Alan Walker: Fryderyk Chopin (részlet)

Posted on 2021. május 25. kedd Szerző:

0


Tél Mallorcán, 1838—1839

Még egy hónap, és Spanyolországban halunk meg, Chopin meg én, ő a melankóliától és undortól, én a méregtől és felháborodástól. (George Sand)

— I —

Chopin október 27-én utazott el Párizsból, és delizsánsza Perpignanban érte utol Sandot és gyermekeit, november 1-jén. „Chopin megérkezett […], üde és pirospozsgás, mint egy rózsa” – lelkendezett Sand Charlotte Marlianinak –, „miután hősiesen kibírt négy éjszakát a postakocsin.” Port-Vendres-ban a kis csapat gőzhajóra szállt, és a katalán partok mentén Barcelonába ment, ahol a Cuatro Naciones hotelban szálltak meg, míg Sand elintézi az utolsó, mallorcai útszakasz részleteit – aminek késedelmével előzőleg nem számolt. Spanyolországot épp polgárháború sújtotta. Sand már akkor jól tudta, amikor nekifogott a mallorcai utazás szervezésének, hogy az egész Ibériai-félszigeten javában dúló konfliktus addigra több tízezer áldozatot követelt. Ám a tények ezúttal is hidegen hagyták, és minden aggály nélkül szolgáltatta ki Chopint és a saját gyermekeit a veszedelemnek, ha a saját boldogságáról volt szó. A környező vidékre szamárháton tett egyik kiruccanásuk alkalmával spanyol katonai osztagokat is láthattak: Krisztina királyné hívei masíroztak Barcelona felé. Csatából jöttek, és Sand feljegyezte, hogy elnyúzottak, éhesek és kimerültek voltak.* A kirándulók nagy veszélyben forogtak. Barcelona komoly erődítésű nagyváros volt, melyet komplex védmű és számos lőállás óvott, míg az emberek szabad mozgását súlyos tilalmak sora korlátozta. Éjjelente az ágyúdörgés messze visszhangzott, és az őrszemek szórványos lőpárbajba bonyolódtak a gerillákkal, akik ekkor már jórészt akadálytalanul kóborolhattak a város környékén, és az erődítés gyenge pontjait puhatolták. Az utazók öt napig vesztegeltek Barcelonában, és fogalmuk sem volt, hogy mikor mehetnek tovább. Közben megismerkedtek a francia konzullal, sőt egy ízben egy, a kikötőben horgonyzó francia brigg fedélzetén vacsoráztak – s e két új kapcsolat életmentőnek bizonyult, amikor három hónappal később a szárazföldi hazaút már túl kockázatossá vált.

— II —

November 7-én este, alig valamivel napszállta után, Sand és kísérete felszállt az El Mallorquin ra, a Barcelona és Palma de Mallorca között heti két alkalommal ingázó spanyol keréklapátos gőzhajóra.** Az enyhe és nyugodt éjszaka lezajló átkelést követően másnap késő délelőtt, tiszta kék ég és tűző napsütés mellett hajóztak be Palmába.

Mialatt Sand szállás után nézett, Chopin és a két gyerek céltalanul lődörgött a rakodóparton, magukra vonva a helyiek érdeklődését. A nő csak órákkal később tért vissza, méghozzá dolgavégezetlenül. A máskor elérhető kiadó szobákat ekkorra ellepték a szárazföldi összetűzések elől menekülők. Ez komoly fejfájást okozott, és Sand hangulatán nem sokat javított a szigetlakók unos-untalan ismételgetett bölcsessége sem: mucha calma – azaz „csak nyugalom”. A legtöbb, amit Sand tehetett, az volt, hogy kivett két, félig bútorozott szobát a város egyik rossz hírű negyedében, a Calle de la Marinán, vagyis a kikötőbe vezető főutcán. A környék zajos volt és mocskos, és egy hét múlva tovább is álltak, mivel a bérlemény egy kádárműhely fölött helyezkedett el, és az állandó kalapálás hangja mellett Sand nem tudott dolgozni.5 Chopin amúgy is tétlenségre volt kárhoztatva, hiszen a Pleyel által még Párizsból való elutazása előtt útjára bocsátott zongora egyelőre nem érkezett meg, és hangszer nélkül komponálni sem tudott.

Sand elkeseredetten kereste új szálláshelyüket. Jóllehet ajánlóleveleket is hozott magával Mallorca márkijának, a gazdag Canut bankárcsaládnak, valamint más helyi előkelőségeknek címezve, senki nem sietett segíteni neki. Az okokat Hélène Choussat de Canut memoárjából sejthetjük meg. A mallorcaiak nem tudták, mihez kezdjenek Sanddal és útitársaival. A nő egyedülálló volt, könyveket írt, nadrágot hordott, szivarozott, és – minő borzalom – férfiként, George Sandként írta alá a nevét! Ráadásul két, hosszú hajú fiú és egy hozzá hasonlóan nadrágba öltöztetett kislány kísérte. Templomba nem jártak, vagyis a tevékenységük minden bizonnyal a jó erkölcsbe ütközött. Sand kilátástalan helyzetében Pierre-Hippolyte Flury palmai francia konzulhoz fordult, akinek révén fogadta őket egy bizonyos Señor Gómez, a Palma határában álló Establiments egyik festői szépségű villájának tulajdonosa. A rezidencia neve, So’n Vent, katalánul annyit tett: „Szelek Háza”. Gyér bútorozottságú épület volt, és a mallorcai házakhoz hasonlóan üvegezetlen ablakok nyíltak belőle mindenfelé, hogy a balzsamos levegő minél szabadabban áramolhasson a szobáiban. Rendes kandalló sem volt benne, de mindegyik szobában külön parázstartót helyeztek el arra az esetre, ha tüzet kellene gyújtani. Az új szállással Sand és Chopin is meg volt elégedve, és november 15-én be is költöztek. Chopin még aznap ujjongva számolt be Fontanának a fejleményekről:

Palmában vagyok, pálmák, cédrusok, kaktuszok, olajfák, narancsfák, citromfák, aloék, fügefák, gránátalmafák stb. között.
Van itt minden, amit csak a Jardin des Plantes kemencéiben [értsd: üvegházaiban] látni. Az ég, mint a türkiz, a tenger, mint a lazúr, a hegyek, mint a smaragd, a levegő, mint a mennyország. Ragyog a nap, mindenki nyári ruhában jár, meleg van; éjjel órák hosszat szól a gitár és az ének. A hatalmas erkélyeken szőlőlugasok; mór falak. Minden Afrika felé néz, mint a város.
Egyszóval: gyöngyéletünk van. Szeress.

Sand azonmód nekiült az írásnak, Chopin pedig Maurice-szal hosszú sétákat tett a környéken. A testmozgás jót tett neki, és az egészsége oly mértékben feljavult, hogy Sand ódára ragadtatta magát a sziget kellemét illetően, mondván: „Az ígéret földje ez […], felülmúlja minden álmomat.”

Lelkesedése azonban elhamarkodottnak bizonyult. A paradicsomi állapotok rövidesen átadták helyüket a purgatóriumnak. Amikor Chopin hazafelé tartott egyik sétájáról, eleredt az eső, és a férfi hörghurutot kapott. A villa is kihűlt, és hirtelen fenyegetővé váltak az üvegtelen ablakok, illetve a parázstartó üstök, ugyanis több pernye, mint hő jött ki belőlük. A füsttől Chopin légzőszervei szinte felmondták a szolgálatot, így Sandnak külön e célból kandallót kellett építtetnie, hogy a fűtés ne járjon együtt fulladással. Nemsokára rendszeressé váltak a hideg, özönvízszerű téli esők, és a falak teljesen átnyirkosodtak. Chopin súlyosan megbetegedett, feltartóztathatatlan köhögőrohamai voltak, vért köpött.

Sand orvost hívatott, ám egy helyett meglepetésre három doktor jött el. Chopin az alábbi fanyar leírását adta ennek a kevéssé felemelő szakértői konzíliumnak.

Kutya beteg voltam az elmúlt két hétben; a 18 fokos meleg, a rózsák, narancsok, pálmák és fügefák ellenére sikerült megfáznom. [Eljött] a sziget 3 leghíresebb orvosa: az egyik szagolta, amit köpök, a másik megkopogtatott, hogy honnan köpök, a harmadik megfogdosott, és hallgatta, hogyan köpök. Az egyik azt mondta, megdöglöttem, a másik, hogy döglődöm, a harmadik – hogy meg fogok dögleni. Én meg úgy vagyok ma, mint rendesen […]. Alig tudtam őket visszatartani attól, hogy ne vágjanak rajtam eret, ne rakjanak rám hólyaghúzó tapaszt vagy tisztító gézt a bőröm alá.

Sand magán kívül volt, hallván az orvosok diagnózisát: tuberkulózis, amit a trió rögvest jelentett is a hatóságoknak. A bejelentési kötelezettséget persze a spanyol törvények írták elő, de a dolog kellemetlen következményekhez vezetett. Señor Gómez követelte, hogy vendégei haladéktalanul hagyják el a villát, minden ágyneműt égessenek el, a falakat meszeljék újra, a bútorokat semmisítsék meg – majd mindezekért benyújtotta a számlát. Miután Palmában hamar híre ment Chopin állapotának, a kis csapatot mindenfelé úgy kezelték, mint a leprásokat. A boltban a létfontosságú élelmiszerekkel sem szolgálták ki Sandot, gyermekeit megdobálták az utcán. Ezzel betelt a pohár: távozniuk kellett.

Egy vagy két héttel korábban, amikor egyik első felfedezőútjára indult a sziget belsejébe, Sand egy Valldemossa nevű faluban rábukkant egy elhagyott kartauzi kolostorra. A 14. századi remetelakot nemrég vették állami tulajdonba, és hajdani celláit most a helyhatóság adta bérbe az itt megszállni kívánóknak. Sand nevetségesen alacsony áron, évi harmincöt frankért lefoglalta az egyik, három helyiségből álló egységet – ekkor még csak abban a hiszemben, hogy egyszer-egyszer a kolostor magányába menekülve folytathatja az írást. Most azonban Valldemossa lett az utolsó mentsvár. Chopin és Sand kordéra rakta minden ingóságát, és egy kocsis segítségével nekiindult a tizenhét kilométeres útnak a kolostor felé. December 15-e volt. Valldemossában még ötvenkilenc napig maradtak ezután.

– – – –

* Szinte bizonyos, hogy az 1838. október 1-jei maellai csatában szétvert seregek maradékát látták, ahol a rojalista erők több mint háromezer főt vesztettek, és a katonaszökevények Barcelonába menekültek vissza. Ez az első „karlista háború” több mint hat éven át tartott, és csak 1839-ben ért véget, amikorra a csatában elesettek és hadirokkantak összesített listája meghaladta a százötvenezer katonát.

** Mivel az El Mallorquin azóta a Chopint és Sandot a félszigetről Mallorcára, majd visszaszállító járműként híresült el, még néhány szót illendő ejtenünk róla. A hajó a skóciai Aberdeenben, a Duffus & Co. gyárában épült. Favázát rézzel bélelték, tömege 400 tonnát tett ki, hossza 45, szélessége 9 méter körül volt. A motort két, összesen 120 lóerős kazán hajtotta, de ellátták egy szkúner vitorlázatával is.

Alan Walker

A járművet 1837. szeptember 7-én szállították le Palmába, ahonnan különféle teszteket követően, 1837. október 6-án tette meg első útját Barcelonába, fedélzetén huszonkét utassal, néhány haszonállattal és mallorcai mezőgazdasági terményekkel. Az időjárás, illetőleg a Föld-közi-tenger uralkodó dagályának függvényében a 220 kilométeres út megtétele meghaladhatta a tizenkét órát. Chopin, George Sand, a nő két gyermeke, valamint konyhalányuk, Amélie neve megtalálható az El Mallorquin 1838. november 8-i utaslistáján.

[A fenti részlet lábjegyzeteinek egy részét, melyek más forrásmunkákra hivatkoznak, kihagytuk. – A szerk.]

Alan Walker: Fryderyk Chopin
Fordította: Fejérvári Boldizsár
Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2020
782 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft