Női történetek | V. Kulcsár Ildikó: Ecet és méz

Posted on 2022. március 9. szerda Szerző:

0


Somogyi András |

V. Kulcsár Ildikó, a sok díjjal, kitüntetéssel jutalmazott neves újságíró, író, számos kötet szerzője ezt az interjúgyűjteményt (is) a nőknek szentelte. Sorsok, élethelyzetek, érzelmek sokszínű sorát ismerhetjük meg interjúalanyai leveleiből, majd a velük való beszélgetésekből. Az interjúkat olvasva felidéződnek a Nők Lapja különböző évfolyamaiban megjelent embermeséi (a könyv alcímébe is belekerült a szó), de az is, hogy számomra többnek látszik az ecet, mint a méz.

Majdnem minden beszélgetőtárs (nő) legalább egyszer elvált, és ha az élet fel is kínált egy „második esélyt”, az első, sikertelen házasság árnya akkor is rávetül mindennapjaikra. Ráadásul a könyv a karantén időszak, az összezártság, a Covid járvány által megteremtett létbizonytalanság, az online oktatás, a maszkviselés csúcsidején készült, amikor a legszorosabb kapcsolatok között is feltámadhattak a feszültségek. Persze akadtak pozitív példák is. Olyan beszélgető társak, akik – a szerző szavaival – előásták beteljesületlen vágyaikat, és nekiálltak a megvalósításuknak, mások átszervezték az életüket és maguk kedvére, vagy mások hasznára kezdtek új tevékenységekbe. A szerző segíteni akar – elsősorban nőtársainak – mintegy a beszélgetések tanulságait levonva, szakpszichológusok véleményét is megosztva az olvasóval, hogy a különböző élethelyzetekben hogyan viselkedjenek, mit tegyenek, vagy éppen mit kerüljenek el, hogy több legyen a méz, mint az ecet. Ismertetni, ajánlani akkor tudom legjobban V. Kulcsár Ildikó könyvét, ha szemelgetek az interjúkból és a szerző ezekkel kapcsolatos vélekedéseiből.

A szingli létről és a társkeresésről fest rendkívül érdekes képet az Én vagyok a zsák, te a foltom? című fejezet. Dr. Rövid Irén, a KSH elemzője készítette el az első hazai szinglitérképet. Ebből kiderül, hogy a közvélekedéssel ellentétben több szingli férfi él hazánkban, mint nő. Budapesten a húsz és harminckilenc év közötti lakosok közül minden negyedik, országosan a fiatalabbak 11 százaléka, a negyven felettiek 17 százaléka szingli. Az utóbbi számban fontos szerepet játszik, hogy a diplomások döntő többsége nő, akik nem azért keresnek társat, hogy eltartsák őket, és nagyobb igényeket támasztanak leendő társuk iránt. A házasságkötések és a gyermekszülések ideje az előző korszakokhoz képest bő tíz évvel későbbre tolódott. Egy harminchét éves csinos tanárnő véleménye szerint „tele a világ neveletlen, alulképzett férfiakkal és túlképzett nőkkel”. Egyébként a net a párkeresés legnépszerűbb eszköze és határtalan, de igen sokszor megtévesztő lehetőségekkel kecsegtet, nem szólva a társkeresésre szakosodott, nagy forgalmat bonyolító irodákról.

A családról, a nők családban betöltött szerepéről ad képet a Sétáló pálmafák fejezet. Kérészéletű szerelmek, fájdalmas válások, családon belüli erőszak – a legfontosabb társadalmi kiscsoport betegeskedik – írja a szerző. Ma több veszély leselkedik a családokra, mint régen. Évszázadokkal ezelőtt sem voltak a hűség szobrai sem a nők, sem a férfiak, de a társadalmi szabályok erősebben hatottak, s ez sokakat visszatartott attól, hogy felborítsák biztonságukat és kiváltsák a tágabb közösség megvetését. Recseg-ropog a család intézménye, de az emberiség nem talált még jobbat – mondotta egyik előadásában Ranschburg Jenő, a neves gyermekpszichológus. A nők tehetsége, családösszetartó ereje nagyon fontos a mai felfordult világban is. Sok kiváló, népes családot menedzselő, közben keményen dolgozó nő alulértékeli önmagát. Nem szabad mindenáron megfelelni és családi életük munkás időszakaiban se feledkezzenek meg vágyaikról, inkább próbáljanak szexis, okos nők maradni. Ha az anya jól van, a család is jól van – mondja egy értelmiségi női klub alapítója.

A megfelelési kényszernek egyébként külön fejezetet szentel a szerző. A szociális szorongás vitathatatlanul fontos tényező, de a téma összetettebb. Megfelelni mindenkinek – mondja a cím –: a szülőknek, kedvesüknek, gyereküknek. Éppen a bizonyítás, az elismerés görcsös vágya az akadálya annak, hogy az érintettek képesek legyenek önérvényesítésre és örömre magánéletükben és munkájukban. Elsősorban magunknak kell megfelelnünk és ne gondoljuk a határozott nőkről, hogy nem nőiesek – továbbá halványodjon el a családjáért életét, vérét feláldozó mártír anya képe.

Ugyancsak összefoglaló fejezet foglalkozik a megbocsátás és a bocsánatkérés témájával. Trendinek, modernebbnek tekintik, ha megbocsátás helyett harcba szállunk. De akkor miért tűnnek harmonikusabbnak a sérelmeiket nagyvonalúan elengedők? Sokan tesznek úgy, mintha lepattannának róluk a párkapcsolati vagy munkahelyi bántások, durvaságok, a fölényes, közönyös magatartás. Mások viszont cinizmusba burkolóznak, azonban a feldolgozatlan sérelmek mérge kitartóan dolgozik bennük. A megbocsátás valóban nem könnyű, és a (téves) közfelfogás a bocsánatkérést a gyávaság, a megalkuvás jelének tekinti. A pszichológia egyezményes véleménye szerint azonban a bocsánatkérésnek vagy az (észszerű határok közötti) megbocsátásnak csupán már a szándéka is kimozdít a negatív érzelmekből. Megszakad a gyűlölködés fonala, és feltárulhat egy másfajta élet kapuja. Aki képes erre, az bátor, hiszen nem azt teszi, amit mások elvárnak.

A kötet az interjúkon kívül még egy – három nőről szóló – novellát, és Abszurdkák címmel több rövidke, szomorkás vagy derűs, ironikus pillanatképet villant fel.

V. Kulcsár Ildikó olvasmányos könyve mindenki számára tanulságos, bátran ajánlom elolvasásra az életpéldákkal megszívlelendő tanácsokat sugalmazó írásait – elsősorban nőknek.

V. Kulcsár Ildikó (Fotó: Falus Kriszta)

V. Kulcsár Ildikó: Ecet és méz
Central Könyvek, Budapest, 2021
304 oldal, teljes bolti ár 3290 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2632 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 324 9260 (papír)
ISBN 978 963 327 9277 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ecet és méz – ritka találó cím a könyvnek, amely nem másról, mint az ÉLETRŐL kíván szólni. „Olyan vékulcsárosan”. Benne is van fehéren-feketén, ami a mai édes-keserves világunkat jellemzi.
V. Kulcsár Ildikó mindent észrevesz, ami körülöttünk zajlik, és a legjobban foglalkoztat: írásaiban, beszélgetéseiben szó esik a későn jövő szerelem körüli bonyodalmakról, a mamahotel „intézményéről”, a zaklatás félelmetes jelenségéről, a szingli öntudatról, a gyerekbántalmazásról, a házastársi kapcsolatok 21. századi változásairól, a világot megállító koronavírus emberi hatásairól, a szenior korosztály aktivitásáról, a külföldön élésről, az öregekről való gondoskodásról, és arról a nem kicsit igazságtalan helyzetről, hogy bár a férfiak szerepe is változik, még mindig a nők állnak a frontvonalban.
A szokásos Ildi-derű továbbra is jelen van, de most a nők erejébe vetett hit és a velük való szolidaritás sugárzik a könyv lapjairól. Erdélyi Z. Ágnes