Magyarország globális története 1869—2022 (részlet)

Bevezető

Laczó Ferenc – Varga Bálint

Természetesen némileg más a világtörténelem kulcstémáit és csomópontjait a nyugat-európai centrumból (Franciaország, Hollandia, Flandria), időnként nagyhatalmi státusra szert tevő, máskor a centrum és a félperiféria között ingázó országokból és régiókból (Németország, Portugália, Spanyolország, Katalónia, Olaszország, Szicília), és megint más egy kelet-közép-európai kisállam globális kapcsolatain keresztül elbeszélni. Míg a Boucheron által szerkesztett francia kötetet olyan kritika is érte, mely szerint e projekt mindössze a franciák világra gyakorolt tetemes hatásának jól ismert elbeszélését domborítja ki némileg újszerű köntösben, a Magyarország globális története semmi hasonlóra nem vállalkozhat.

Eleve távol áll ízlésünktől a „magyar géniuszok és világra szóló hatásuk” lelkes és túlzó tárgyalása. Könnyű belátni, hogy a félperiférián elhelyezkedő, viszonylag mérsékelt erőforrásokkal rendelkező Magyarországra a globális folyamatok jóval nagyobb hatást gyakoroltak, mint fordítva. Ezen félperifériás, európai kisállami pozíció egyúttal azt is jelenti, hogy a regionális (kelet-közép-európai) és európai folyamatok magyar történelemben játszott szerepe olykor jóval nyilvánvalóbb volt, mint a távolabbról érkező hatásoké. Kötetünk egyáltalán nem kívánja elvitatni a regionális és kontinentális fókuszú megközelítések hasznát, ugyanakkor következetesen igyekszik a gyakran e léptékekben vizsgált folyamatokat tágabb összefüggéseikbe is beilleszteni. Meggyőződésünk, hogy az európai történelem globális keretezése elengedhetetlen – ahogy az eurocentrizmust is globális keretben érdemes kontextualizálni, értelmezni és kritizálni.

Magyarország különböző transznacionális folyamatokban játszott szerepét és globális történelemben betöltött helyét kötetünk tehát helyi értékén próbálja kezelni. E realisztikusabb perspektívából nézve Magyarország egy sokrétű és érdemi transznacionális kapcsolatokkal rendelkező, modern története során a legkülönbözőbb tájakról származó jelenségekkel összefonódó, kelet-közép-európai, sok szempontból félperifériás, ugyanakkor a világban a helyét alapvetően európai államként kereső, ily módon pedig a kolonializmus és a dekolonizációs folyamat globális történetéhez is számos szálon kapcsolódó állam.

Mit értünk globális és transznacionális történelem alatt? Mik lehetnek e megközelítések sajátos hasznai? A transznacionális megközelítések felfutása az utóbbi néhány évtized alighanem egyik legfontosabb fejleménye a történelemtudományban és számos további társadalomtudományban. (A transznacionális történetírás módszertanáról magyarul alig van elérhető irodalom. A téma egyik legjobb összefoglalója: Olstein, Diego: Thinking history globally. Basingstoke, 2014.) Az eredetileg a 19. századi ún. nemzeti ébredések korában fogant megközelítések számára a nemzetek számítottak a történelem főszereplőinek és a tudományos vizsgálatok kiemelt tárgyának, míg a „külvilág” egyfajta függelékként jelent csak meg. A transznacionális megközelítés e belső logika primátusának tételezése helyett a határokon átívelő folyamatokra (például világgazdaság, kulturális transzfer, klímaváltozás, migráció) és szereplőkre (vállalatok, egyházak, nemzetközi szervezetek és mozgalmak) helyezi a hangsúlyt.

A transznacionális megközelítésekre közvetlenül építő, azoknál is fiatalabb globális történetírást az egész bolygót átfogó lépték alkalmazása vagy legalábbis a különböző kontinensek összefonódási módjainak kiemelt vizsgálata jellemzi.

A globális történet nem feltétlenül jelent globalizációtörténetet. A globális történet utóbbi megközelítés helyenként nyílt teleologikusságát eleve némi szkepszissel szemléli, miközben a nagyon is lényeges globalizációs folyamatok történetéről is összetettebb és pontosabb képet próbál festeni.

A transznacionális és globális történetírás kortárs trendjei elkezdték lebontani a nemzeti történetírások által korábban büszkén megfestett, a valós történeti folyamatokkal azonban csak szerény közös metszetet felmutatni képes zárt nemzetek képét. E trendek számunkra azt bizonyítják, hogy a transznacionális kapcsolatok és globális beágyazódottságok vizsgálata a valóság gazdagabb és adekvátabb megismerését képes nyújtani. Az effajta kapcsolatok és beágyazódottságok ugyanis bizonyíthatóan már évszázadok, sőt akár évezredek óta komoly hatást gyakorolnak még a legelzártabbnak tűnő rurális közösségek életére is – gondoljunk csak arra, hogy a „legmagyarabb” ízekhez elengedhetetlen paprika is a mai Mexikó területéről került, eredetileg elsősorban Spanyolország „újvilági” terjeszkedésének hatására az „óvilágba”.

Ennek megfelelően könyvünk összeállításakor elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy Magyarország sokrétű, sok szempontból globális hatókörű transznacionális kapcsolatai miként alakították a modern kori és mai magyar társadalmat, gazdaságot, kultúrát és életmódot. Miként lehet a magyarországi politikai folyamatokat transznacionális és globális keretekben értelmezni, különösen tekintettel a rendszerváltozásokra, valamint a demokratizációs és de-demokratizációs folyamatokra? Mit jelentett Magyarország számára a dinamikusan változó, olykor súlyos válságokat megélő világgazdaságba való beágyazódottság? Hogyan alakították a (tág értelemben vett) magyar kultúrát a transznacionális cserekapcsolatok és globális trendek? Milyen hatással bírt a gyarmatosítás, a rasszizmus és a dekolonizáció Magyarországon? Hogyan fonódtak össze a globális migrációs folyamatok a magyarországi népességmozgásokkal? Hogyan érintette Magyarországot a természeti környezet változása (legyen szó például betegségek elterjedéséről, vagy a klímaváltozás folyamatáról)? Miképp vettek részt transznacionális és globális folyamatokban különböző marginalizált vagy egyenesen üldözött csoportok (zsidók és romák, buddhisták és krisnások, a kínai diaszpóra vagy a helyi szexuális kisebbségek tagjai)?

Könyvünk tehát friss és izgalmas alternatíváját szeretné nyújtani annak a romantikus nacionalizmus korában kialakult, azóta számos ráncfelvarráson átesett, mostanra láthatóan némileg megcsontosodott elképzelésnek, amely a magyarok állítólag a mitikus ősidőkbe visszanyúló és jelenünkig ívelő történetét zárt egységként kezeli. A romantikus nacionalizmus korában e sajátos megközelítés kialakítására azért volt igény, hogy a nemzeti aktivisták elterjeszthessék a nemzeti identitás korábban alig létező formáit. Ezen újszerű és a maga korában igen modern identitás kialakításában kulcsszerepet kapott a múlt nemzetközpontú elbeszélése, az elgondolt nemzeti közösség nagyon is valós tagjai számára ugyanis ezen elbeszélés által vált átélhetővé az elmúlt századok, a jelen, és az eljövendő generációk lényegi azonossága. A 21. század derekán a múlt effajta esszencializáló értelmezései azonban egyszerre hatnak valóságtól idegennek és meglehetősen naivnak.

Kötetünkkel a nemzeti nagyelbeszéléseket nem lebontani, hanem érdemben kiegészíteni és újragondolni szeretnénk; a Magyarország és a globális szavak ennek megfelelően azonos súllyal szerepelnek már a címben is. Az általunk javasolt transznacionális megközelítés ily módon közéleti, ha úgy tetszik, politikai relevanciával is bír. Az általunk szorgalmazott közéleti relevancia kapcsán Stéphane Gerson a France in the World höz írt előszavából érdemes idéznünk: „politikai könyv, amennyiben a politikát nem a valóság egyoldalú értelmezésének vagy pártpolitikai programokkal való azonosulásnak tekintjük, hanem az értelem használatának a kétségbeeséssel szemben. E könyv központi kérdésfelvetése is politikai jellegű: mit jelent egy nemzethez tartozni a mai, globalizált, de mégis nemzetközpontú világban?” (Gerson, Stéphane: Preface to the English-language edition. In: Boucheron, Patrick (szerk.): France in the world. A new global history. New York, 2019. XIX. Az idézetet Varga Bálint fordította.)

E fogós kérdésre csakis számos kiváló kollégánk hozzájárulásának köszönhetően próbálhattunk érdemben felelni. A széleskörű és intenzív együttműködést személy szerint nagyon élveztük és belőle rendkívül sokat tanultunk. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy a kortárs magyar történetírás értelemszerűen távolról sem teljes, de több szempontból reprezentatív mintájának tagjai jutnak szóhoz e lapokon. A kötet készítésekor megvalósuló együttműködés remélhetőleg a történettudomány és a szomszédos tudományágak – esetünkben kiemelt módon az irodalomtudomány, a néprajz, az antropológia, a közgazdaságtan, a politológia, a szociológia, a nemzetközi kapcsolatok és a médiatudomány – képviselői közti kooperáció hozzáadott értékéről is meggyőzi majd az olvasót. E sokszínű szerzőgárda szakmai tevékenysége eleve mélyen beágyazódott transznacionális struktúrákba – amit már az is jelez, hogy a modern és jelenkori magyar történelmet (is) kutató szerzőink egy sor ország tudományos intézményeinél állnak alkalmazásban, New Yorktól Pécsig, Amszterdamtól Debrecenig, Londontól Brnóig.

Az alapötlet 2020 szeptemberi felvetését követően számos tervet készítettünk és vitattunk meg, mielőtt belevágtunk volna kötetünk megszervezésébe és szerkesztésébe. Kétféle egyensúly kialakítása a kezdetektől fogva alapcéljaink közé tartozott: a kijelölt témacsoportokat és a glóbusz nagyobb földrajzi egységeit mindenképpen viszonylag arányosan szerettük volna szerepeltetni. E nagyobb témacsoportok a következők voltak: világgazdaság; politikai ideológiák és kormányzati rendszerek; háború és erőszak; migráció; kultúra; vallások; gyarmatosítás, dekolonizáció, rasszizmus, ide értve az „egzotikus” világrészek megismerését; fogyasztás és mindennapi élet; környezet és betegségek; stigmatizált és marginalizált csoportok.

A földrajzi egységeket és a hozzájuk fűződő kapcsolatokat illetően is óvatosan egyensúlyozva próbáltunk előrehaladni. Míg Magyarország Európa határain túlmutató kapcsolatai különösen foglalkoztattak minket, az ország sűrűbb és gyakran relevánsabb, Európához vagy kifejezetten a kelet-közép-európai régióhoz kötődő kapcsolatait egyes szerzők (érthető okokból) mélyebben és részletesebben tárgyalják. Globális perspektívát nyitó könyvünk tehát valójában egyszerre alkalmaz regionális, európai és globális léptéket. A megkísérelt egyensúlyozás épp abból állt, hogy az eurocentrikus látószöget és egyoldalúságokat úgy oldjuk, hogy eközben az eurocentrizmus tagadhatatlan magyar történelmi szerepét is kidomborítsuk.

Az Histoire mondiale de la France kötethez viszonyítva ez azt jelenti, hogy az európai keret e lapokon némileg markánsabb lett, miközben a magyar történelem globális horizontjának felértékelése – reményeink szerint – még újszerűbben hat majd.

Szándékunkban állt továbbá, hogy az egyes korszakokról (mint a duális Monarchia korszakáról, a Horthy-korszakról, az államszocializmusról és a rendszerint 1989-től számított jelenünkről) és a rendkívül sűrű átmeneti évek sajátosságairól egyaránt összetett és kiegyensúlyozott képet fessünk (ennek részeként az 1919-es év „globális pillanatát” például négy kontextusban is szerepeltetjük). Az ismételten felbukkanó témákon keresztül érdemben kívánunk szólni korszakokon átívelő vagy folyamatosan visszatérő kérdésekről is (ide tartoznak a kolonializmus és a dekolonizáció, a háborúk és a nemzeti önrendelkezés kérdései, a demokratizálódás és a feminizmus, a gazdasági válságok és a pandémiák, az amerikanizáció és a sport stb.). Reményeink szerint a globalizáció 1870 körül kezdődő első nagy hullámával nyitó kötetünk a történelem jelenkorunkat jellemző példátlan felgyorsulását is képes illusztrálni.

A transznacionális kapcsolatok és Magyarország globális beágyazódottsága iránti érdeklődésünket a legfőbb jelenségekre és folyamatokra kívántuk fókuszálni, e szándékunk pedig különböző típusú témák vizsgálatát indukálta. Egyes fejezetek globális események és fejlemények (példának kedvéért: a világháborúk, a gazdasági világválságok vagy a klímaváltozás) sajátos magyarországi megjelenési módjaira, valamint a helyi és a globális változások összefüggéseire koncentrálnak.

További fejezetek gyakran helyi-nemzeti keretben értelmezett eseményeket gondolnak újra transznacionális módszerek által és tágabb kontextusukba helyezve (ide tartozik például a magyar kisebbségvédelemről, az 1989-es rendszerváltásról és a Bokros-csomag történetéről szóló fejezet). Mások elsősorban távolabbi világrészekről származó jelenségek magyarországi megjelenését és hatását domborítják ki (így például az indiai eredetű vallások híveinek történeteit, a latin-amerikai kultúra helyi recepcióját vagy éppenséggel a kelet-ázsiai cégek befektetéseit), megint mások viszont épp magyarok a világ különböző tájain és szféráiban játszott eltérő szerepeit helyezik előtérbe (az észak-amerikai tudománytól és az észak-afrikai műszaki szakértelemtől a közel-keleti terrorizmus elleni küzdelmen át a svájci prostitúcióig).

Nem vállalkozhattunk arra, hogy a modern Magyarország globális beágyazottságainak átfogó történetét tárjuk az olvasó elé – meggyőződésünk, hogy a teljesség eleve nem elérhető cél és minden, emberi társadalmak múltjáról és jelenéről szóló könyv bizonyos elvek szerint hangsúlyoz folyamatokat. A minket érdeklő kérdések megválaszolásához inkább azt a módszert választottuk, hogy a magyar(országi) relevanciával bíró transznacionális folyamatokat egy-egy jellemző ponton ragadjuk meg. Az egyes fejezetek mind a főcímükben megnevezett kulcseseményekből kiindulva vázolják fel (az alcímben jelzett) szélesebb témáikat.

Az így létrejött könyv számos narratívából áll és elsőre talán töredékesnek is hat.

Úgy gondoljuk, hogy az imént tisztázott szerkesztési elveink ismeretében a figyelmes olvasó számára azonban így is kirajzolódik egy összkép. Amennyiben a Magyarország története iránt érdeklődő nagyközönség számára sikerül néhány újdonsággal szolgálunk és közben felkeltjük a globális történeti megközelítéshez korábban szkepszissel viszonyulók érdeklődését is, már megérte belefognunk e kísérletbe.

Magyarország globális története 1869–2022
Szerkesztette: Laczó Ferenc, Varga Bálint
Corvina Kiadó, Budapest, 2022
448 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft