javasolt: „Kitűnő analitikus volt, de hozzá József Attilát nem lett volna szabad küldenem – magyarázta. – Edit nagyon szeduktív nő, szeduktív személyiség volt. (…) Mindenki, akire Edit ránézett – olyan bűvölő szemekkel –, az ilyen vagy olyan módon beleszeretett.” Más ismerősei is „teljesen elsodró, borzasztóan szexepiles nőként” jellemezték a pszichoanalitikust.

József Attila ekkoriban rendkívül válságos időszakot élt át. 1934-ben elköltözött élettársától, Szántó Judittól; letörte, hogy csalódnia kellett a kommunizmus eszméjében, és az is, hogy – ettől nem függetlenül – mást hívtak meg helyette a szovjet írókongresszusra. A következő év elején várakozásai ellenére sem kapta meg a Baumgarten-díjat, ami nemcsak szakmai elismerést jelentett volna számára, hanem megélhetést is. Pszichiátere, Rapaport Samu sikertelennek ítélte megkezdett kezelését, és megszakította a terápiát. A költő súlyos depressziós állapotba került, hetekig az ágyból sem kelt ki. Miután Hatvany Bertalan vállalta, hogy kifizeti a kezelés költségeit, barátai új analitikust kezdtek keresni a számára. Így találtak Gyömrői Editre, akinek személyét József Attila is elfogadta.

A pszichiátria korabeli sztenderdjei alapján a szakemberek tévesen skizofréniaként diagnosztizálták a költő betegségét, jóllehet a mai kategóriák szerint inkább borderline személyiségzavarról beszélhetünk, amelynek kezelése is más módszerekkel történik. Úgy tűnik, maga a terápia kezdettől reménytelen volt: „Nagyon nagy bajban voltam, mert két hét múlva tudtam, hogy Attila gyógyíthatatlan – mesélte később egy interjúban Gyömrői. – Viszont azt is tudtam, hogy ha én azt mondom neki, hogy inkább nem folytatjuk, akkor tudja, hogy miről van szó. Ezért azt gondoltam, hogy nem kezelem úgy, mintha egy kezelhető beteg lenne, de nem hagyom el, fogom a kezét.”

Kezdettől ügyelt rá, hogy távolságtartó analitikus-páciens viszonyt alakítson ki, ezért ragaszkodott hozzá, hogy a Hatvanytól kezelésre kapott havi húsz pengőt ne a barátok, hanem a költő vigye el neki. Voltak ismerősök, akik emiatt azt kezdték el terjeszteni, hogy József Attilának semmi baja, csak a pénzéhes lélekgyógyász tartja a betegség állapotában. Mások azért tették felelőssé Gyömrőit, mert a költő tünetei a terápia során felerősödtek, állapota rosszabbodott. Ő maga valóban csak egyfajta fenntartó „szupportív kezelést” folytatott, de nem biztos, hogy a kor bármelyik budapesti szakembere képes lett volna jobb eredményt elérni.

A költő szinte azonnal beleszeretett analitikusába. Gyömrői nemhogy nem viszonozta érzelmeit, de azt is kétségbe vonta, hogy páciense ténylegesen szerelmet érez. „Szerelem: nem volt az szerelem – elemezte a helyzetet évtizedek múlva. – (…) Átvitel. Átruházás. (…) A versek, az nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt.” A korábban verseket is író szakember azonban elismerte, hogy – szakmai és esztétikai szempontból is – nagy hatást gyakorolt rá betegének költői tehetsége és nyelvhasználata.

Máig talány, hogy József Attila kinek a tanácsára kezdte írni kezelése idején a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című önelemző írását, amelyben gyakran feltűnik analitikusának neve is. „Gyömrői büdös kurva”, „Gyömrői dögöljön meg”, „Gyömrői előtt megölöm magam” – hangzik néhány jellegzetes mondat, amelyeket azonban a címzett nem olvashatott. „Nemcsak, hogy nem én írattam, de nem is tudtam róla, soha nem is láttam – szögezte le a terapeuta évtizedekkel később. – (…) Ha én dolgozom egy beteggel, akkor nem azt akarom tudni, amit ő tud és tudva gondol, hanem amit nem akar tudni.” Elképzelhető, hogy korábbi analitikusa kért ilyesmit páciensétől, de az is, hogy magától érezte szükségét, hogy leírja legtitkosabb gondolatait. Németh Andor szerint barátjának „olyan szüksége volt a (…) kitárulkozásra, mint a kábítószerre… Gyötörni, marcangolni akarta magát”. Gyömrőinek elvitte álmainak leírását is, jóllehet az ilyesmit sem kért tőle.

Az álomleírásokkal egyszerre születtek az Edit-versek: József Attila hat befejezett remekművet és néhány töredéket írt szerelméhez. Az első a sorban 1936 májusában a Gyermekké tettél című költemény volt, amely eredetileg Egy pszichoanalitikus nőhöz címmel jelent meg a Szép Szóban, így a címzett is pontosan tudhatta, hogy kettejükről szól: „Reám néztél s én mindent elejtettem. / Meghallgattál és elakadt szavam. / Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; / hogy tudjak élni, halni egymagam!”

A következő fél évben keletkezett versekben megjelenik az elutasítás és a beteljesületlen szerelem élménye, amiből a költő környezetében többen arra következtettek, hogy az analitikus játszadozik páciense érzelmeivel.

A versek persze csak áttételes üzenetnek számítottak, de József Attila 1936 második felében elkezdte az asszonyt nyíltan is a szerelmével ostromolni, a következetes elutasítások után pedig agresszíven fenyegette. Amikor megtudta, hogy Gyömrőit eljegyezte egy férfi, megüzente, hogy megöli mindkettőjüket. Bokszerrel a kezében leselkedett utánuk, majd nekitámadt az analitikus vőlegényének. Következő alkalommal taxival követte a nőt, aki egy ismerősét látogatta meg a Naphegyen. Mivel az ablakból látszott, hogy a ház környékén várakozik, Gyömrői kiment hozzá – ezt követte a késes jelenet és az éjszakába nyúló közös séta.

A terapeuta talán ezután döntötte el, hogy elengedi páciense egyre görcsösebben belé kapaszkodó kezét, és átadta kezelését Bak Róbert pszichiáternek. Utóbb ezt szakmai okokkal magyarázta: „Mikor már nyilvánvaló volt, hogy be kell utalni kórházba, akkor vette át a kezelését (…). Nekem nem volt módomban kórházba beutalni. Ő beutalta.” A kezelés befejezése persze nem jelentette azt, hogy a költő szerelme is megszűnt volna. „Hát lehetséges az, hogy valakit ennyire kívánjon az ember, és az ilyen értetlenül viszonzatlanul maradjon? – írta egy levelében. – Borzasztó. Nagyon fáj a szégyen is. Azt is szégyenlem, hogy bolonddá akart tartani, és úgy akart eltávolítani magától. (…) Igazán megöltem volna már magamat, ha nem volna bennem az a szörnyűséges gyanú, hogy magának ez esne a legjobban, akkor érezné magát biztonságban. Hogy van szíve ennyi brutalitáshoz? Hát szabad ezt? Hiszen maga anya, maga szült már!” A levél motívumai megjelentek József Attila ugyancsak 1936 végén megjelent, Nagyon fáj című kötetében. A jórészt visszhangtalanul maradt kötet volt az utolsó a költő életében.

Egykori kedvese, Vágó Márta, aki sok év után rövid időre újra kapcsolatba került a költővel, később így emlékezett: „Akkor is, amikor már gyűlölte Gyömrőit, mindig újra elmondta, hogy a nagy verseit, hiába, neki köszönheti, illetve az analízisnek.” Gyömrői Edit erről akkor már mit sem tudott. 1937 nyarán feleségül ment vőlegényéhez, majd nem sokkal ezután feladta praxisát. Amikor az első zsidótörvény bevezetése miatt férjével együtt ismét elhagyta Magyarországot, József Attila már több mint egy éve halott volt.

Az Európából menekülő Gyömrőiék Amerikába készültek, végül Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén kötöttek ki. A férj nem sokkal ezután itt halt meg leukémiában. Az asszony tovább akart utazni, ám megismerkedett egy nála tíz évvel fiatalabb, félig szingaléz egyetemi tanárral, akibe beleszeretett, úgyhogy maradt. Újabb házasság következett. Gyömrői Ceylonban belépett az indiai pszichoanalitikus egyesületbe, közben jelmezek és díszletek tervezésével is foglalkozott. Hozzálátott egy regény megírásához, amely fikciós elemekkel dúsított önéletrajzként is értelmezhető. Évekig nem is értesült róla, hogy Magyarországon maradt felnőtt fia, húga és édesapja is a holokauszt áldozatai lettek.

A háború után férjével Nagy-Britanniában telepedtek le, ahol Gyömrői elismert pszichoanalitikus lett. Az 50-es években kezdték el Magyarországról keresni, hogy írja meg emlékeit az akkor első számú „proletárköltőnek ” számító József Attiláról. Következetesen elhárította ezeket a kéréseket: „Írni Attiláról semmi esetre se fogok – válaszolta egy felkérésre. – Több okból sem. Bármennyire meghalt is és bármennyire nagy költő is, nekem mégiscsak páciensem volt, és a diszkréció kötelezettsége nem szűnik meg a halállal. Másrészt úgy hallom, engem többször is megtámadtak Attilával kapcsolatban – eszembe sincs azt a látszatot kelteni, hogy igazolni akarom magamat. Ez minden.” Valóban gyakran vádolták azzal, hogy az általa alkalmazott terápia súlyosbította a költő betegségét, és ez vezetett öngyilkosságához.

A 70-es években többször hazalátogatott Magyarországra, ahol kollégáival is felvette a kapcsolatot. Eldöntötte, hogy halála előtt mégis megtöri némasági fogadalmát. Londonban hosszú interjút adott egy irodalomtörténésznek, akinek átadta József Attila leveleit és a költő kezelésének dokumentumait. „Vigye haza. Ha én meghalok, ki fogja tudni itt, hogy ki volt az a József Attila?” Az utolsó pillanatig hűvös, távolságtartó módon beszélt egykori pácienséről. Beney Zsuzsa költő szerint azonban e szerelem mindent elsöprő szélvihara elől ő sem tudott elzárkózni – még akkor sem, ha egyébként úgy reagált rá, ahogy mestersége szabályai azt előírták. Gyömrői Edit 91 éves korában halt meg. Arra a kérdésre, hogy miért hagyta ki önéletrajzi regényéből teljesen a költő alakját, talán csak egy pszichoanalitikus tudna válaszolni.

❦

József Attila | [S ha nem volt még halálos szerelem…]
Töredék · 1936

s ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen,
értelmes kín: mert nincs értelme annak,
ha embernek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
s árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz:
Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3.
Legújabb irodalmi szerelmeskönyv
Corvina Kiadó, Budapest, 2022
144 oldal, a könyvre nyomtatott ár 7990 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 6392 Ft