A kém, akit megpróbáltak kint hagyni a hidegben | Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Posted on 2022. január 3. hétfő Szerző:

0


Paddington |

Amikor a közelmúltban olvastam és ajánlottam A hetedik nővér története című Lucinda Riley-regényt, és megemlítettem, hogy a folytatására még várni kell, drága főszerkesztőm azt mondta, addig is olvashatom A nyolcadik nővért. Megtettem, és nem bántam meg. Az ügyvédből sikerszerzővé vált Robert Dugoninak nem ez az első magyarul megjelent regénye, egy korábbi sorozata a General Press Világsikerek sorozatában jelent meg. Új sorozatára, Charles Jenkins történeteire azonban az Agave Könyvek csapott le. A nyolcadik nővér 2019-ben jelent meg eredeti nyelven, azóta pedig már egy folytatást is kézbe vehettek az angolul olvasók. Talán magyarul sem kell sokat várni rá.

A nyolcadik nővér egészen furcsa műfajú könyv, a klasszikus kémregény és a tárgyalótermi dráma keveréke, a hollywoodi filmek minden kellékével. Szinte látom magam előtt a Netflix vagy az Amazon Prime könyv alapján készült sorozatát. Annyit el lehet árulni a történetről – hiszen a fülszövegből is kiderül –, hogy Charles Jenkins, az egykori kém ismét belekeveredik az USA és Oroszország között zajló titkosszolgálati háborúba. Ez már nem teljesen az a CIA, ami negyven (!) évvel korábban volt, amikor otthagyta a Céget. De az FSZB sem a KGB, annál sokkal rafináltabb. No, meg persze a rendelkezésre álló mindenféle technikai eszközök is egészen más szinten vannak.

A fordulatos, olvasmányos, ahogy már említettem hollywoodias történet olvasása közben végig azon tűnődtem, mennyire vette komolyan magát és az olvasót a szerző. A sztori pörög, egyik fordulat éri a másikat, ám közben folyamatosan az volt az érzésem, hogy a könyv egyfajta parodisztikus tisztelgés különféle nagy elődök előtt. Ezt némiképp megerősíti az a lista, amit a szerző a könyv végén, a Köszönetnyilvánítás fejezetben felsorol. Inspirációi között ott vannak olyan klasszikus kémregények, mint A kém, aki bejött a hidegről (John LeCarré) és A Moszad ügynöke és az oligarcha (Daniel Silva), de szerepel a listán az egyik nagy kedvencem, Amor Towles: Egy úr Moszkvában című regénye is. Ez utóbbi a legendás Metropol Szállóban játszódik, ahol Dugoni főhőse, Charles Jenkins is megszáll.

Jenkins, aki négy évtizede nem aktív hírszerző (ráadásul CIA-s karrierje igencsak nyúlfarknyi volt), későn érő típusként kisgyerekes apuka, elmúlt 60 éves és saját biztonsági cégét működteti. Első pillantásra elég nagy baleknak, de főként vakmerőnek tűnik, amikor egykori főnöke kérésére – aki egyszerűen beállít hozzá négy évtized után – mindenféle erőnléti edzés vagy szakmai felkészítés nélkül belevág a titkos moszkvai küldetésbe. Nem James Bond (nem is szereli őt fel az aktuális amerikai Q ügynök), és lássuk be, nem is tűnik RED-nek (Retired, Extremely Dangerous). Amikor azonban szüksége lesz rá, hirtelen – és kissé meglepő módon – szinte egy második Jack Bauerré (24) válik. Negyven év alatt sem felejtett el oroszul, remekül bírja alvás nélkül, simán lerázza az üldözőit, és szinte meg se kottyan neki, hogy a ködös tenger közepén pont a megfelelő helyig ússzon el, hogy fel tudja venni egy hajó.

Ahhoz is minden klappol, hogy végül hazajusson Amerikába, bár úgy tűnik, senkinek nem érdeke, hogy „bejöjjön a hidegről”. Otthon azonban hamarosan egy tárgyalóteremben találja magát, vádlottként. Az egykori ügyvéd szerzőnek ez ismerős terep, a kémregények kedvelőinek nem annyira.

Egy tisztességes kémregényben nagyjából két dolog történhet egy ügynökkel: vagy meghal, vagy ellovagol a naplementébe. Azt persze tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy számos ügynök került bíróság elé. Dugoni alapállítása az, hogy közülük még egyet sem mentett fel esküdtszék. Jenkins tétje elég nagy, nemcsak a saját élete forog kockán, hanem kilencéves fia és még meg sem született lánya is magára maradna az ifjú feleséggel, Alexszel. A sztori hollywoodi, a második kötet is megjelent már, így sejthető a végkifejlet, amihez azért komoly csavarok kellenek.

A bírósági eljárás bemutatásához, a köszönetnyilvánítás tanúsága szerint, elég volt Dugoninak saját ügyvédi tapasztalata, nem hívta inspirációként kísérőnek, mondjuk, John Grishamet vagy Scott Turow-t. Az eredmény viszont felér ezeknek a szerzőknek a remek tárgyalótermi drámáival. Ipacs Tibor könnyed fordítása nem mindenhol követi a műfaj bevett jogi szakkifejezéseit, ám ez nem baj, hiszen az eljárásrend is nagyon eltér a magyartól.

Végül hadd említsek meg egy olyan dolgot, amin mindig nagyon jól szórakozom. Több olyan sikerszerző van (most inkább nem mondok neveket), akinek a könyvein nehéz lenne fogást találni, mert azok nagyon alapos kutatómunka eredményei, ám nekem mindig lesznek kételyeim, amikor kiderül, a szerző képtelen értelmezni a schengeni zónán belüli szabad utazás fogalmát, és ennek megfelelően jó nagyokat bakizik a történetben. Elhiszem, hogy Dugoni nagyon alaposan utánanézett az orosz valóságnak, az FSZB-nek vagy a könnyűbúvárkodásnak, de Schengenből megbukik, amikor az athéni járatról egy kis görög szigeten kiszálló szereplője átmegy az útlevél-ellenőrzésen. Igaz, a forráskutatásoknál nem említi meg, hogy ennek utánanézett volna. Sőt a jelek szerint Moszkvába ugyan elment, de nem járt valamelyik kisebb, csak a görög szárazföld és a sziget közötti repülőjárattal összekötött szigeten – vagy nem emlékszik rá.

Robert Dugoni

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér
Fordította: Ipacs Tibor
Agave Könyvek, Budapest, 2021
448 oldal, teljes bolti ár 4480 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3360 Ft,
e-könyv változat 2980 Ft
ISBN 978 963 419 9380 (papír)
ISBN 978 963 419 9397 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Robert Dugoni új regénye különleges, izgalmas thriller, amely napjainkban játszódik.
Charles Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.
Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták. Hiszen ebben a halálos macska–egér játszmában senki sem az.
Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete-tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek élete küzdelmét kell megvívnia – a hazája ellen.