Csak rólad beszéltem | Nemes Anna: Előled

Posted on 2021. március 16. kedd Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Időnként egy kötetet már a borítója vonzóvá tesz. Igazán nehéz megmondani miért, ez a kedves, egyszerű kék fedél viszont első ránézésre oly annyira didaktikusnak tűnt, hogy – még a hátsó borító szövegének olvasása előtt! – haboztam: vajon el akarom-e olvasni. Szerény nagyságú szerzői név: Nemes Anna, ordító cím: Előled – s mindehhez a kék háttérben egy csigaház, árnyékkal, mozdulatlanul (Kónya Miklós terve). Természetesen van utalás a csigára a könyvben, de ez nem feloldja, inkább erősíti a véleményemet. Magának a regénynek a felütése viszont egészen mellbevágó – mintegy rácáfolva előítéletemre –: „Dögszag volt.” Jó indítás.

Egy elsőregényes íróval szemben – aki egyébként újságíró, televíziós műsorvezető –, legyen kissé elnéző a recenzens. (A szerkesztője viszont szigorú!) Meglehet, nem reveláció, s talán irodalmi elődök, motívumok nyoma is érződik az első alkotáson, mégis úgy hiszem, nagyon kulturáltan megírott énregény-félét kaptam, ráadásul olvasmányosat. Az egyes szám első személyű elbeszélő, Eszter a saját életét analizálja – utazgatás közben. Hogy története mennyire az író sajátja és mennyire fikció, nem is kell tudnom, bár valószínűbb az utóbbi. (Most persze, megfelelő regénybéli magyarázat híján, izgatott az a kérdés is, honnan kapja hősünk ezt a nagy szabadságot, kötelezettségek nélküliséget, hogy csak úgy utazgathat ide-oda a világban, fiatalon. Egészen konkrétan, honnan van rá fedezet? Mindegy.) Lehetne az Előled – mint az elődök nyomán tudjuk – fejlődésregény is, és valahol talán benne rejlik ez is. Annyi bizonyos, Eszter valamiféle kiutat keres, megoldást (vagy feloldozást?) – és persze önmagát.

Viszonylag hamar megtudjuk, hogy egy szakításon van túl. Hihetnénk, hogy végig a volt kapcsolatáról beszél, de mégsem. Valójában a gyerekkorát is ki kell hevernie. Utóbbi a főszál a számos történetmozaik között, élesen rajzolódik ki előttünk sötét (több mint árnyas) és fényesebb (ritkább) oldalával, és egy domináns apafigurával. Divatos téma manapság a családi keretekben elszenvedett bántalmazásokat boncolgatni, ugyanakkor fontos is. Mai valóságunk ugyanis – bár igyekszik elfedni ezeket, okkal –, több családi abúzussal terhelt, mint azt hinnénk. Eszter története, mondhatni, halmozottan hordozza a különféle traumákat.

Nemes Anna hősnője csak a regény végére ér el oda, hogy valamennyire feldolgozza az elszenvedett/átélt bántalmazásokat – és talán képes lesz majd átlépni a múlt fel-felböffenő keserűségein. A több szálon futó cselekmény számos vonatkozásban az emlékek portalanítása, többségük az olvasók nagy része számára ismerős mozzanattal. Meglehet, nem feltétlenül a valós életből, inkább más olvasmányélményekből vett tapasztalattal.

A szöveg otthonossága azt is mutatja, hogy helyenként akadnak bizony közhelyszerű tételek. Ám a szerző szerencsére nem süpped bele a hétköznapi bölcselkedések dagonyájába, s jobbára az önsajnálatba sem, hanem egészen jó ritmusérzékkel lép át a csapdákon, ha néha kicsit el is engedi a gyeplőt. Olykor lírai igényű és tömörségű szóképek, nagyon eltalált mondatok bukkannak fel – ha nem is kiforrott ez a nyelv, de ígéretes és lendületes. Ám mindenképp zabolátlan. A nagy nekifeszülés, a nagy akarat olykor magamagát gátolja.

A regény rendkívül színes történetmozzanatai nem mutatnak egy irányba, töredékes (felszínes) képeket láttunk felvillanni, gyors egymásutánban, miközben néhol, egy-egy jól felvázolt alaknál vagy életképnél jólesne elidőzni. Ez az erősen képszerű fogalmazásmód viszont lehetővé teszi, hogy Eszter monologizált szövegei a regény nagy részében filmként peregjenek. A múlt, a jelen és az utazás helyszínei, alakjai olykor fekete-fehérben, máskor színesben jelennek meg képzeletemben (az utóbbiak néha kissé prospektus ízűen).

Olvasóként azonban a legnagyobb gondom, hogy míg sok figurát élesen látok, valójában nem tudom, kihez beszél. Esztert magát is alig. Mintha folyton háttal ülne előttem. Ő persze „látja” magát: „Csak bele kellett néznem a tükörbe, vagy egy pocsolyába a ház előtt, abban is tökéletesen láttam, hogy az arcom egyik fele apámé, a másik meg anyámé, és minden valószínűség szerint a szomorúbb fele apám öröksége.”

A regény legvégén sem tudom pontosan megmondani, kicsoda és milyen ember ez a fiatal nő. Azt viszont biztosan érzem, hogy Nemes Anna jó úton halad, s remélem, hogy következő könyve letisztultabb lesz. Érdemesnek érzem a bizalomra.

Nemes Anna: Előled
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019
158 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a kossuth.hu-n 2542 Ft,
ISBN 978 615 590 0679

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Nemes Anna hőse menekül az apja elől, aki majdnem megölte az anyját, és aki huszonöt éves koráig módszeresen kínozta a családot. Falusiból lett kisvárosiból lett nagyvárosi a lány, a három színtér mindig összefolyik. A történetek szempontjából a falu a nagyanyja, a kisváros az anyja és az apja, a nagyváros a mintakövetés – vagyis kizsákmányoló kapcsolatok egész hada. Távolítva, utazás közben beszél. Brno, Szarajevó, London, és egy apró olasz város, Vasto a három úti cél. Mind az apjához kapcsolódik. Utolsó kapcsolata egy férfi, aki akár az apja is lehetne, rengeteg a közös pont, személyiségük nem is igazán válik ketté, a szerző az olvasóra bízza a döntést.