Komfortzónán innen és túl | Carsten Henn: A könyvsétáltató

Posted on 2022. május 22. vasárnap Szerző:

0


Paddington |

Nem tudom, alkotott-e már valaki külön műfaji kategóriát azokra a könyvekre, amelyeknek a sora Az ember, akit Ovénak hívtak című Fredrik Backman regénnyel kezdődött, legalábbis nálam. Ezeket a regényeket rendszerint férfiak írják, a történet kedves, a szöveg olvasmányos, és általában humort is találunk a könyv oldalain. Jól jellemzi a kvázi besorolhatatlanságot, hogy az Ove történetéből készült – és egyébként meglepően jó – film az IMDb filmes adatbázisában egyszerre komédia, dráma és romantikus film. Az újabb és újabb műfajokra oly könnyen címkéket találó (az ifjúsági regény mellett például young adult, new adult és hasonló kategóriákat kreáló) kiadók erre még, úgy tűnik, nem találtak skatulyát. Ebbe a nem létező kategóriába tartozik A könyvsétáltató is.

Henn Németországban jól ismert szerző a krimirajongók körében. Számos könyve jelent már meg a gasztrokrimi (culinary crime fiction) műfajában – lám, erre van elnevezés. A szerző meglehetősen különc figura lehet, aki ugyanakkor a jó ételeket, és különösen a borokat sem veti meg. Életrajza szerint amellett, hogy író és újságíró, bortermelő is, több tényirodalmi kötete is jelent meg a borok világáról, továbbá a függetlenségét 1996-ban kikiáltó, dél-svédországi szakadár terület, Ladónia miniszteri címét is viseli a lakoma, italozás és más kulináris élvezetekért felelős kabinettagként.

A könyvsétáltató főhőse, Carl Kollhoff sem megy a szomszédba egy kis különcségért. Valaha egyszerű könyvesbolti eladó volt, és a regény kezdetén is ugyanabban a könyvesboltban dolgozik, ahol a pályáját kezdte, de már nem egyszerűen a pult mögött áll. A különleges házhoz szállítási szolgáltatás keretében délutánonként megy be dolgozni, szépen becsomagolja a megrendelt könyveket, és elviszi őket vevőiknek, akik a jelek szerint mind törzsvevők, ám ilyen vagy olyan ok miatt nem tudják vagy nem akarják az boltban átvenni a köteteket. A könyveket általában nem is maguk választják, hanem szeretett könyvárusukra hagyják a választást, az úgyis ismeri őket. Carl magányos, hiszen ezek az emberek – bár szinte naponta találkozik velük – idegenek maradnak számára. Egyetlen társa egy önmagát kutyának képzelő macska, aki rendszeresen elkíséri körútja egy részén.

A Backmannál már bevált recept szerint magának való és a könyveknek élő hős életét egy gyerek változtatja meg, bár a változás amúgy is küszöbön áll. A korábbi tulajdonos beköltözött egy idősotthonba, a lánya viszont, akinek a kezébe kerül a kis boltocska, egészen más elképzeléseket dédelget. A főnökasszony egy ideje már csak az ürügyet keresi, hogy megszüntesse ezt a házhozszállítósdit, amikor egy nap Kollhoff mellé szegődik Sasa, a kislány, aki jól megkavarja Carl életét.

A kis boszorkány nem csupán kirobbantja a könyvsétáltatót megszokásainak langymelegéből, de úgy dönt, hogy ezt megteszi a csomagok címzettjeivel is. Sasa láthatóan hamar kiismeri őket. Miközben Kollhoff, a megszokások embere, olyan könyvekkel látja el törzsvásárlóit, ami a hölgyek és urak számára a komfortzóna kényelmét adják, Sasa húz egy merészet, és olyat ad a kezükbe, amire valóban szükségük van. A kislány küldeményei kimozdítják az olvasókat a tespedtségből, és – a szerintem el nem nevezett műfaj sajátosságai szerint – megoldást is kínálnak a problémáikra. Márpedig problémáik vannak, a társadalomelemzés éppúgy hozzátartozik ehhez a zsánerhez, ahogy az idős főszereplő, a hebrencs, ám bölcs kisgyerek és a humor.

Carsten Henn nem játssza el, hogy népnevelni akar, egyszerűen szórakoztat, a kellemesen olvasmányos szöveget pedig N. Kiss Zsuzsanna fordításában erőfeszítésmentesen élvezheti a magyar olvasó is. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik Backmant, Ovét és az övéhez hasonló történeteket. Ajánlom – a kiadóhoz hasonlóan – a könyvek igazi szerelmeseinek is, hiszen mint minden könyvekről és könyvesboltokról szóló történet, további olvasásra is sarkall. De ajánlom azoknak is, akik szórakozás, még egy könnyű műfajú regény olvasása közben is szívesen el-elgondolkoznak. Biztos, hogy éppen azt a könyvet kell a kezembe venni soron következőnek, vagy hagyatkozzak inkább egy zsákbamacska választás formájában a szerencsére – vagy mások választására? (Nekem jó és rossz tapasztalatom egyaránt akad ez utóbbival.)

Ha valakinek problémái vannak, azzal teszünk-e jót neki, ha látja, ezzel a gonddal nincs egyedül, vagy inkább mutassunk neki alternatív megküzdési módszereket vagy kiutat? Egyáltalán, mennyire határoz meg bennünket az, ami olvasunk? És persze a könyvmolyokat állandóan foglalkoztató kérdés: mit olvassak következőnek?

Ha Henn krimijei és A könyvsétáltató után megjelent Der Geschichtenbäcker (kb. A mese-pék) című regénye is a most olvasotthoz hasonlóan kellemes olvasmányok, szívesen ismerkednék mással is az ő tollából. És hogy kibújjak a saját komfortzónámból, ezt talán kivételesen nem magyarul vagy angolul, hanem németül.

Carsten Henn

Carsten Henn: A könyvsétáltató
Fordította: N. Kiss Zsuzsanna
Animus Kiadó, Budapest, 2022
208 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2792 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 324 9468 (papír)
ISBN 978 963 324 9475 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A hetvenes éveiben járó Carl Kollhoff nem mindennapi könyvesbolti eladó. Esténként, zárás után gondosan becsomagol néhány könyvet, mintha ajándékba adná, és házhoz szállítja azokat kivételes ügyfeleinek a város festői utcácskáiban tett körsétáján. Már-már barátság fűzi ezekhez a különös, álomvilágukba zárkózó emberekhez, mert ő a fő kapcsolatuk a külvilággal. Carlt mindannyian egy-egy irodalmi alakra emlékeztetik, képzeletében népszerű regényhősök tulajdonságaival ruházza fel őket, miközben csupán annyit tud róluk, hogy milyen olvasmányt várnak tőle hétről hétre.
Egy nap azonban váratlanul mellé szegődik Sasa, egy kíváncsi és cserfes, kilencéves kislány, aki nemcsak az idős könyvkereskedő világát forgatja fel fenekestül, hanem vásárlói olvasási szokásait, sőt életét is…