Üdvözlöm a benned lakó Istent | Jonge Mingyur Rinpocse: Szerelemben a világgal

Posted on 2021. október 26. kedd Szerző:

0


Bíró Zoltán István |

Kivételesen a recenzió elejére vesszük a zárónak szánt mondatokat: Mingyur Rinpocse könyve fontos írás lehet szinte mindenkinek. Hogy miért szinte, arról kicsit később essék szó. A méltatás előtt azonban óhatatlanul le kell írni róla néhány nem túl hízelgő mondatot.

A Szerelemben a világgal nem regény, stilisztikailag egyszerűen nem emelkedik fel oda. (Ebben a szerzőtárs Helen Tworkov is ludas lehet.) Nem tényregény, holott szerzőjével minden benne leírt „esemény” megtörtént. Nem tankönyv és nem kézikönyv, semmiképpen sem a „Bevezetés a valamibe”. De fizikai jellemzői alapján kétségtelenül könyv.

Az ilyesmikkel megrakott polcok láttán a magamfajta könyvkedvelő felgyorsítja lépteit. Igaz, a kiadó szerencsére elkerülte a dombornyomást és az aranyfólia használatát, de egyébként külsőre a kötet hozza az ezo-izék (Miként lehetünk 5 perc alatt buddhisták, Életvezetés felsőfokon és társai) tipográfiai jellegzetességeit. Borítóján, ahogy kell, szerzetes lépdel a sztúpa irányába, hátlapján pedig – miként ebben a műfajban elvárt – elragadtatott ajánlások olvashatók sosem hallott neves szerzők tollából boldogságról, önzetlenségről, valódi menedékhelyről és érzelmi intelligenciáról.

Az olvasó azonban, akinek ez a küllem nem vette el végképp a kedvét, lassan csordogáló történetben találja magát, melyben a harminchat éves szerző a legnagyobb titokban, az őröket kijátszva, éjszaka, egy hátizsákkal, a zsebében nagyon kevés pénzzel meglép a tibeti buddhista kolostorból. Abból a kolostorból, melynek ő az apátja.

Jonge Mingyur Rinpocse ugyanis egy igazi tulku, azaz inkarnált láma, több kolostor legfőbb elöljárója. Ez azt is jelenti, hogy bár mondhatni születésétől fogva bölcs spirituális vezető, a hétköznapi élet gyakorlatáról fogalma sincs. Nem ismeri a pénz használatát – mindig mások fizettek helyette –, életében egyszer sem utazott egyedül, de még a szomszéd településre sem, s ha magára hagyták egy étteremben, riadalom tört ki, mert féltek, hogy eltéved, s elvész, mint egy kiskutya.

A szökés, amit megvalósítania kell, már azon a ponton leküzdhetetlen veszedelemnek érződik, hogy nem érkezik meg a taxi, ami a vasútállomásra vitte volna. Ott aztán szürreális teljesítmény jegyet venni a vonat harmadik osztályára, amelyen – életében először – semmiféle tiszteletben, megértésben nem részesül; lökdösik, tapossák, észre sem veszik, az indiai vasút összes mocskát és az emberek totális közönyét tapasztalja meg. Hihetetlen expedíció lesz számára a porfészek Gaja városától Váránasziig (korábbi nevén Benáresz vagy Benares) tartó utazás. Váránasziba érve aztán napokig fizikailag-lelkileg képtelen elhagyni az állomás lepusztult területét, a kőpadlón ülve meditál, hogy úrrá legyen azon, amit mindig is tanult és tudott és amit úgy hívnak: VÁLTOZÁS.

Ekkorra már az olvasó észreveszi, hogy a fizikai utazás csak kerettörténet – ami azért valóban megtörtént, s nem valami irodalmi játékként szolgáló kerettörténet – ahhoz, ami fájdalmas alapélménye az életnek: minden dolog természete szerint változó, és kivétel nélkül mind bizonyosan el fog múlni, bárhogyan kapaszkodunk bele. Állandótlanság: ez az egyik kulcsfogalom.

Annyira megszoktuk, hogy azonosuljunk az önmagunkról alkotott elképzelésekkel, hogy önazonosságunkat összeolvasztjuk emberekkel, viszonylatokkal, helyekkel, valamint olyan tárgyakkal, mint az autónk vagy a házunk. Meg fogunk fosztódni mindezektől, nem kétséges.

Mingyur Rinpocse nem mond semmi újat tibeti buddhizmusról, hinduizmusról, amit az érdeklődő olvasó másutt már el nem olvasott a témában, nem tukmál ránk oshói/castanedai/coelhoi laposságokat, és persze, téríteni nem akar, befolyásolni aztán végképp nem.

Egyszerű kérdésre keresi a szökés kezdetén a választ: KI VAGY TE? A kérdést még az apja tette fel neki kilencéves korában. „Meg tudod mutatni nekem, mi az, ami leginkább Mingyur Rinpocsévé tesz?

Ha szemügyre vesszük a nem túl sűrű hálót, amelyet társadalmi viszonylataink, múló vágyaink és eltűnő érzelmeink alkotnak, akkor a háló mélyén leginkább szerepeket találhatunk. De van-e ott a mélyben valaki, aki végig önazonos marad?

Mivel azonos valaki annyi év alatt? A szüleihez vagy másokhoz fűződő kapcsolataival, a viszonyával a munkájához, a környezetéhez? Ezek változnak, miként ő maga is. Belégzés – élet, újjászületés; kilégzés – halál, minden pillanatban, miként az elalvás, reggeli felébredés is halál és születés, meg egy kapcsolat vége is meghalás annak a kapcsolatnak, s feltámadás egy másik életnek. A külső körülmények folyamatosan változnak, nem megbízhatóak.

Annyi látszik bizonyosnak, hogy „a feltétel nélküli szeretet – önmagunk és minden létező iránt – megjelenik, ha utat engedünk a változás természetes áramlásának”. Ekkor majd szívesen fogadhatjuk az új elképzeléseket, új gondolatokat, új meghívásokat. Ha nem zárkózunk el, bármi kerüljön is az utunkba, akkor szeretetünk és együttérzésünk nem ismer majd határokat.

Jonge Mingyur Rinpocse őszintén, frissen, dogmatikus ballasztok nélkül, humorral tárja ki magát az olvasónak, arról beszél, amit – buddhista szóhasználattal élve – szinte minden érző lénynek így vagy úgy, meg kell tapasztalnia.

Jongej Mingyur Rinpocse

Jonge Mingyur Rinpocse, Helen Tworkov:
Szerelemben a világgal

Fordította: Malik Tóth István
Filosz Kiadó, Budapest, 2020
292 oldal, teljes bolti ár 4300 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3440 Ft
ISBN 978 963 984 1451

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mingyur Rinpocse könyve azon az éjszakán kezdődik, amikor kisurran kolostora kapuján, és elindul az ismeretlenbe. Vajon mi vezérli? Hogy elhajítson minden életét meghatározó titulust és rangot? Vagy hogy felkutassa lénye legmélyebb, legrejtettebb rétegeit?
Csak három hét telik el, és az események drámai fordulatot vesznek. Mit él át egy magasan képzett buddhista meditációs mester a halál torkában? És mit hoz számára egy ilyen tapasztalat?
Ebben az izgalmas és szokatlanul őszinte könyvben Mingyur Rinpocse megosztja az olvasókkal azokat az élettől kapott leckéket, amelyeket elvonulása során tanult meg, valamint azokat a meditációs gyakorlatokat, amelyek segítették, hogy minden nehézség közepette kitartson. Minden szava bátorítás és útmutató azok számára, akik a tudatosság ösvényét járják.