Janikovszky Éva: Naplóm, 1938–1944 (részlet)

Posted on 2021. január 13. szerda Szerző:

0


|| 1939 ||

JANUÁR 21.

Ezennel visszavonom ifjúkoromban tett bohó kijelentésemet, ugyanis most már 3. a-ba járok, és 1939. jan. 21. van. Amint a mellékelt ábra mutatja, rengeteget írtam tavaly, de most már igazán fogok. Azt hiszem, tavaly csak fölvágásból mondtam, hogy rendes osztályom van, ugyanis rájöttem az alábbiakra. Őrült hülye osztályom van, van ugyan egypár rendes, de azok nem számítanak. Ja igen, elfelejtettem megírni, hogy volt még a tanév elején egy „ab urbe condita”az osztályban. (Mellékesen megjegyezve sejtelmem sincs róla, hogy mit jelent, csak nagyon jól hangzik. Úgy rémlik, mintha valami városról lenne szó, de nem tudom, hogy jön ez ide.)
Szóval Erzsók (olv. E. néni) megőrült, és mert a Manheim Zsuzsa rövidlátó, az egész osztályt összevissza ültette. S látsza csak! (Hallga csak helyett.) Engem is elültettek a Magdi mellől. Ez igazán álnok tett volt tőle. Egész nap bőgtem, ugyanis csupa bukott közé ültetett a 4 oldal 1. pad 1. helyére. Pertli ül mellettem, és ő igazán helyes.
Hál’ istennek később a Magdit is a hátam mögé ültette. Ez egy rövid bevezetés volt, hogy mindenki tájékozódva legyen. Mert Erzsók szerint minden elmefuttató vagy elbeszélés előtt ismertetni kell az előzményeket, az utózmányokat, a körülményeket, a szereplő személyeket, a helyet, az időt s a többi. Hah! És én elfelejtettem a helyet és a személyeket. A személyeket nem is fogom, ugyanis, azt hiszem, az egész füzet tele volna velük. A hely legtöbbnyire az osztály. 4 ablak, 24 pad, 1 dobogó, virág, tábla, Jókai3 asztal, szék. 1 tanár, 39 gyerek. Azt hiszem, már bevezettem mindent, jöjj hát, tárgyalás!

Tárgyalás

Jelenleg influenzajárvány van, és epedve várjuk, hogy bezárják az iskolát. Minket nem akarnak bezárni, pedig már a Túnyoghit4 is bezárták. Szóval egyezzünk meg közösen, hogy ez piszokság, és mivel unok már írni, inkább olvasok.

MÁRCIUS 7.

Micsoda fennkölt érzés, mikor az ember egy 3-aslatindolgozatot ír. Phű, azt nem is képzelitek. Én ugyanis pont ma vettem tudomásul, hogy költői dolgozatom ily pórias jeggyel osztályozták.
„Az időben mondá Jézus: „Senki sem próféta a maga hazájában!” S ez időben mondom én. (Nem tudom ugyan, hogy én hol lennék próféta, de ez nem változtat a tényen.) Ma épp be vagyok rekedve, és hangom bársonyos és üde csengése helyett valami rekedten és rikácsolva ad jelt magáról, és ezért kénytelen vagyok szellemes gondolataimat itt megörökíteni. Aszongyák, hogy aszongyák, hogy Mária néni menyasszony. Mindig látjuk egy szőke fiatalemberrel, de azt hiszem, csak a jótékony lelkek léptetik elő vőlegénnyé. A rossz nyelvek azt állítják, hogy a testvére. De akármije, a tény az, hogy Mária néni nagyon fölvág vele. Ma elkísérte egész az iskoláig (mert Mária néni internátusi tanárnő), szóval elbúcsúztak. M. néni epedve nézett utána, de ő már rég egy bájos nyolcadikos karcsú bokáit csodálta. De tény az, hogy ez még mindig nem tény, csak ágról ágra repdeső pletykácska.

MÁRCIUS 19.

Föl vagyok háborodva, hogy elmarad a Faust! Eget verő piszokság! Mégpedig ilyen hülye kifogással, hogy „technikai okok miatt”, persze ez biztos azt jelenti, hogy a bájos Margaréte dédunokájának esküvőjén mint tanú kell hogy részt vegyen. Faust anyósa esküvőjén lesz biztos a vőfély, Mefisto pedig… mit tudom én, hogy mit csinált, de az biztos, hogy nem jött el! Van egy őrült jó tippem! Minden hónapban csinálok egy táblázatot, hogy miből mi a kedvencem, és úgy megtudhatom, hogy hogy változik b. (becses, nem buta) ízlésem. (…)

MÁRCIUS 22.

Most nem érek rá ugyan valami nagyon, de azért egy kicsit írok. Kaptam egy rém guszta nadrágszoknyát, és most egész nap abba’ járok, és holnap megyek benne először biciklizni.
Erzsók, azt hiszem, elérkezett az elmebeli eltompultság legvégső fokára (remélem, elég cirkalmasan fejeztem ki, hogy hülye), ugyanis az iránt érdeklődött, hogy ki vezet naplót, és azt mondta, hogy bizonyára mostanában hazafias elmefuttatásokat végzünk (enyhe röhej). Majd egyoldalú eszmecserét folytatott Mátyás királyról.

MÁRCIUS 27.

Na, ma aztán szép dolgot csináltunk! Reggel, mikor bementem,az a kedves meglepetés ért, hogy az egész osztály olyan volt, mintegy harctér. Háromféle szempontból is. 1. Olyan füst volt, hogy tízcentire se lehetett látni. 2. Rém büdös volt. 3. A lányok úgy ordítoztak, hogy akármelyik hazafinak dicsőségére vált volna. (Nem vagyok vele tisztába’, hogy a háborúba’ van-e cúg, mert itt az is volt.) Aztán bejött Szörényi, iskolánk rettegett hárpiája, és kikergetett mindenkit az osztályból. Rém muris volt a folyosón sétálni, és minden érkezőt azzal fogadni, hogy „Ki vagyunk zárva, füstöl a kályha!” Hogy terjed el az osztályban a hír? Azt hiszem, erről tarthatnék tudományos előadást, de ettől inkább megkímélek mindenkit. Halljátok eme példát: az újonnan érkezett áldozatot mára kapunál megrohanják a „hírnökök”. Hogy micsoda zöldeket dumálnak szegénynek, nem tudom, de tény az, hogy mire felér hozzánk az emeletre, a „jól értesültek” flegmájával fordul hozzám: „Na és mondd, tulajdonképpen ki gyújtotta fel az osztályt?” Legnagyobb sajnálatunkra a füst nem látta be, hogy németóra lesz, és sokkal hamarabb, mint vártuk – eltávozott. Na de ezt meg mi nem tűrhettük. Ha nem akar maradni magától, hát majd erőszakkal marasztaljuk! Elhúztuk az ellenzőt, kinyitottuk az összes kályhaajtót, aztán megindultak a vándorlások. A papírszalvétától a tolltörlő rongyig mindent belehajigáltunk. A tetejére tettünk egy pár radírt. S ez lett átkunk. Igaz ugyan, hogy az egész németórát átköhögtük, krákogtuk és hapciztuk, de mi történt a 6. órában? Tomi (fűtő), ez az álnok lény megtalálta az el nem égett gumikat, és beadta Erzsóknak! (Ez a drámai fordulat!) Ah, a holnap egy gyászos nap lesz, mert Erzsók mérgében mindenkit bedaciztat és lefejeztet. (Ha csak ki nem rúgjuk szent dühével együtt az ablakon!)

MÁRCIUS 28.

A fejem még a nyakamon van, Erzsók egy feledékeny lény.

ÁPRILIS 12.

La Lala tratram papam djátáta! Psssz! (Ez nem a lipótmezei önképzőkör nászindulója, hanem Csajkovszkij V. szimfóniája 4. tételének 3. főtémájának 2. melléktémájának 2. vége.) Egész nap hangversenypróbára járok.6

ÁPRILIS 15.

Pálinkás jó estét kívánok! Ihaj de sőt még csuhaj, azaz vesszen Trianon, és éljen… na ki? Azt ilyen időkben sose lehet tudni. Ámde szögezzük le a puszta tényt, hogy éljen a magyar hadsereg! Már csak azért is, mert ma elmaradt a latinóra. Ugyanis az egész úgy volt, hogy… éljen, éljen, közös határt akarunk, mindent vissza, nem, nem, soha, éljen… (pardon, már úgy bennem van mindez). Szóval ma jött meg a szegedi biciklis ezred a Felvidékről,7 s eme okoknál fogva ma kivonultunk, hogy „fehér szívünk minden melegével üdvözöljük a hazaszeretet hőseit, kik értünk és minden magyarért küzdöttek a Felvidéken, kik vérüket ontották hazájukért, a névtelen hősöket stb.” (Idézet Erzsók költői szónoklattal egybekötött prédikációjából.)
Ámde térjünk a tárgyra. Kivonultunk, összevissza dobáltuk a katonákat piszkos nárciszokkal, megéljeneztünk egypár csinos tisztet és egy sofőrt, és aztán ahelyett, hogy ottmaradtunk volna az ünnepélyen – hazavonultunk. Azaz vonultunk a kapuig, ott nem mentünk be, hanem visszafordultunk, és a latinórából hátralévő félóra hazafias érzéseket keltett szívünkben, kijelenthettük, hogy tüntetni akarunk. Tanárnőnk nem bírt velünk. Ahogy befordultunk a sarkon, beleütköztünk a diribe. Rémes volt! Egy szót se szólt, és mégis mindenki szótlanul visszafordult. Mikor a suliba értünk, épp kicsöngettek. Nem mentünk le az udvarra, hanem a szabályok ellenére fönn maradtunk az osztályban. Magunkra zártuk az ajtót, és megszámoltuk az uzsonnákat, hogy hány napig maradhatunk elsáncolt várunkban. Hál istennek enyhült harci kedvünk, és mikor Biri néni jött, kinyitottunk. Félek, hogy lesz valami baj, vészjósló szélcsend van a dirinél, ámde megvigasztal, hogy… sose halunk meg! (De miből éljenek a temetkezési vállalatok…?)
– – – –
2 Latin kifejezés, jelentése: „a város (Róma) alapítása óta”. Az ókori rómaiak használták az évek keltezésekor.
3 Talán egy falon található, Jókai Mórt ábrázoló festményre céloz.
4 Valószínűleg Tunyogi Csapó János tanár magángimnáziumáról van szó, amely Csapó korruptsága miatt zárt be, nem pedig az influenza miatt.
5 Az akkori osztályozási rendszerben az 1-es volt a legjobb jegy, az 5-ös pedig a legrosszabb. A 3-as tehát 3-asnak felel meg.
6 J. É. mint néző vett részt ezeken a próbákon.
7 A Magyar Királyi Honvédségnek több kerékpáros zászlóalja is volt, amelyek részt vettek a második világháborúban, és többnyire előszeretettel mutatták őket korabeli filmhíradókban. A szegedi zászlóalj a 16. hadrendi számú volt.

Janikovszky Éva: Naplóm 1938–1944
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2020