Méz és epe | Gellért András: A rúdtáncosnő fegyvere

Bedő J. István |

Ezek a rövidkék fájdalomból születtek, Gellért András mégsem kizárólag a saját keserűségében tapicskol A rúdtáncosnő… írásaival. Közszolgálatot végez. Emlékeztet arra, hogy hol élünk, és mik történnek körülöttünk.

Gellértet sokáig főleg rádiósként, zenerajongóként ismerték a süllyesztőbe taszított egykori Magyar Rádió számára készített műsorai alapján – de a főként ifjúságnak szóló műsorok készítéséből kinőve rátalált az öngyógyítás eszközére: tükröt tart elénk. Ebben a tükörben mindenkinek ferde a pofája. (© Gogol)

Mi a ferdepofaság? Ha az orvosnő meg az exprosti rúdtáncosnő elmegy testőrnek. Ha a sebészt elviszik kukásnak, mert ott hiányzik néhány ember. Ha a mocskos szájú és lelkű gyűlöletbajnok lágyszívűként és megértőként próbálja eladni magát. Ha a magas posztot betöltő államszolgát sajnáltatja a felesége, hogy még a nyaralás alatt is csak sötét éjjel jutott ideje némi jól őrzött csobbanásra. Ha a háziasszony agya is félrehord, mert hatalmába keríti az internetes vásárlások lehetősége. Ha az új(borzasztóan)gazdagok lovagi tornát rendeznek első vérig (Meddig? Ugyan már…) – első halálig. Mint tudjuk: erős a vágy az adrenalintermelésre.

Gyakori hőse (alteregója) a riporter. A korszellemhez és korstílushoz igazodva tömény és fölösleges baromságokat kérdez az alanyától. Vagy például felkeresi a neves művészt, aki éhezik, mert elfogyott a tiszta teríték – de azért élhetetlenségében nagy szerepekről álmodozik. (Ezt ki ne felejtse! – mondja a kérdezőnek.)

• Olvass bele!

Nem is igazán érzékelhető, hogy mikor billen át Gellért világrajza a lehetetlenből a képtelenbe. Vagy fordítva. Saját rockzenerajongásának, autogram- és dedikálásgyűjtő szenvedélyének csak egy pöccintés kell, hogy írásának hőse sorozatgyilkossá váljon. (Megnyugtatom az olvasót: nem marad büntetlen…)

Visszatérő figurája – bár mindig más alakban – a zseniális feltaláló vagy a szervezőzseni, aki hazai viszonyok között próbál nagyot alkotni. Az egyik ilyen hegyet alkot az Alföldön. A másik hatalmas sleppel – és jelentős kormányzati támogatással – megy megkeresni a magyarok ősanyját. Az általa megrajzolt elmebeteg ország hóbortos vezetői minden baromságot beszopnak.

Mézbe és epébe mártott tollal születtek ezek az írások. (Tekintsünk most el a technikai részletektől, mégsem írhattam, hogy a billentyűket mártotta bele…) Pedig csupán körülnézett, leírta, amit látott. Csak egy picit kellett elmozdítani helyéből a valóságot. És aztán közzé tette a nyílt oldalakon.

Az olvasó meg, mi mást tehetett, vele szitkozódott.

A szülők generációjának most kell olvasni, keserű szájízzel, de vadul röhögve. Pár évtized sem kell, kordokumentumként fogják olvasni a gyermekeink, unokáink. Persze jobban örülnék, ha nem. Mindenesetre a torzkép alig tér el a valóságtól.

Mit is mondtunk előbb a tükörről? (Tudom, Gogol mondta.)

Gellért András: A rúdtáncosnő fegyvere.
Karantén bestiárium
Kultúrbarlang.hu, Budapest, 2020
192 oldal, teljes bolti ár 3190 Ft,
kedvezményes webshop ár 2361 Ft
ISBN 978 615 009 1440

Megrendelhető, megvásárolható a kulturbarlang.hu oldalon, az Írók boltjában, az Örkény István könyvesboltban, a Fókusz Könyváruházban, az Anima bolthálózatban.

A könyv fülszövege (részlet)

Ma már nem lehet interjúkkal, riportokkal megmutatni az életünket. Annyi a manipuláció, a csalás, és annyi az áruló csak-nevében-újságíró, a bértollnok és a béren kívüli szerencsétlen ritter, hogy reménytelen lenne a vállalkozás.
Egyetlenegy út maradt, ha a valóság érdekel minket – és egy Gellért Andrást mi a fene érdekelne még –, ha kifigurázzuk ezt világot. Egyrészt ez némi erkölcsi elégtétel nekünk azért, amit a mindennapokban mérnek ránk legújabb zsarnokaink, másrészt mert a legvadabb túlzás is maga a rögvalóság itt, e Kárpátok bérceitől körbevett kis hűbéruradalomban.
Mondhatnám azt is – tehát ha mondhatom még, akkor mondom is –, hogy ez a könyv egy felemelt ujjú figyelmeztetés. Hogy ebben élünk, ez vár ránk. – Dési János újságíró