Négyszer oda-vissza | Paul Auster: 4 3 2 1

kistibi |

Sokan sokféle listát készítettek már a hihetetlenül gazdag amerikai irodalomról, de egy dologban biztosan találunk azonosságot: Paul Auster neve mindegyiken szerepel. Van olyan irodalomtörténész, aki a ma élő négy legnagyobb amerikai író egyikének tartja. Akárhogy is: fontos, hogy hozzáférhetőek legyenek a művei. 2018-ban még az Európa adott egyet közre, az utóbbi években a 21. Század Kiadó jóvoltából jelennek meg Auster regényei. Az életmű egyik kiemelkedő darabja az igen fura 4 3 2 1 címet viseli.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy a kezembe került. Olyan szerkezetű, olyan gondolatvilágú regény ez, amilyennel még nem találkoztam. Korábban nagyképűen azt gondoltam, hogy több mint ötven év intenzív olvasás után az eddig megismert művektől alapvetően eltérővel már nem fogok találkozni. Auster megcáfolta elkényelmesedett világlátásomat.

A 4 3 2 1 elolvasása után az ínyencek is csak csettinthetnek. Külön öröm, hogy az eredeti mű megjelenése (2017) után egy évvel már magyarul is kézbe vehető lett, Pék Zoltán nagyszerű fordításában. Az ő munkájáról kell és illik is külön beszélni, egyrészt mert a történet hihetetlenül nagy terjedelmű (hétszáznyolcvan, nagy alakú oldal), másrészt mert Auster imádja a többszörösen összetett, olykor fél oldalnyi terjedelmű mondatokat. Érdekes módon ez nem lassítja, hanem gyorsítja az olvasást, és magának a narratívának a sebességét, szakadatlan hömpölygés-hullámzást hoz létre, az egymásra torlódó tagmondatok nem kioltják, hanem megsokszorozzák egymás erejét. Álljon itt példának egy véletlenszerűen kiválasztott mondat, melyet hasonlók százai követnek:

„Örült Noah sikerének, aki mindig a legjobb színész volt a színpadon, amikor csak látta, hétszer-nyolcszor az évek során, és Noah akármennyire is filmes akart lenni, Ferguson meg volt győződve róla, hogy megvan benne az, amitől vezető színész lehetne, nemcsak vígjátékokban, amikben máris remekelt, de drámákban is, bár talán nem tragédiákban, legalábbis nem az ötventonnás klasszikusokban, amikben a férfiak kinyomják a saját szemüket és anyák főzik meg a saját gyereküket, és Fortinbras belép, ahogy a függöny lassan lemegy a véres tetemekre.“

Nem lehetett egyszerű magyarra hajlítani angolról ezt az iszonyatos mennyiségű stilisztikai bravúrt, megőrizni a mondatokon belüli lendületet, vigyázni a tagmondatok közötti átkötésekre. A regény utolsó oldalainak egyikén ez olvasható:

„…a világ sohasem lehet több a világ töredékénél, mert a valóságban benne van az, ami megtörténhetett volna, de nem történt, hogy egyik út sem jobb vagy rosszabb, mint bármelyik másik, de az egyetlen testben való élet kínja az, hogy egy adott pillanatban csak egy úton járhatsz, bár mehettél volna másikon, teljesen más cél felé.”

Ez, bár a regény végén található, tekinthető a regény mottójának. Ha akarom (és miért ne?) irodalmi előzménynek tekinthető Lawrence Durrell Alexandriai négyese. Ott hárman mesélik el más-más szemszögből, nézőpontból ugyanazt a történetet, de csak a negyedik viszi tovább időben is. L. Durrell művét megjelenése után a regény megújításának tekintették.

Auster továbbgondolja ezt a technikát, négy ember történetét meséli, akik tulajdonképpen azonosak – csak egy-egy dolog megváltozott a közvetlen környezetükben, és a változás másfajta sors felé irányítja az adott főhőst, aki ezért teljesen más életutat jár be. A főhős négy útja (avagy a négy főhős útja) olyan, amit nem illik elárulni, noha roppant izgalmas.

A főhős, Archie Ferguson 1947-ben születik New Yorkban, az ő történetét meséli el az Auster-regény négy változatban 1970-ig. A főhős közvetlen közelében élő családtagok mindig azonosak, ám a viszonyok eltérőek. Hogy ne beszéljek rejtvényekben: az egyik változatban meghal az édesapja, a másikban szegény, a harmadikban kőgazdag – és így tovább.

Az már csak filozófiai gondolkodásmóddal fejthető meg, hogy ha a viszonylag apró változtatások különböző sorsokat szülnek, akkor vajon mekkora szerepet játszik az egyén életében az ő saját döntése. A négy sorsban kiemelt fontosságú az írás, a sport (baseball, kosárlabda) a filmek, a szex, és a hatvanas évekbeli Amerika korrajza. Valamennyi hős meg akarja érteni a világot, újrateremteni a maga módján, és ehhez az írás az út. Auster nemcsak magáról az írásról (mint teremtésről) kínál nagyon érdekes gondolatokat, de ha vevők vagyunk az olvasmánylistákra, bőven kapunk azokból is. Vagyis feltárul egy mű születésének a folyamata is.

Ferguson New York kietlen, elhagyott részén sétál, és egy üres telken eldobált bútorokat, hűtőszekrényeket, kerékpárokat lát. A környék rettentően lepusztult. A látvány megigézi. Ebből a képből születik regénye, a Romok fővárosa. Itt öngyilkossági hullám söpör végig a fiatalok között, s ennek kimondott-kimondatlan oka a vietnámi háború. A hatvanas évek Amerikájában rengeteg minden történt: a Kennedy-gyilkosság, a Vietnám ellen indított háború, a diáklázadások, a feketék és fehérek rengeteg halottat követelő összecsapásai Newarkban (Auster szülővárosában), Martin Luther King meggyilkolása.

És az ezek nyomán társadalmivá lett kérdések: Hazaáruló-e az a fiatal, aki nem akar Vietnámba menni? A rasszizmus betolakszik a hétköznapokba, a politika pedig mindenhová. A rasszizmus és a háború megosztja a társadalmat, gyűlöletet szül. Ismerősnek tűnik? Nem akarsz megdögleni a világ másik felén? Hazaáruló vagy! Fehér létedre megöleltél egy niggert? Hazaáruló vagy! Nem fogadod el az egyetemi szabályokat? Hazaáruló vagy! Az egyetem vezetése rohamrendőröket küld a fegyvertelen diákok ellen. Mert hazaárulók! Ugye, milyen ismerős?! Az Eper és vér, a Szelíd motorosok világa… (Remélem, ezek a filmcímek a fiatalabb korosztálynak is jelentenek még valamit.)

A regény végén családi legenda formájában megismerhetjük a művet kicsiholó alapötletet. A 20. század elején Amerikába érkezik a családalapító, bevándorló ős, akinek angolul kiejthetetlen orosz neve van. Javasolják neki, hogy a bevándorlási hivatalban használja a Rockefeller nevet, az jó hangzású és még előnyökkel is járhat. Amikor a hivatalnok kérdezi a nevét, hősünk a homlokához kap, és jiddisül azt mondja: „ikh hab forgessen” (elfelejtettem). Innen már csak pici lépés a Ferguson. És aztán ahány név, annyi történet. Körülbelül egy hónapot töltöttem Auster világában, ki-be lépkedve a gigaregénybe. Jó volt hozzá vissza-visszatérni. Igaz, néha elvesztettem a fonalat, melyik is az aktuális Ferguson, de a végére minden összeállt, minden részlet a helyére került.

Kivételes élmény, aki teheti, ne hagyja ki!

Paul Auster: 4 3 2 1
Fordította: Pék Zoltán
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018
780 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 4499 Ft
ISBN 978 963 405 8779

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mi lenne, ha másképp döntenénk, és a dolgok másképpen alakulnának? Az ember életében sokszor felmerül ez a banális, de nagy horderejű kérdés, és erre épül fel ez a nagy ívű regény. A kiindulópont 1947. március 3., New Jersey-ben orosz-zsidó származású szülők gyerekeként megszületik Archie Ferguson, pontosabban négy Archie Ferguson, akiknek az élete fokozatosan eltávolodik egymástól. A négy Archie nagyon hasonló – a testi adottságuk, az érdeklődésük, a sportszeretetük –, ám a sorsukat másfelé terelik a véletlenek, azaz a jó vagy balszerencse, a saját döntéseik és az emberekkel-környezettel való kapcsolatuk.
A regény négy különböző szemszögből mutatja be Archie viszonyát a szüleivel, a barátaival és szerelmeivel, felvonultatva az érzelmek széles, olykor mégis elégtelen skáláját. Az emberi kapcsolatok okos és szellemes ábrázolása mellett az Amerikát, sőt a világot megrengető történelmi események is hullámot vetnek a történetszálakban.
Auster új regénye egyedi fejlődésregény, eddigi legötletgazdagabb és legalaposabban megszerkesztett műve. Szenvedélyes realizmus jellemzi, valamint heves érdeklődés a történelem és maga az élet iránt. A 4 3 2 1 egy nagy író életművének koronája.