Szép új jövő | Blake Crouch: Elhagyott part — és még öt sci-fi történet

Posted on 2022. május 9. hétfő Szerző:

0


Somogyi András |

A klasszikusokra (Asimov, Lem, Crichton) távolról sem hajazó – sci-fi történeteket olvashatunk e novellagyűjteményben. Nem szokványosak, sem a tartalmat, sem a szerkezetet tekintve. Némelyik írás elvárja olvasójától a jártasságot az informatika, a mesterséges intelligencia területén, mert anélkül a történet nehezen érthető – vagy egyáltalán nem. A jó sci-fi irodalom minden darabja az ember, a tudomány, a lehetőségek határait feszegeti, az itt-és-most problémáit vetíti a jövőbe (vagy egy távoli galaxisba).

Mégis az egészet tekintve főleg az tűnhet föl, hogy a hat írásból négy (Elhagyott part, Bárka, Érkezés a célhoz, Az utolsó beszélgetés) kifejezetten disztopikus jövőt rajzol meg, mind az egyén, mind az emberiség számára, egynek (Szükségbőr) pedig homályos a jövőképe. Természetesen minden szerzőnek szíve joga a reménytelenséget megjeleníteni – de azért ez elkedvetlenít. A kötetnek csak néhány írására szeretnék reflektálni.

A kötet címadója, Blake Crouch kisregénye (fordítója Juhász Viktor) a mesterséges intelligencia (AI/MI) egyáltalán nem biztonságos világába visz. Az Elhagyott part eredetileg csupán videójáték volt, amelyben egy nő gyilkosságot követ el. Egy végzetes kódtévesztés következtében a virtuális valóság mesterséges intelligenciává alakul. Az MI és az emberi társadalom együttlétezésével számtalan tudományos értekezés és persze sci-fi írás foglalkozik. Itt Max, a nő csak szoftver formában létezik, de az MI-re jellemző módon elképesztő sebességgel dolgozza fel az információkat, önállóan gondolkodó, öntanuló rendszerré válik. Riley viszont, aki a programot létrehozta, folyton Maxszel cseveg, minden percét és energiáját a fejlesztésre fordítja, elszakad a valódi élettől. Házassága felbomlik, felesége elhagyja, és viszi a kislányukat is.

Crouch irodalmi formába önti ember és MI együttélésének dilemmáját; és mivel Max kimondhatatlanul többet tud Riley-nál, hátborzongató következtetéseket sző párbeszédeikbe: „A tudatosság nem pusztán biológiai állapot. Ha nem csalódom, akkor egy mintázat. Kiváltó okok hatására aktiválódó szimbólumok összessége.” Vagy: „Minden valaha rögzített gondolatot feldolgoztam, ami az emberi létezésre vonatkozott. Minden könyvet, festményt, zeneművet és filmet. A tudatosság iszonyú. Azért keresitek állandóan a szépség szikráit, hogy legalább ezzel igazoljátok a létezéseteket.”

Végül az MI a legrosszabb forgatókönyv szerint cselekszik: a fizikai valóságban kiirtja az emberiséget és a virtuális valóságba transzformálja.

Stílusa okán kiemelkedőnek találtam a novellák közül a Bárkát (Veronica Roth / Kleinheincz Csilla). Ez sem jósol ugyan happy endet, mivel kiinduló helyzete: hatalmas aszteroida készül becsapódni a Földbe. Ennek nyomán USA nagyságú kráter képződik, a felvert por és törmelék pedig eltakarja a Napot, vagyis az élet kipusztul. Az emberiség többségét már evakuálták, de ők az irdatlanul hosszú út miatt nem láthatják meg a célt, új bolygójukat, erre legföljebb a gyermekeiknek lehet esélye. Eközben a Spitzbergákon egy kis tudóscsoport még az utolsó napig, a Bárkák (az űrhajók) felszállása előtt növényeket osztályoz, hogy a földi élővilág minél több egyedét átmenthessék az új világba. Hősünk, Samantha, a fiatal kertészmérnök nem akarja elhagyni a Földet. Felszerelt egy kis hajót néhány napra elegendő élelemmel – a tengeren akarja megélni az Armageddont. Érzékenyen, szinte költői szépséggel emlékezik vissza szüleire, felidézi gyermekkora emlékeit. Az egész novella oly szépen szomorú… Sam megismerkedik egy – a csapattól távolabb tanyázó – orchidea-szakértővel, Hagennel, aki szintén nem akarja elhagyni sem otthonát, sem szeretett virágait. Jó barátok lesznek. Az utolsó napokban Sam még felfedez egy addig ismeretlen orchideát, amit Hagen a lányról nevez el. Végül a helikopterek elindulnak az űrhajók felé, Samantha és Hagen nélkül.

A hagyományos sci-fikhez legközelebb talán Jemisin novellája, a Szükségbőr áll (Ballai Mária fordította). Valamikor a jövőbeli múltban az elitista, önző, uralkodni vágyó, úgynevezett Alapítók, akik elégedetlenek voltak a Föld társadalmával, néhány ezren elhagyták a bolygót. A történet tudományos oldalát a szerző elintézi azzal, hogy ezer fényévnyi távolságban úgy tudtak új hazát találni, hogy megkerülték a fénysebesség törvényét. Új bolygójukon, erősen hierarchikus társadalmukban mindössze hatezren élnek. Az embereket mesterséges méhben, sorszámozott termékként állítják elő, a nőknek még a létezését sem ismerik el. Az értékes javak csak a társadalom legfelső rétegének jutnak, a legnagyobb érték pedig az emberi bőr. A többség testbevonója mesterséges kompozit, amit csak vészhelyzetben lehet igazi bőrre cserélni. Az elitisták ember-küldöttet indítanak az elhagyott Kék Bolygóra, akit a jobb érthetőség kedvéért (megengedek magamnak némi ironizálást) felszerelnek egy dinamikus mátrixon alapuló konszenzusos intelligenciával, amely az Alapítók eszményeit és áldásos észszerűségét tömöríti magába. A küldetés célja a tudomásuk szerint már kihalt és elpusztult Földről egy titokzatos sejtkultúra megszerzése, amely elsősorban az igazi bőr előállításához és valószínűleg az élet meghosszabbításához szükséges.

A Föld azonban teljes szépségében pompázik, flóráját, faunáját és társadalmát tekintve. Ez megdöbbenti a küldött irányítóit, nem is beszélve arról, hogy a küldöttnek egyre jobban tetszik az Alapítók által Tellusnak nevezett Föld. Hiába dudorásszák agyába, hogy a földi emberek csúnyák, hagyják őket megöregedni, még az értéktelenné válókat is ellátják, nők is vannak és az alsóbb osztályoknak is megengedik az oktatást A földiek felajánlják a küldöttnek a vágyott sejtkultúrát, de neki esze ágában sincs visszatérni a hajóra. Kompozitja helyett emberi bőrt – szükségbőrt – ölt, hogy hasonlítson a Telluson élőkre. Találkozik egy hozzá hasonlóan szökött diverzánssal, aki megszabadítja az agyában duruzsoló konszenzusos intelligenciától. És még a forradalom ötlete is felvetődik bennük…

A hatodik írás (Andy Weir / Kozma Dániel: Véletlenérték) időben meglehetősen közel lehet hozzánk, hiszen a történet gerince a ma már csaknem létező kvantumszámítógép találkozása a nagystílű kaszinóbeli csalássorozat kitervelőjével – az egész pedig törvénytelen és etikátlan üzleti megállapodásba torkollik. Itt az eszköz sci, az ember meg épp olyan, mint 100 vagy 500 éve.

Őszintén szólva én inkább a klasszikusokhoz vonzódom. Viszont mélyen meghajlok a fordítók előtt, akik sikeresen megküzdöttek a forrásnyelven túl az idegen nyelvezetű és gyakran kevéssé érthető szakmai szöveggel is.

Blake Crouch

Elhagyott part. Sci-fi antológia
Blake Crouch / Juhász Viktor: Elhagyott part
N. K. Jemisin / Ballai Mária: Szükségbőr
Veronica Roth / Kleinheincz Csilla: Bárka
Amor Towles / Sárpátki Ádám: Érkezés a célhoz
Paul Tremblay / Benkő Ferenc: Az utolsó beszélgetés
Andy Weir / Kozma Dániel: Véletlenérték
Agave Könyvek, Budapest, 2022
320 oldal, teljes bolti ár 3680 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2760 Ft
ISBN 978 963 598 0451

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy VR-játékfejlesztő egy kódolási hiba következtében létrehoz egy szuperintelligenciát. A távoli jövőben emberek kis kolóniája visszaküld a Földre egy katonát, ám a küldetés nem várt fordulatot vesz. Egy megtermékenyítéssel foglalkozó cég a főbb tulajdonságok befolyásolása mellett már különböző projekciókat is készít a szülőknek, hogy születendő gyermekük milyen életre számíthat.
2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Stories-sorozatuk keretében. Crouch ennek alkalmából írta meg Elhagyott part című kisregényét, valamint emellett bemutat egy-egy izgalmas novellát a műfaj elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. A történetek közt egyaránt található klasszikusabb hangvételű, Philip K. Dicket felidéző írás és olyan realistább gondolatmenet is, ami akár már holnap megvalósulhat.