Egy reprint kiadásról, röviden | Simonyi Zsigmond: Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon

Gaál Edit |

A Tinta Könyvkiadó reprint kiadásban jelentette meg a Tüzetes magyar nyelvtant 2020-ban. Borsos ára ellenére pillanatok alatt elkelt Simonyi Zsigmond és Balassa József vaskos munkája, és bár ma már letölthető, azért az érdeklődő szakmabeliek nagyon számítanak az utánnyomásra.

A kötet mai olvasója időutazáson vesz részt. A hasonmás kiadás felidézi a régi nyomdatechnika körülményeit, a nyomdászok munkáját, akik egyenként, kézzel szedték az ólombetűket a vinkelbe (sorjázóvasba), és hol voltak akkor még a gyorsjáratú nyomdagépek… A helyesírás is feltűnően különbözik a maitól. Aztán rácsodálkozunk arra a hatalmas anyagra, amit a szerző legfeljebb néhány diákja, munkatársa segítségével gyűjtött évtizedeken keresztül a ma már csak igen idős kutatók cédulázós módszerével – ahogyan még ötven évvel ezelőtt is készültek a szótárak. Nem csoda, hogy Simonyinak csak az első kötetet sikerült befejeznie. A szerző kiemelkedő tudományos teljesítménye tehát önmagában is indokolja az új kiadást.

Miután 1844-ben a magyar nyelvet az országgyűlés hivatalos államnyelvvé nyilvánította, hamar kiderült, hogy a tudomány erősen elmaradt a magyar nyelv vizsgálatával. Ezért egy hozzáértő csapat nagy lendülettel és lelkesedéssel kezdett neki a kutatásnak. Íróink, költőink (többek között Vörösmarty Mihály) ugyancsak részt vettek a szótárírásban, a helyesírási szabályok egységesítésében, a nyelvészek pedig igyekeztek pótolni mindazt a munkát, amit európai társaik a maguk nyelvével kapcsolatban már elvégeztek.

A korszak legelismertebb irányzata a történeti összehasonlító nyelvtudomány volt. Ennek alapjait Franz Bopp és Jakob Grimm elméletei fektették le. A módszert követve Simonyi és társai – felhasználva a korabeli magyar nyelvésznemzedék munkáit – kutatták a magyar nyelv finnugor eredetét, és az összehasonlító történeti módszerrel újították meg magyar nyelvtanírást is.

Simonyi Zsigmond támaszkodhatott kortárs kollégái – Szarvas Gábor, Balassa József, Riedl Szende, Budenz József, Gombocz Zoltán, Szinnyei József, Czuczor Gergely, Fogarasi János – munkáira, és szófejtő (etimológiai) kutatásaihoz fel is kérte őket az együttműködésre.

Elődei – Toldy Ferenc, Sylvester János, Geleji Katona István, Pereszlényi Pál, Tótfalusi Kis Miklós, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós, Verseghy Ferenc – latinul vagy németül írtak a magyar nyelvről, de még ha magyarul is, az elemek megnevezésére a latin szakkifejezéseket használták, és valójában nem a magyar nyelv sajátos szerkezeteit írták le, inkább a latin szerkezeteket húzták rá a magyar megfogalmazásokra, jellegzetességekre. Simonyi nyelvtanának éppen itt mutatkozik meg az újszerűsége: magyar adatokkal, a magyar nyelv természetéhez igazodó kategóriákkal dolgozott.

Simonyi külföldön végzett egyetemi tanulmányai után hazatérve a Magyar Nyelvtudományi Társaság tanára lett (1879), 1895-től szerkesztette a Magyar Nyelvőrt, később a Nyelvészeti Füzeteket (1903). Összefoglaló magyar nyelvtanát azért képzelte el történeti alapon, mert ezt a módszert tartotta a leginkább megbízhatónak. Így született a Tüzetes (= alapos) magyar nyelvtan 1. kötete, amelyben a magyar hangtani és alaktani ismereteket foglalta össze. Ezt a pályamunkát az MTA Lukács Krisztina-díjjal jutalmazta. A bírálóbizottság véleménye szerint a szerző „teljesen otthonos a tárgyban, a nyelvtudomány módszerét, a történetit és összehasonlítót, a régi és az új magyar nyelvet, az irodalomét és a népét egyaránt tökéletesen ismeri, valamint az összes nyelvészeti forrásmunkákban nagy mértékben jártas.”

Az Akadémia bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy már az 1800-as években is komoly kereslet mutatkozott egy alapos magyar nyelvtanra, a nyomdai költségeket pedig sikerült közadakozásból előteremteni. A Hangtan és alaktan kötet megjelenése utánra ígérte az Akadémia a Jelentéstan, illetve a Mondattan kiadását is, de ezek sajnos nem készültek el.

A hangtan megírásával Balassa József (1864–1945) volt segítségére. Az iskolai oktatásban a mai napig helye van Balassa tanításainak a beszélőszervekről, a hangok képzéséről és osztályozásáról, de azóta kimaradt például a zárt ë, amit a máig így, két ponttal jelölünk a nyelvjárásokról szóló művekben, valamint a kettőshangzók (diftongusok). Bár a széles ejtésű (ajakréses) és a szűk ejtésű (ajakkerekítéses) hangokat azóta másképp nevezzük, alapjában nem sokat változtak a hangtani fejezetek.

A második szakasz anyaga (A magyar nyelv hangalakjának története) manapság – bonyolultságánál fogva – már a felsőoktatásba került. A történeti szemléleten túl a szerző alkalmazza a szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai, fiziológiai megközelítést, kifejti, hogy a hangok csakis a szavakban és szólamokban léteznek, és csak velük együtt, bennük képesek változni. A sokoldalú megközelítést mutatják a következő kulcsszavak: öntudatlan utánzás, alkalmazkodás, asszimiláció, disszimiláció, takarékosság, kölcsönös „megérthetés” (kommunikáció) elve stb. Bár nem érthetünk egyet minden megállapításával („a nyelv életében minden változás öntudatlanul történik”), de ezek a sorok is árulkodnak valamiről: Balassa és Simonyi ellenezték a nyelv életébe történő tudatos beavatkozást, többek között még a nyelvújítást is.

Későbbi műveikben azonban mégiscsak előkerül a nyelvhelyesség, nyelvművelés is. Balassa leírásában kereste a kapcsolatokat a nyelvi jelenségek között, az ok-okozati viszonyok. A korszak nyelvtudományára jellemző megjegyzést rejt el zárójelben a fejezet utolsó oldalán: „hisz a nyelvtudomány csakis a nyelvek életének multját vizsgálhatja.”

A magyar nyelv hangalakjának történetéből ezeken az oldalakon csak szemezgetnék. A mássalhangzók történetéről szólva Balassa „elveszett mássalhangzóként” beszél az ly-ról, amely valaha önálló hang volt (lágy l), manapság viszont csak „bosszantó helyesírási lelet”. De ilyen még a j zöngétlen párja is pl. a lopj vagy a rakjunk szavakban (ezekben ugyanis a zöngétlen p és k követeli meg ezt a hangot).

Külön fejezetet kap a jövevényszavak hangalakjának változása. Mint ismeretes, nyelvünk nem kedveli a mássalhangzó-torlódást (különösen nem a szó elején), és feloldja az ilyen alakokat. Így lesz a szláv sluga szóból a magyarban szolga, vagy a latin klastromból kolostor.

Balassa József Függelékkel zárja a Hangtant, amelyben megemlíti a székely rovásírást, de több figyelmet szentel a latin betűs írásnak, a nyelvemlékeknek, valamint a magyar helyesírás fejlődésének. Balassa és Simonyi maga is küzdött a helyesírás egységesítéséért. Hogy mennyire fontos kérdés volt ez akkoriban, azt mutatja a reprint kötet eredeti írásképe is: feltűnő a címek után a pont, a cím minden szavának nagy kezdőbetűje, az aki két elemének különírása (a ki), a c következetesen cz a közszókban is stb.

• Olvass bele! 

Simonyi Zsigmond Alaktana a kötet harmadánál indul, és tartalma máig alig változott: szótövek, összetett szavak, szóképzés, szóragozás. Lényegi szerkezeti különbség sincs, de a konkrét példákban, részletekben meghökkentő eltéréseket találhatunk – leginkább a történeti szemlélet miatt. Az igekötős igéket sokszor összetett szóként kezeli (átmegy, kiszór, elhalaszt; agyonüt, szembeszáll, végbemegy stb.). Helyteleníti az igei utótagú összetételeket – árverez, gondvisel, kárpótol, képvisel stb. – ám az ilyen típusú összetételek egyre jobban terjednek, és nyelvművelőink már toleránsabban fogadják be őket. Simonyi egyszerűen hibásnak nevezi a jelöletlen szóösszetételeket (kárvallott, bajvívó, tiszteletteljes, életképes, munkaképes, fekhely, látcső stb.), amelyeket mi már a szókincs természetes részeinek tekintünk.

A történeti szemlélet indokolja, hogy a szóképzés rendszerében nagy számban tűnnek fel ma már nem használt, jórészt ismeretlen vagy nagyon ritka képzők: dörej, kacaj, zsivaj, robaj stb. Éppen az ezt illető ismerethiány az oka, hogy csevejt és a fecsejt ma is sokan ly-nal írnák. (Ha hagynám – A szerk.)

Az igeragozásból csak egyet világítanék meg: mai nyelvtanainkból általában kimarad az egyszerű jövő idő az –and/-end toldalékkal, valamint az összetett igealakok legtöbbje (írt vala, írt legyen), Simonyi viszont az összetett igealakok legfontosabbjai között említi őket, hiszen a 19. századi regények nyelvében még bőségesen találkozhatunk velük.

A terjedelmes munkában való eligazodást a tartalomjegyzéken kívül a kötet végén található szómutató és a rövidítések jegyzéke segíti.

A reprint (vagyis fotóeljárással készült) kiadás utolsó lapjainak más a betűtípusa, hangsúlyozva, hogy ezek már nem az eredeti mű részei. Aki először veszi kezébe, azt javaslom, kezdje az olvasást az Utószóval, amely megismertet Simonyi Zsigmond életútjával, a korral, illetve a Tinta Könyvkiadónál megjelent Simonyi-művekkel.

Felvetődik persze a kérdés: ha valamin túllépett az idő, miért volt szükség újbóli megjelenésére. Ki és miért lehet kíváncsi egy „elavult” kategóriákkal dolgozó, régi helyesírású magyar nyelvtanra? Miért lett reprint ez a kiadás, miért nem igazították maira a helyesírását? Ez utóbbira megadom a választ: még az eredeti mű digitalizálása, az elvárható képminőség elérése sem egyszerű feladat – másfelől meg ebben a formájában mégiscsak érezhetjük a múlt levegőjét.

Simonyi műve a mai napig forrása a közoktatási nyelvtankönyvek anyagának. Hogy csak az egyik, még ma is használatos, sok kiadást megért munkára hivatkozzam: ilyen Rácz Endre és Takács Etel Kis magyar nyelvtanja. Simonyi gondolata ma is változatlanul érvényes: „Nemcsak munka, hanem gyönyörűség is ilyen nyelvvel foglalkozni.”

Simonyi Zsigmond: Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon
Első kötet: Magyar hangtan és alaktan, Budapest, 1895.
Balassa József közreműködésével
Tinta Kiadó, Budapest, 2020, (reprint kiadás)
756 oldal, teljes bolti ár 11 990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 9592 Ft,
ISBN 978 963 409 2735

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nyelvtudomány művelőinek egyöntetű véleménye, hogy Simonyi Zsigmond (1853–1919) legkiemelkedőbb műve az 1895-ben megjelent, 750 oldalas Tüzetes magyar nyelvtan. A szerző számos kiváló műve közül ez az alkotása a legklasszikusabb, a legmaradandóbb. A mű klasszikus és maradandó, mert magába sűríti kora tudásának legjavát, szemléletében és módszerében előremutató, olyan alkotás, amelyhez számos nyelvtani kérdésben ma is fordulhatunk.

A cikk eredetileg az anyanyelvcsavar.blog oldalon jelent meg.

A kötet kedvezményes áron megvásárolható a Tinta Könyvkiadó webshopjában (www.tinta.hu)