Akkor még nem tudtam | Haász János: Apám óriás lesz

Posted on 2022. június 22. szerda Szerző:

0


Somogyi András |

A felnőttkorból néz vissza gyermekkorába a mesélő, ahogy megfogalmazza: homályos emlékekből kovácsolva múltat magának. Sok mindent nem tudott még akkor. Apját – aki Morzsának hívta őt – nagyon szerette.

Együtt jártak focimeccsre – Fradi-meccsre mindig – amit „férfidolognak” tekintett. Nem tudta, hogy szeretett, szuperhősként tisztelt, izmos, mindent tudó, mindent felépítő apja hogyan fogy el a kórházi ágyon, pergamenszínű bőre alatt izmok helyett már csak a csontok látszanak majd.

Bátor gyerek volt, nekirontott még a nála idősebb, a magyar–román határ rozsdás hídjának túloldaláról, a rettegett telepiektől érkező fiúnak is, aki el akarta venni barátai kisautóit. Gyerekként nem tudta még, mi a szerelem. Papuczák bácsi, a városka borbélymestere így magyarázta a köré gyűlt kisfiúknak: „Amikor vannak ketten, akik azt érzik, hogy csak akkor önmaguk, amikor a másikkal vannak. Hogy attól a másiktól érzik teljesnek az életüket…” Papuczák bácsi szerelmét sok évvel azelőtt elvitték egy vonaton, amire nem akart felszállni – és azóta nem látta. Hősünk akkor még nem tudta, hogy ez mit jelentett. Mi már tudjuk. Sok mindent nem tudott még. Azt sem, hogy Anikó – aki többször felbukkan még hősünk életében – csak azért hívta (a neki első!) randira, hogy a fiú láthassa, amint tanárával csókolózik.

És itt kell szólanom Haász írásművészetének varázsáról. A varázs abból áll, hogy az olvasót – jó értelemben – manipulálva, ugyanazokat az érzelmeket, indulatokat, fájdalmakat ébreszti fel, amiket hőse érzett a történések idején. A lány kegyetlen tréfájáról olvasva haragot, megaláztatást, csalódást éreztem.

Gyerekkorában a mesélő sok mindent nem tudott még. Csak végzős gimnazistaként tudta meg, hogy anyai nagyapja – a Tata – az államvédelem beszervezett ügynöke volt. A tanyáját jutalomként kapta meg a feljelentett család tönkretételéért. Nem tudta azt sem, hogy felnőttként a pénzét majd szerencsejátékon, tőzsdeügyleteken, a főnöke által rákényszerített simlis üzleten veszíti el. Vissza kellett költöznie Pestről a szülővárosába, a román határon lévő Körösvárra. Bánatát, fájdalmait, csalódásait sokszor fojtotta sörbe és Unicumba, többször is, tovább is, mint kellett volna.

Gyerekként nem tudta még, hogy ugyanabban a szanatóriumban kell majd búcsúznia legjobb, öröknek tekintett barátjától, ahol az apját vesztette el. Vigasztalásként megkérdezte ugyan: Mikor jössz ki? – de a választ már tudta. Anikóval többször is együtt élt – a kezdeti fájdalmas csalódás ellenére –, de tudta, hogy végül szakítaniuk kell. Csak éppen addig halogatta, míg végül a lány hagyta el.

Nem tár elénk vidám képet ez az egybefüggő történetté összeálló novellafüzér, eltekintve a gyerekkori emlékektől. Az olvasót magával ragadja a felnőttkori magány, csalódás, szürkeség, a lelkiállapotok acélmetszet pontosságú, érzékletes leírása, és a mesélő bőrében érzi magát – az újságírónak is kiváló szerző szándékának, tehetségének megfelelően. És marad a sör meg az Unicum…

Haász János

Haász János: Apám óriás lesz
21. Század Kiadó, Budapest, 2022
208 oldal, teljes bolti ár 3890 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3306 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 568 1945 (papír)
ISBN 978 963 568 1952 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Haász János megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli ’80-as évek rakétamászókás, télifagyi ízű világából.
Rozsdás hidak és futballpályák, matchboxok és gombfocik, balatoni vágyálmok, ismerkedés Edda-koncerten, kisvárosi és budapesti kalandok – és mindennek középpontjában egy apa, akit hőssé nagyít a gyermeki emlékezet.
Felnövéstörténet, amelynek fő tétje nem az, milyen felnőtté válunk, hanem hogy miként maradhatunk meg közben gyereknek. A Telex.hu-ról jól ismert tárcaszerző szövegei különleges gyűjteményt alkotnak: mint egy régóta vágyott gombfoci-válogatott tagjai.

„Haász János könyve szép, szilánkos apakönyv, szövegeiben a jövő súlya fájdalmasan roppantja szét egy kisvárosi gyerekkor mindennapjainak törékeny valóságát.” – Dragomán György