Léggömb libák és naiv lelkek | Martin Kukučin: Az alvó / MASZK

Posted on 2021. október 10. vasárnap Szerző:

0


Dušan Kubáň

Tóth Anett |

Martin Kukučin szlovák prózaíró novellája (illetve annak színpadi változata) is része lett a MASZK őszi kínálatának. Az alvó című írását a poprádi Divadlo Commedia csapata hozta el Szegedre. A társulat most először látogatott a Régi Zsinagógába. És minden belefért egy órába: ártatlanság, átverés, óvó szemek, hősies tettek.

Számtalan sikeresebbnél sikeresebb történetet ismerünk, melyben a jótét lélekkel rossz dolog történik, ám a végén mégis megtalálják a kiutat. Ennél a sablonnál csak ennek az életszagú változatát lehet jobban színpadra állítani: mikor a happy end elmarad. Az alvó is egy efféle mese: egy húszas éveiben járó, szerelmes libapásztor legény legboldogabb és legszomorúbb pillanatait láthatjuk. A Divadlo Commedia három színésze dolgozta fel – a hozzávetőleg Krúdy-kortárs – Kukučín novelláját, melyben a libapásztor Ondrášsal egy lány csúnya tréfát űzött. A fiú elhitte, hogy a falu szép hajadonja őt választja, s vele vonul oltár elé. Olyannyira bízott a lány szavában, hogy lelkiismeretesen készült is, megteremtve a lakodalomhoz, majd a közös élethez szükséges javakat. A játékról a leány legközelebbi rokona is tudott, noha kétkedve fogadta hírét. A fiú nagynénje és a lány édesanyja ugyan igyekeztek fájdalommentesen elsimítani a hiszékenység következményeit, de a végén csak került só a sebbe.

Dušan Kubáň, Michal Novák (RG felvétele egy korábbi előadáson készült)

Michal Novák meggyőzően hozta az ártatlan és naiv, férfitestbe szorult, gyermeklelkű Ondrášt, aki csak élet legegyszerűbb dolgára vágyik: szeretetre. Az előadás címét a színre állításkor egyébként kiegészítettek ezzel: a balgák balgája. Igen találó a kétszavas jellemzés (hiszen Ondráš kissé együgyű), amit a főszereplő ennek megfelelően kissé egysíkú, de nagyon meggyőző játéka pontosan alátámasztott.

Gyakran megesik, hogy férfiak visznek színre női szerepeket, s az igazán jó színészek kifejezetten remekelnek az efféle feladatok során. Dušan Kubáň és Vladimír Benko (aki a darab írója és rendezője is) éppen ebbe a kategóriába tartozik. Mégsem próbálják olcsó, parodisztikus elemekkel túljátszani a nőket. Mindennemű túlzást mellőzve hozzák karaktereiket, a két falusi asszonyt. Noha a száj mosolyra görbül, mikor kötényben, főkötőben cammog elő két férfi, játékuk mégis el tud rugaszkodni a látványtól. Mikor mindketten női ruhába bújnak, gyönyörű és őszinte emberi gesztusokat láthatunk tőlük – emellett persze több férfi karaktert is alakítanak, szintén élvezetesen. Hármuk játéka összhangban van, és roppant kiegyensúlyozott.

Vladimír Benko, Michal Novák

Benko rendezésének egyik érdeme, hogy hagyta a színészeket játszani. Hagyta élni a történet komikus részét, annak minden keserédességével együtt. A közelgő tragédiát nem jelezték túlságosan előre, nem nehezedett rá a játékra – s ez üdítően hatott (már ha a történet kimenetelét nem ismerte korábbról a néző). A hangsúly a komédián van, s attól, hogy valakivel szomorú dolgok történnek, még nevethetünk egy jóízűt.

Végig szinte eszköztelen a színre állítás, csupán néhány kellék keltett életre némely tereket, magyarázott meg szituációkat. Kifejezetten parádés volt a tehénfejés ábrázolása mindössze két palackkal, vagy a libáké léggömbökkel, de roppant praktikus és ötletes megoldásnak bizonyult a fekete paravánok használata is. Számomra a legfergetegesebb talán a templomi jelenet volt, ami különösen érdekes szituációt mutatott meg: belepillanthattunk a nők titkos és intim találkozójába. A szokatlan hely önmagában is humorforrás, de a pletyka-eszmecsere során komoly problémákat feszegetnek, s ez alaposan tompítja a nevethetnékünket, még akkor is, ha két férfit látunk konyhamunkához öltözve, Isten előtt térdepelve. A darab szimbolikája könnyen értelmezhető a nézők számára, a kellékek szándékos hiánya pedig hagyja érvényesülni a színészi játékot.

Dušan Kubáň, Vladimír Benko

A rövid tálalásban könnyen befogadható a fenemód egyszerű történet. Sajnáljuk Ondrášt, de azért csak kinevetjük, s a darab végén néma empátiával nézzük, hová fajul a gonosz tréfa. Előttünk pereg a nem túl izgalmas falusi élet, s csak később eszmélünk fel, hogy itt bizony igen csípős bírálatot is mondott róla az előadás.

Fotók: Révész Róbert, Rišo Gerényi (RG),