Dániel András: Jaj, ne már! mondta a hal (részlet)

Ezen a szombat reggelen Sovánkovics Rezső, mint hosszú évek óta minden szombaton, horgászni ment.
Illetve még előtte is történt néhány dolog, ám ezek sem voltak különösebben meghökkentőek vagy váratlanok:

1. Álmot látott, ugyanazt, amit évek óta minden szombat hajnalban. Az álom egy irdatlanul nagy halról szólt. Ő az állat fejénél állt, és erősen hunyorogva próbált ellátni egészen a farkáig, ami – bármennyire is szerette volna – nem sikerült neki. Ez valami ismeretlen okból rendkívül zavarta őt, úgy döntött hát, hogy odamegy. Nyomban el is indult, ám hasztalan gyalogolt kitartóan a hal tenyérnyi pikkelyekkel borított, nedvesen csillogó teste mellett, a túlsó végéhez sehogyan sem volt képes odaérni. Sovánkovics Rezső ezen egy pillanatig sem akadt fenn, hiszen számtalan ugyanilyen álom után már előre sejtette, hogy így lesz. Bár titkon azért reménykedett, hogy ez egyszer, valami csoda folytán, végre megpillanthatja a halóriás farokuszonyát.

2. Megszólalt az ébresztőóra. A rekedt csörgés félbeszakította Sovánkovics Rezső álmát, aki ekkor a hal törzsének még a felénél sem járt. Sebaj, majd legközelebb – gondolta, azzal felébredt.

3. Rövid ideig a plafont bámulta, azon is egy furcsa, kacsa alakú repedést. Miért pont kacsa? – töprengett Sovánkovics Rezső, aki maga sem tudta, miért, de jobban szerette volna, ha a repedés valami szívének kedvesebbre emlékezteti, mondjuk lajhárra vagy mókusra, de leginkább pingvinre. Mivel megfelelő magyarázat ezen a szombat reggelen sem jutott az eszébe, kikászálódott az ágyból. 4. A konyhába csoszogott, hogy főzzön egy kávét. Félúton összetalálkozott Sovánkovicsné Gerezdás Mártával, aki, mint neve is mutatja, a felesége volt. Jó reggelt! – köszöntötte nejét álmosan Sovánkovics Rezső, aki sosem értette, Gerezdás Márta hogyan képes még szombatonként is ennyire korán felkelni. Előbb, mint ő! Miután kapott egy jóreggelt-puszit, Sovánkovics Rezső feltette főni a kávét, és készített magának egy lekváros pirítóst.

4. Közben bekapcsolta a rádiót, hogy megtudja, milyen idő várható aznap. Ezt ugyan simán megnézhette volna a mobiltelefonján is, de Sovánkovics Rezső szeretett rádiózni. A bemondónak, aki szombat reggelenként felolvasta az időjárás-jelentést, olyasféle hangja volt, mint egy félig eldugult lefolyónak. Ez a mély, gurgulázó zaj valamiért megnyugtatta Sovánkovics Rezsőt. Kávéját szürcsölve és pirítósát harapdálva azon mélázott, vajon miért ígérnek a környékükre, évszaktól függetlenül, majdnem minden szombatra felhős és esős időt. Öszszefügg ez azzal, hogy ő horgászni megy? Ha meg nem ezzel áll kapcsolatban, akkor vajon mi lehet az oka?

5. Mivel ezúttal sem jött rá e kérdés nyitjára, és közben a reggelije is elfogyott, átment a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát (fogmosás, borotválkozás, fésülködés meg effélék).

6. Miután ezzel is végzett, Sovánkovics Rezső felöltözött. Egy rövid ideig hezitált, hogy ezen a szombaton melyik horgászós ingét vegye fel: a piros-sárga kockásat, a kék-barna kockásat, esetleg a zöld-feketét. Végül is a második mellett döntött, mert úgy érezte, ez illik leginkább a hangulatához. Ezt követően felhúzta a horgászós zokniját, a horgászós nadrágját meg a horgászós cipőjét is. Csaknem készen állt az indulásra!

7. Kiment az előszobába, magára öltötte a világoszöld, vízhatlan dzsekijét, majd vállára kapta jól megpakolt hátizsákját, amit a horgászbottal együtt már előző este odakészített az ajtó mellé.

8. Ekkor Sovánkovicsné Gerezdás Márta, ahogy minden szombat reggel, még gyorsan berakott a hátizsák külső zsebébe két szendvicset meg egy mézes-citromos teával teli termoszt. Ezt a figyelmességet Sovánkovics Rezső egy köszipuszival jutalmazta, ami egyben búcsúpuszinak is számított. Miután a felesége (majdnem észrevétlen félmosollyal) sikeres horgászást kívánt neki, ő kilépett a lakásból.

9. Még egyszer visszaszaladt, mert rájött, hogy nincsen rajta a horgászós sapkája (amiről hajlamos volt megfeledkezni). Sietve a fejébe nyomta, aztán újfent búcsút intve a feleségének, végre-valahára elindult.

Szóról szóra ugyanígy kezdődött Sovánkovics Rezső minden szombat reggele.

Dániel András: Jaj, ne már! – mondta a hal
Pagony Kiadó, Budapest, 2022
160 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft