A pajzán Priapus kalandjai | Cserna Szabó András: Zerkó, Attila törpéje

kistibi |

Zerkó, Attila törpéje komoly fejtörést okozhat annak, aki szereti osztályozni az irodalmi műveket. Hogy ennek mi az értelme, és kis túlzással hova vezethet, azt a Holt költők társaságából tudjuk. Pikareszk? A történet elején igen. A főhős mélyszegénységben, nyomorban, a társadalom kitaszítottjaként él, de a következő epizódban már isten.

Szabadon csereberélhetők a mű epizódjai? Nem, mert szabályos kronológia szerint halad a mese, és a történet „jelenének” megértéséhez szükséges az előzmények ismerete. Történelmi regény? Alapvetően igen, hiszen a mű megalkotásának idejét másfél évezred választja el hős életétől, és a történetben felbukkanó történelmi figurák valóságosak: az 5. század nagy alakjai. Attila, Buda, Aëtius, Markianosz, Valentinianus, Göiserrik… Hogy miért vannak mégis kételyei az olvasónak, amikor Zerkó történetét olvassa? Mert a valós eseményeket olyan köntösbe öltözteti a törpe meséje, hogy egy-két bakugrásától vagy a fejét fogja a gyanútlan irodalmár, vagy a hasát a röhögéstől.

Cserna-Szabó András szentesi születésű, és a nagy hírű Horváth Mihály Gimnáziumban akkor érettségizett, amikor a csodálatos Bácskai Miska bácsi volt az igazgató. Ez azért fontos, mert ez a gimi nem csak egy iskola volt, hanem menedék, sziget, alkotóműhely a Kádár-korszak abszurditásában. Rengeteg színész, humorista, író nyitogatta először itt a szárnyait. Hogy a legismertebbek közül említsek néhányat: Nyáry Krisztián, Alföldi Róbert, Badár Sándor… A szabadságot és az alkotás tiszteletét lehetett itt tanulni, és azt is, hogy semmi sem szent, mindent meg lehet, sőt meg kell kérdőjelezni, és soha nem egyetlen szempont szerint kell vizsgálni dolgokat. Miska bácsi volt a védelmező, a szellemi irányító, és igazgatása alatt csodálatos alkotóközösség jött létre. Cserna-Szabó például így emlékszik erre az időszakra: „A szentesi Horváth Mihály Gimnázium vécéjében minden szünetben irodalmi szalon működött, a titkos cigarettázás okán a »Füst Milán Klub« nevet viselte. Esterházy, Orwell és Petri mellett a legtöbbször Faludy és Villon neve hangzott el, drámai tagozatos barátaink olykor elszavaltak néhány sort.”

A mű nyelvezete szándékosan és kifejezetten trágár. Ez két szempontból fontos. Egyrészt a tiszteletlen elbeszélői stílus lerángatja a mítoszi magasságokból a valós történelmi figurákat, másrészt a kifogyhatatlan humor forrása. Egy nagyon beszédes példa. Zerkó most éppen Buda udvari bolondja, beszélgetőtársa. A nyomornegyedben született törpe ekkor már beszél vandálul, latinul, görögül, hunul…, és első gazdája jóvoltából ismeri a latin–görög irodalmat. Most éppen sokadszor meséli Budának Szophoklész Oidipuszát. Azért kell mindig újramesélni, mert Buda minden este annyit iszik, hogy az alkohol mindent töröl az agyából, csak a színház iránti érdeklődést nem: „Hú de durva. Megkúrta az anyját?” „Meg, de nem tudta, hogy az anyja.” „Hogyhogy nem tudta? Annyira be volt baszva?” „Nem, Buda, neki nem voltak alkoholproblémái.” És így tovább… Tudom, hogy ez megosztó, de számomra rendkívüli módon szórakoztató.

A másik humorforrás a nem idézetként felhasznált idézet. Igazi színházi gondolkodásmód. Tedd a szöveget másik szituációba, és az új kontextusban azonnal másként kezd élni: „Az utolsó római császár, Romulus Augustulus most egy neapolisi kolostorban tölti száműzetését. Kertész. Állítólag dalokat ír, hogy bánatát feledje. Azt beszélik, egész Neapolis azt a dalát énekli, amely így végződik: »Ha már elpusztul a világ, / Legyen a sírjára virág.«” Ha József Attila olvashatná ezt a regényt, az utolsó római császár költészetén vajon dühöngene vagy jóízűt derülne?

De az se utolsó, amikor Cserna-Szabó András népdalszöveg-írónak áll: „Koronás szent madár a turul, Még egy kupa komisz legurul.” Vagy: „Repül a szarvas, az aranyszarvas / a hun élete sose unalmas...” Ekkor elképzeltem Cserna-Szabó Andrást, amint íróasztalánál ülve éppen hun népdalokat ír, vagy ahogy Zerkó szájával meséli az Oidipuszt, és gyanút fogtam. A főszereplő sem az, akinek mondja magát? A történet elején Zerkót, az újszülött törpét kihajítják egy kupleráj ablakán, és egy görögdinnye héjában landol. Ezért megtalálója, nevelőanyja a Zerkó nevet adja neki, ami berberül dinnyét jelent. Vajon ez igaz? Hiába kutakodtam, nem találtam bizonyítékot sem ellene, sem mellette, aztán feladtam. Miért csomagoljam ki a mítoszt csak áttetszően takaró lepléből? Jobb így, a legenda fátylán keresztül szemlélni az eseményeket!

• Olvass bele!

Zerkó mindig a fontos történések közelében van. „Észak-Afrikában, római fennhatóság alatti területen születik. Születése után apja eladja rabszolgának. Óriási a szerencséje, mert egy dúsgazdag római kereskedőhöz kerül, aki Aphrodité és Dionüszosz gyermekét, Priapust látja benne (ugyanis a kislegény Héra ármánykodása folytán torzszülöttként, hatalmas nemi szervvel született), és akként is bánik vele. „Csak sétáltam fel és alá. Lőcsömet reggel cinóberrel festettem vörösre. Ha találkoztam valakivel, hát rögvest el kellett neki szavalnom néhány rövid Priapus-versikét… Isteni dolgom volt, csak korzóztam fel-alá a palotában, és ettem-ittam egész nap. Én voltam a szenzáció: a villa összes nőnemű alkalmazottja sorban állt, hogy éjszakánként engem kényeztessen.”

A történelemben mindig akad valaki, aki lebontja a békét, véget vet a boldogságnak. És ezért van igaza Zerkónak, a trágár beszéd a műben ezért nem öncélú. Hiszen az emberiségnek az a nagyon balga tulajdonsága, hogy tömeggyilkosokat, pitiáner tolvaj, csaló politikusokat, királyokat, hadvezéreket, korrupt politikai percemberkéket, aljas cselszövőket, ármánykodókat hősnek tekinti. Zerkó nem. Ő annak látja ezeket a „hősöket”, amik. És ezért (is) nagyszerű mű Cserna-Szabó András regénye, mert mer így fogalmazni. Félre kell tennünk előítéleteinket, az útszéli stílus széplelkű elutasítását, mert hihetetlenül erős a dramaturgiai funkciója. Zerkó természetesen jelen van Catalaunumban is, és elmeséli a csatát. De nem a csatán, a vérengzésen van a hangsúly, hanem azon, hogy miképpen irányít Attila. Építtet fából egy magas tornyot, felhúzatja oda a lovát, és lóhátról üvöltözik, természetesen senki nem hallja. Ebben a szituációban Attila nem Isten ostora, hanem egy habzó szájú hülye, akit lehetetlen komolyan venni.

Zerkó első tapasztalata a háborúról az, hogy Észak-Afrikát a vandálok elfoglalják, Zerkó gazdáját megölik, hősünk újra rabszolga lesz, a vandálok aztán továbbpasszolják a korabeli világ talán legnagyobb városába, Konstantinápolyba. Különleges szexuális teljesítménye folytán itt is jó dolga van. Ezután következik Buda udvara, majd Buda halála után Attila, köztes epizódként pedig a végső óráit élő Róma. Zerkó szemével így végignézhetjük az ötödik század legfontosabb helyszíneit, végigélhetjük legizgalmasabb eseményeit. A csodálatos és hatalmas tabló Cipruson kezdődik és fejeződik be, ahol egy tavernában Zerkó – báránysültet falatozva, jó bort iszogatva – meséli kifogyhatatlan történeteit, megbékélve a világgal, sorssal.

Csak annyit tudok mondani neki, hogy egészségedre, megérdemled a bort is, a sültet is!

Cserna-Szabó András: Zerkó, Attila törpéje
Helikon Kiadó, Budapest, 2022
410 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 3439 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 479 8415 (papír)
ISBN 978 963 479 9191 (e-könyv)