Tétova méltatás | Darvasi László: Bolond Helga és más színdarabok

Tóth Zsuzsanna |

Ilyen lassan talán még soha nem értem könyvajánló végére. Folyton megkérdőjeleztem önmagam, újra meg újra belelapoztam Darvasi László kötetébe. Elbizonytalanított mások véleménye. Sokan egyszerűen zseninek tartják őt. Rajonganak érte, és voltaképpen érthető. A magam hozzáállását tétovábbnak érzem: Szív Ernőként (egyik írói álneve) többnyire kedvelem, a Virágzabálókat majdnem élvezettel olvastam, ám drámái – a Bolond Helga és más színdarabok – változó erővel hatnak rám.

Darvasi sokszor meglep, de csak elvétve ejt rabul. Időnként bosszankodom is olvasás közben; a szerzőnek talán nem kéne annyira törekednie a különösségre. Kétségtelenül jobban eligazodnék teremtett világában, ha láttam volna darabjait, legalább valamelyiket, színpadon. De ehhez, sajnos, még nem volt szerencsém. Így kissé elveszetten próbálok életet lehelni az olykor meglepően költői, máskor nagyon homályos szövegű dialógokba. Nagyszerű kiindulási alapot nyújt ugyan a megfejtéshez a kötet előszavában Dobák Lívia, aki tömören méltatja a szerzőt, és megelőlegezi számára a helyet a kortárs drámaírók leendő panteonjában, de nekem még ez sem elegendő. Miért? Talán azért, mert ezek a szövegek túl irodalmiak nekem? Mert számomra úgy tűnik, Darvasi kevés egyediséggel felruházott, nem eléggé „élő” figurákat állít középpontba? Az is lehet, hogy az ő látásmódja csak nyomokban tartalmazza azt a világot, amiben jól eligazodnék. Vagy mert már ott is allegóriákat keresek, ahol nincs. Elképzelhető, hogy túl sok a transzcendens ezekben az írásokban – és direkt nem a mágikus realizmus kifejezést használom, mert az irányzatot fémjelző alkotók (Borgestől Bodor Ádámig) jó néhány művét nagyon is kedvelem.

Miközben el-elvarázsol a nyelv, amit Darvasi használ, nehéz megfejtenem minden utalását, s ettől elkedvetlenedek. Vagy csupán eltalálnak szentenciái: „A szavak játszanak Önnel, mert úgy akar bánni velük, mint a haszontalan, de mégis csak engedelmességre fogható lurkókkal.” A régebbi drámákat (Vizsgálat a rózsák ügyében, Bolond Helga, Argentína – ezek a szerző novelláiból írott művek, színházban az 1990-es években jelentek meg) némiképp csiszolta már a színházi praxis, mégsem mondhatom őket könnyen emészthetőnek. Leginkább A Vizsgálat lírai hangütése, egyes szövegrészeinek költői szépsége hatott rám, s itt maga a történet is izgalmat hordoz: a nyomozás feszültsége, a megrajzolt figurák és titkaik. Ugyan némiképp más, de a bűn és büntetés – sőt talán az elválaszthatatlan egyéni és a kollektív bűn – a Bolond Helgában is egyben tartja a drámát. Az áldozati szerepre szinte predesztinált, naiv és együgyű lány mágnesként vonzza a férfiakat. Különösen, amikor a bűn sejtelme lengi körül… De ártatlanok-e, akik körüldongják? Találok itt is igazán jó részeket, akárcsak a másik példázatszerű műben, a nyelv kiürülésének, elvesztésének drámáját bemutató Argentínában is.

• Olvass bele!

Nem éreztem ugyan a varázslatot a kötet további drámáinak olvasása közben, pedig a Júlia Szunce meg a Madárhegy is tartalmaz valami egészen egyedit, érdekeset. Találunk még két „színésznő-darabot” is, ezek Bajor Gizi, illetve Karády Katalin kivételes személyiségével, különleges élethelyzeteivel foglalkoznak. (Az utolsó tíz év: Bajor Gizi; Karády zárkája) Ezek semmiképp nem nevezhetők „mágikusnak”, hacsak azért nem, mert a szerző nyelvhasználata miatt itt is eleve emelkedettebbé válik minden, viszont sokat hozzátesznek a bennünk élő Bajor- és Karády-képhez.

Noha nagyon úgy tűnik, nem teljesen egy nyelvet beszélünk Darvasi Lászlóval, amit igazán sajnálok, már korábban elhatároztam, figyelni fogom, mikor látható valahol színpadon valamely műve. S lám, miközben az ajánlót írom, olvasom, hogy most mutatták be a Madárhegyet. Ott a helyem. Mert tudom, hogy a Selinunte kortárs drámaírókat bemutató sorozata igényes és fontos, Darvasi bizonyára nem véletlenül lett része.

Darvasi László: Bolond Helga és más színdarabok
Selinunte Kiadó, Budapest, 2021
388 oldal, teljes ár 3800 Ft
ISBN 978 615 627 6025

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nő és a szenvedély! Darvasi szenvedéllyel ír, bármilyen témáról és bármilyen műnemről legyen is szó.
Közel harminc éve ír drámákat. Drámáiban éppúgy, ahogy prózai műveiben, a mágikus realizmus hatásait fedezhetjük fel. A mese, a mítosz, a legenda, a krimiszerű történetmesélés, a bűn és bűnhődés, büntetés, rejtélyek és titkok, a sejtetés, a költői nyelv és a metafizika együttese a dramaturgiai vezérfonal.
A mostani drámakötet (nevezhetjük hiánypótlónak is) széles válogatás az igen gazdag drámaírói életműből. A hét dráma méltón reprezentálja azt a több évtizedes drámaírói utat, amelyet a szerző bejárt a legendákra épülő, korábban már prózában megírt drámáktól a kordokumentumokat felhasználó és a közgondolkodásban központi helyet elfoglaló színésznő-darabokon keresztül a színházi szövegként is értelmezhető legújabb művéig. – Dobák Lívia