Hová vezet a putyini út? | Jessikka Aro: Putyin trolljai

Cserhalmi Imre |

A bő 70 év előtti diktatúra névadója, Rákosi Mátyás epitethon ornansa, állandó jelzője volt, hogy Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa. A történelem – mint oly sokszor – ismétlődik, csak a nevek változtak… Ezért ez a könyv nem csupán érdekes, hanem súlyos veszélyeket is jelző.

Egy finn újságírónőnek el kell menekülnie a hazájából, mert az üldözésében már életveszélyre kell gyanakodnia. Abból az országból megy el tehát, amelyre a nyelvi rokonság rokonszenvén túl az oktatásáért, egészségügyéért, az életszínvonaláért, közbiztonságáért, a valódi demokratikus közéletéért tisztelettel és irigykedve tekintünk. Persze nem a finnek üldözik őt, hanem az oroszok.

A ma már világhírű kollegina, Jessikka Aro sorsa jól példázza, hogy a világ mai állapotában tisztességes újságírónak lenni nem életbiztosítás. Pedig „csak” annyit tesz, hogy bátran felkutatja és becsületesen közzé teszi a tényeket. Tudást és információt nyújt – hivatása szerint. „Finn újságíróként kedvező helyzetben voltam – írja –, elkényeztettek olyan szabadságjogokkal, amelyeknek a legnagyobb részéről a világ újságírói csak álmodhatnak.” És mégis, amikor az egyik előadása végén bejelenti, hogy elhagyja Finnországot, akkor az országos rendőrfőkapitány kezet fog vele, és biztonságos utat kíván neki, annak nyílt bevallásaként, hogy nem tudják megvédeni.

Mit vétett ez a még ma is csak 41 éves nő? Felkutatta és bizonyította a Kreml információs háborúját, amelyet a világhálón az egész világra kiterjesztve folytat. Bemutatja a Facebook és a Twitter hírfolyamaiban tömegével elhelyezett félrevezető üzeneteket, kompromittáló, nyílt hazugságokat. Megismertet a nagy kapacitású orosz trollgyárral, amelynek „eredményeként” a pszichológia tömegpusztító fegyverré válik. Nem hallgatja el, bizonyítja is a véleményét, amely szerint hosszan előkészített YouTube-műveleteket végeznek az orosz hírszerző szolgálatok, és hogy Putyin trolljainak szerepe lehet a Trumpot elnöki székbe juttató amerikai elnökválasztásban, a Brexitben, a franciaországi sárga mellényes tüntetéssorozatban, nem is beszélve arról, ami Fehéroroszországban és Ukrajnában történik.

• Olvass bele! 

Közzé tette a rasszista és náci tartalmú álhírek terjesztését, email-fiókok feltörését, a lehallgatásokat, illetve a felvett (különböző) telefonbeszélgetések oly módon való átszerkesztését, összevágását, meghamisítását, hogy egyetlen beszélgetésnek tűnjenek. Megírta, hogy diákokat is alkalmaznak mocskolódások megfogalmazására, hogy választásokat az urnákat hamis szavatokkal megtöltve „segítették”. Ír az automatizált chatbotok, az emberi beszélgetés szimulálására alkalmas szoftverek alkalmazásáról. Idéz egy orosz bloggert, aki tapasztalatból tudja, hogy a moszkvai egyetemen kiválasztott hallgatóknak tanítják azokat a harci technikákat, amelyek alkalmasak rá, hogy „az ellenség agyát a padlóra küldjék”. Közülük hármat a könyv szerzője is ismertet, megjegyezve, hogy az egyik a náci Németország propagandaminiszterének, Joseph Goebbelsnek a találmánya. Állítja, hogy Európában a szélsőjobbnak a Kreml a főtámogatója, a fasizmus ennek következtében is „feljövő erő”. Oroszország agresszív expanziójának egyértelmű célja repedéseket okozni az európai demokráciákon. És a háttér is keservesen logikus: Norvégia a szabadságát annak is köszönheti, hogy nem vásárlója az orosz energiahordozóknak…

Nemcsak a saját sorsát mondja el, hanem a többi közti Litvánia volt magyarországi nagykövete, egy angol üzletember, svéd tudós, szerb politikai elemző hasonló történetét is. A megfélemlítés, a lejáratás, a teljesen ellehetetlenítő rágalom és uszítás áldozatai mindnyájan.

A számtalan abúzusból elmeséli a telefonhívását, amelynek során mindössze egy pisztolylövést hall. Egy másik hívás során sok egyéb, találékonyan összeválogatott ordenáréság között homoszexuálisnak, „négerek spermabödönének” is nevezik, és terjesztenek egy videót, amelyen egy színészt elüt az autó, csakhogy a színész őt alakítja.

Nagyon egyértelműen, sőt közvetlenül felszólítják a meghátrálásra, elhallgatásra, sőt az együttműködésre is. Ezt megtagadja, következményként aztán az interneten és más tömegkommunikációs csatornákon át fokozott tempóban ömlik rá a rágalom, a megfélemlítés. Végül elérik, amit így fogalmaz meg: „amikor Finnországban az utcákat jártam, kénytelen voltam hátra-hátra lesni.” Minden felszámol, másik országba költözik, ahonnan két és fél év múltával tér vissza.

Ma már konferenciákat szervez, előadásokat tart, interjúkat ad, tanít, világszerte ismertté válik, de tudja, hogy ez sem védi meg. Hiszen ismertek a furcsa esetek, amikor valaki kiesik az erkélyről, valakit elüt az autó, valakit megmérgeznek vagy valaki váratlanul öngyilkos lesz. Megtapasztalja és megírja, hogy az ellenség dehumanizálására fogékony agy a gyűlöletpolitika sikere eszközévé s egyben áldozatává válik. „Az emberi agy nem kezeli különösebb kritikával a közösségi oldalak gyors stimulációit.”

Egy helyen azt írja, hogy a diktátorok tanulékonyak, gyorsan tanulnak egymástól. E könyv ezért is kelthet indokolt feszültséget a magyar olvasóban, akiben felvetődhet a kérdés, hogy ha tovább haladunk a putyini úton, nem lesz-e egyszer abból baja a Corvinának, hogy ezt a nagyon fontos könyvet kiadta. Lehet, hogy ez viccesen hangzik. De nem vicc.

Jessikka Aro: Putyin trolljai
– Igaz történetek az orosz infoháború frontvonalából
Fordította: G. Bogár Edit
Corvina Kiadó, Budapest, 2021
496 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3592 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 136 7232 (papír)
ISBN 978 963 136 7362 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„2017 februárjának végén menekültem el hazámból, Finnországból. Két és fél éve profi fenyegetések és mocskolódó cikkek céltáblája voltam. Az internet álhírportáljaiból áradó agymosás még a régi barátaimat is ellenségeimmé tette.
Névtelenül posztolt sztorikkal próbáltak bűnözőnek, hazugnak és elmebetegnek beállítani. Ismeretlenek mindenféle módszereket ajánlgattak, hogyan legyek öngyilkos. Amikor csak bekapcsoltam a számítógépet, vagy elővettem a telefonomat, futószalagon érkeztek a halálommal kapcsolatos fantáziadús elképzelések.
A pszichológiai támadások a Kreml propagandagyárának konstruktőreire utaltak. Féltem, hogy mindez bármely pillanatban átfröccsenhet az internetről a fizikai valóságba.”– Jessikka Aro

Darázsfészekbe nyúlt 2014-ben, amikor az orosz információs hadviselés után kezdett el nyomozni. Szentpéterváron igazi trollokkal készített interjúkat, leleplezve az egyik „trollfarm” működését. Azonnal rászállt az orosz titkosszolgálat. (…)

Jessikka Aro (1980) finn oknyomozó újságíró, a finn közszolgálai Yleisradio munkatársa. Szakterülete a közösségi médiában folyó dezinformálás. Kutatásaiért 2016-ban megkapta a svéd Bonnier Újságíró Díjat. 2019-ben az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma ugyan kitüntette az International a Bátor Nők Nemzetközi Díjával, de az átadási ceremónia előtt nem sokkal törölték a nevét a listáról, mert kritizálta az USA akkori elnökét, Donald Trumpot.