Mások élete a szabad ég alatt | Markus és Frida Torgeby: Életem a szabad ég alatt

Posted on 2021. május 14. péntek Szerző:

0


Sváb Ági |

Markus és Frida Torgeby egyszerű svéd házaspár, három lányukat a svéd vadon peremén nevelik. Közös művükben Markus elmeséli, miért és hogyan élt négy évig a szabad ég alatt, Frida pedig gyönyörű fényképeivel illusztrálja, milyen az életük. Személyes és szívmelengető könyv ez, őszinteségével és egyszerűségével kilóg az utóbbi években oly divatos skandináv életmódkönyvek sorából.

Markus Torgeby hazájában meglehetősen ismert előadó. Biztosan kikérné magának, ha motivációs trénernek nevezném, pedig abból él, hogy életének két történetét meséli újra meg újra, fölkeresve Svédország minden zegzugát. Az első története arról szól, hogyan talált rá a futásra, és mit  tanított neki ez a sport. Markus puritán protestáns környezetben nőtt fel, édesanyját elég korán elérte a szklerózis multiplex. Ebből a szorongató lélektani helyzetből nyújtott számára menekvést a futás a természetben. A futás öröméről szól az első könyve (ezt még nem fordították le).

A második története akkor kezdődik, amikor az első véget ér. Markus egy banális sérülés miatt nem folytathatja sportkarrierjét. Észak-Svédországba költözik, 600 kilométerre a családjától és beiratkozik egy főiskolára. De már az első félév egy közeli erdő szívében találja. Itt tölti a következő négy évet. Zabkását eszik, derékaljként rénszarvasbőrt terít fenyőgallyakból készített ágyára. Ha nagyon szüksége van némi pénzre, pár hétig egy közeli idősotthonban dolgozik. De ideje nagy részében egyedül van, eggyé válik a természettel, megnyugszik, és talán a gyógyulás útjára is lép.

Markus leírásában új értelmet nyer az a szó: erdőterápia. Talán nem véletlen, hogy az erdő-wellness kifejezés Japánból származik, hiszen a szigetország lakosainak élete hihetetlenül felfokozott és stresszes. A sinrin-joku több puszta kirándulásnál, túrázásnál, sokkal inkább meditáció, elmélyülés a természetben: élvezni a táj látványát, átölelni a fákat, megérinteni a leveleket vagy a mohát, hagyni, hogy a környezet kifejtse áldásos hatását. Nem valószínű, hogy Markus Torgeby ismerte volna ezt az irányzatot vagy a tanulmányokat, amelyek bemutatják, két óra erdei séta mennyivel csökkenti az ember kortizolszintjét. Ő csupán magányra, egyszerűségre, a természet gyógyító erejére vágyott.

Azóta már a házaspár és a három gyermek egy erdő szélén lakik, él. Vagyonuk is több, mint egy hátizsák, amiben Markus a legfontosabb dolgokat magával tudta vinni. De azért ha tehetik, útra kelnek, és napokat, heteket töltenek az erdőben.

A lányok iskolába járnak, Markus pedig sokat utazik, hogy az életéről és megváltozásáról meséljen. Azt írja, ilyenkor sosem szállodában száll meg, hanem egy közeli erdőben – szerencsére Svédországban erdő mindenhol akad, még a nagyvárosok közelében is –, és szomorúan nézi a hajléktalanokat, akiknek nem szabad akaratukból kell a csillagos ég alatt aludniuk.

Frida Torgeby története egyáltalán nem hasonlít Markuséhoz. Az asszony formatervezést és fotográfiát tanult. Házasságuk első éveiben – Markus leírása szerint – voltak vitáik arról, milyen életmódot éljenek, mire van szükség egy kisgyermek felneveléséhez. Mára, úgy tűnik, boldog harmóniában élnek, legalábbis erről tanúskodik az a sok-sok fotó, ami a férj szavaival egyenrangúan, lenyűgözően mesél az életükről. A svéd erdő és a család együttélését mutató képek tökéletes harmóniát sugároznak. Markus elbeszélése sosem mesterkélt, nem hat túlírtnak, ugyanígy a fotók sem válnak giccsessé vagy patetikussá. Általuk is kifejeződik a lagom életfilozófiája: „pont megelégszünk azzal, amink van.”

A könyvben a házaspár történetén túl olvashatunk praktikus, jól használható tanácsokat is, bár ezek egy része a magyar olvasót zavarba ejtheti. A megfelelő hálózsák megtalálása, a tűzgyújtás csínját-bínját leíró részek plasztikusak, de a derékaljnak alkalmas fenyőgallyak kiválasztása, a nyírfák tavaszi megcsapolása, a svéd erdőkben található ehető növények vagy a számi rénszarvasbőr csizma vásárlásának szempontjai – egy budapesti panellakás negyedik emeletéről nézve – valami idegen és valószínűtlen világ elemeinek tűnnek.

Mindezekkel együtt is: a könyvet lapozgatva az embernek jó érzése támad, mintha egy igényes, képes magazinba feledkezne néhány órára. A mostani járvány idején sokan menekültek szabadidejükben a városokhoz közeli erdőkbe, és ha hinni lehet a statisztikáknak, sokan költöznek vidékre vagy az agglomerációba. Ki tudja, talán ha ők is elolvassák a két Torgeby könyvét, még közelebbi kapcsolatba lépnek majd a természettel.

Markus és Frida Torgeby

Markus és Frida Torgeby: Életem a szabad ég alatt. Útmutató a természetközeli élethez
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kossuth Kiadó, Budapest, 2021,
192 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4242 Ft
ISBN 978 963 544 2287

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A fiatal Markus Torgeby céltalanul éli a kisvárosi mindennapokat. Sportolói karrierje korán derékba törik, az iskola nem köti le, anyja betegsége pedig elviselhetetlen súllyal nehezedik rá. Hogy élete célt és értelmet nyerjen, a várost elhagyva Észak-Svédország erdeibe költözik, ahol négy évet tölt teljes magányban. Ez idő alatt érti meg, mi igazán fontos az életben, és mik azok a felesleges terhek, amelyeket a modern városi élet ró mindannyiunkra.
A könyvben Torgeby a vadonban töltött évek élményein, tapasztalatain túl olyan praktikus tanácsokat oszt meg az olvasóval, amelyek nemcsak a természetben való túlélést segítik, de ahhoz is útmutatást nyújtanak, hogy mindennapi életünk során miként kerülhetünk közelebb a természethez. Felesége, Frida Torgeby magával ragadó képeinek kíséretében tippeket kapunk többek között a megfelelő hálózsák kiválasztásához, a tűzcsiholás technikájához, vagy hogy miként végezzük a dolgunkat a szabadban.