Nincs másik élet | Bereményi Géza: Azóta is élek

Posted on 2021. május 13. csütörtök Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Mindenki másik Bereményi Gézát ismer. Van, aki a Cseh Tamás-dalok Bereményijét, más a költőt, vagy épp a rendezőt, a forgatókönyvírót – és még sorolhatnám, hiszen sokan ismerjük szövegeit, filmjeit, színházi munkáit. A sokféle arc mégis csak egy. Bármennyire is keres, kutat, próbálkozik – Bereményi azt teszi, amit oly sok író: a saját életét írja, vagy legalábbis arra reflektál. Ebben a végtelen történetben hol főszerepet kap, hol csupán mellékszereplő, hol diagnosztizál, hol mitizál. Ez az egyetlen élet, ami adatott neki – és ami szerencsére még mindig tart –, egyszerre a legszínesebb és a leghétköznapibb élet, azért is olyan ismerős. A Magvető Kiadó kérésére a 75 éves Bereményi Géza (a Nemzet Művésze s más díjakkal is igen elismert szerző) immár ötvenéves írói pályafutásának összegzését kísérli meg, összeválogatva legjobb műveiből egy új kötetet, Azóta is élek címmel.

Ha valaki már olvasta ezeket a novellákat, ígérem, megéri újra elolvasni. Ha még nem, különösképpen. Pedig, amit látunk, nem vidám, nem fest rózsaszín képet sem azokról, akiket ábrázol, sem rólunk, de még magáról a szerzőről is csak ritkán. Ellenben a helyszínek és történések sajátságosan magyar, közép-európai történelmünk valódi alakjait és problémáit hozzánk elénk; a 20. század második felét, a háborútól a „hetvenes évek szűk levegőjéig” és tovább. Minden emlék beépült abba, amivé formálódtunk, és minden ugyanúgy benne van Bereményi novelláiban, mint a Cseh Tamásnak írt dalszövegekben. Egy-egy novellát olvasva hátteret kapnak, kiteljesednek az ismert dalokban megjelenő figurák. Először ezekben az írásokban jelennek meg a budapesti helyszínek, a Víziváros, a Teleki tér vagy egy füstös presszó, hogy aztán újra meg újra előbukkanjanak memóriánkból. Innen indulnak forgatókönyveinek hősei is.

Történetei családi és kapcsolati hálókat bontogatnak, felidézve olykor – mintegy kortörténeti adalékként – irodalmi és kulturális életünk néhány ismerős figuráját is. Ezekben az írásokban egymásra kopírozódnak korok, személyek, étkezőkocsik, megtörtént és/vagy valóságként átélt életesemények.

Bereményi plasztikusan rajzolja meg szereplőit (beleértve saját magát is), akár tényekről beszél, akár a fikció síkjára merészkedik. Emlékezik, felidéz, és ezekből a töredékekből állít elő valamit, ahogy a mészkőn átfolyó víz a cseppköveket. „Rendeztem, osztályoztam, ugyanakkor egyben láttam mindent. … Tudom, hogy élni kell, és úgy látom, ehelyett nincs másik élet, de félek, ettől.” Bereményi prózája minden lírai mélység ellenére mégsem lesz elégikus – bár kétségtelen, hogy úgy szemléli Bereményi Géza életét, mintha fotelben ülne, s némi nosztalgiával nézné; „se jó, se rossz”. Inkább kissé ironikus a hangneme, amelyet sajátos humor színez. Irodalomtechnikai megoldásait egyszerre mondhatjuk hagyományosnak és újszerűnek.

Valahol azt írja/mondja magáról, hogy afféle kalauzhal volt a modern magyar széppróza történetében. S valóban, annak tűnik; írásművészete, formaérzéke figyelemre méltó, a kötetben összegyűjtött novellák ma is friss élményt képesek nyújtani.

Bereményi Géza

Bereményi Géza: Azóta is élek ― Összegyűjtött novellák
Magvető Kiadó, Budapest, 2020
440 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 143 8666 (papír)
ISBN 978 963 144 0683 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A megannyi műfajban és műnemben alkotó Bereményi Géza 1970-ben A svéd király című novelláskötetével kezdte irodalmi pályáját. Megjelenésekor a mindössze 24 éves szerző kötetbeli alteregójához, Dobrovicshoz hasonlóan az „induló tehetségek közé tartozott”, már első írásaiban is megjelentek későbbi nagy témái, az ős- és hőskeresés, a Teleki tér és nagyszülei legendáriuma. Alkotói figyelme később a dalszövegek, a színház és a film felé fordult, miközben továbbra is fontos műfaja és eszköze maradt a novellisztika, több későbbi filmjének (Eldorádó, Hóesés a Vízivárosban) az ősváltozata eredetileg elbeszélés volt.

A korábban megjelent könyvekből maga a szerző válogatta a mostani kötet anyagát, helyenként új címeket adott a novelláknak. Az olvasó pedig eredendő mozgásában, eleven hullámzásában érzékelheti és láthatja a Bereményi-mitológia alakulástörténetét, bizonyos motívumok és figurák megszületését és tovább-formálódását, a kiválás és az elvegyülés gesztusait, az otthonvesztés és a hazatalálás következményeit.