Avarbarna, Trivadar, Batbaján és a többiek | Meseország mindenkié

Paddington |

Olyan mesekönyvet szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani, amiről már szinte minden sajtótermékben olvashatott szeptember utolsó napjaiban. Születtek róla blogbejegyzések, újságcikkek. A paletta szélén kuporgó politikai párt nem elégedett meg sajtóközlemény kiadásával, hanem nyilvánosan semmisítették meg a könyv egy példányát. Közösségimédia-kampány indult a könyv támogatására is. Azt hiszem, szinte egyedül vagyok viszont a könyvvel foglalkozók, róla írók között azzal, hogy én el is olvastam a meséket.

A kötet címe Meseország mindenkié, és a benne szereplő meséket a Labrisz Leszbikus Egyesület pályázatára beérkezett, profi és amatőr meseírók által írt történetekből állították össze. Kivételesen megküzdöttem szerkesztőmmel az ajánlóm minden mondatáért, mert szeretnék teljes képet adni a kiadványról. (Paddington túloz. – A szerk.) Vannak benne jobb és gyengébb mesék, ahogy az minden mesegyűjteménnyel vagy novelláskötettel lenni szokott. Van kedvencem, nem is egy, és van, ami kifejezetten csalódást okozott.

A pályázat a szerzőktől ismert mesék mai átiratait várta. A cél az volt, hogy a magyar, de inkább az európai mesehagyomány elmúlt 100-150 évéből ismerteknél sokszínűbb szereplőkkel álmodjanak újra néhány hagyományos történetet. Ez a törekvés ma jelen van Európában mindenhol, de Észak-Amerikában is. Ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt 500 évben hányféleképpen mesélték újra Rómeó és Júlia történetét Schillertől (Ármány és szerelem) a hollywoodi filmesekig (West Side Story, de végtelen a lista), miért ne lehetne ezt megtenni Hófehérkével és Fehérlófiával is.

• Lapozz bele, olvass bele!

A gyűjtemény 17 meséjéből a szubjektív dobogó legfelső fokára négy mese is felkerült, utólag néztem meg a szerzőket, két profi és két amatőr műveiről van szó. A profik közül Gimesi Dóra Óriásölő Margaretje és Ruff Orsolya Nagy Alfredója nőtt gyorsan a szívemhez. A gimnazista Gangl Eszter Avarbarna című Hófehérke-átirata és Harka Sára Kincső és Karola néven újjászületett Koldus és királyfija méltó versenytársaik.

Nagyon szerettem Pengő Edit Elrabolt királykisasszonyát, Kasza Kriszta történetét Trivadarról, a háromfülű nyúlról és Efi (Kovács Brigitta) meséjét Batbajánról, Hamupipőke mai fiúváltozatáról, a profi szerzők közül pedig Lakatos István boszorkánymeséje és Kertész Edina Kacskaringós szívószála szintén biztosan előkerül majd még esti meseként. Akkor pedig szeretnék légy lenni a falon, amikor egy versmondó verseny zsűrijét először döbbenti meg egy gyerek Csehy Zoltán Házasodik a királyfi című versével, mert a vers tökéletes választás erre a célra – a versenyre, nem a megdöbbentésre.

A kötetben helyet kaptak általam gyengébbnek ítélt művek is. Finy Petra feldobott egy dramaturgiailag érdekes ötletet – mi történik a boldoganéltekamígmegnemhaltak után. Mert a királyfi valójában önimádó, nárcisztikus. A végeredmény sajnos elnagyolt lett, holott éppen Finy írt már sokkal jobbakat is.

A mesék nagy részét jó szívvel ajánlanám 9-11 éves gyerekeknek. Egyetlen olyan sincs, ami ne lenne elég „nagyos” ennek a korosztálynak. Az egyetlen kilógó történet rögtön a kötet elején található, és így nem is ad feltétlenül szerencsés felütést a kötetnek. Görög mitológiai történet ez, aminek a nyelvezete nem ennek a korosztálynak való, inkább hetedik-nyolcadikosoknak. Hasonlóan kilóg a sorból a Vaslaci, aminek ízes nyelvi megfogalmazásába, úgy tűnik, Tompa Andrea több energiát fektetett, mint abba, hogy a történet kerek és érdekes legyen.

A kötet születése körül bábáskodók nyilván számítottak arra, hogy támadások fogják érni őket a megjelenéskor. Ha Nagy Boldizsár szerkesztő egyébként remek írása nem bevezetőként, hanem felnőtteknek szóló utószóként kerül be a könyvbe, sokat segített volna abban, hogy a Meseország mindenkié szokványosabb mesekönyvnek is látszódjon. Szintén a szerkesztő tehetett volna egy keveset azért, hogy kisebb támadási felületet adjon azoknak, akik a könyvet a „buzilobbi” termékeként kívánják tűzre vetni. A mesék a Labrisz pályázatára érkeztek. Ha a Baromfi Terméktanács írna ki pályázatot, a szerzők valószínűleg szükségét éreznék, hogy a meséjükben szerepeljenek csirkék, kacsák vagy pulykák.

A válogatásban szereplő mesék között több is van, amelyeknél az utolsó bekezdésben derül ki, hogy a főszereplő nem illik bele a társadalmi nemről szóló diskurzus fővonalába (a gender mainstreambe). Mondjuk nem elég, hogy roma, de meleg is. A szerzők valószínűleg ezzel akartak biztosan megfelelni a kiírónak, de a dolognak semmilyen dramaturgiai jelentősége nincs, csak oda van biggyesztve a végére. Így tehát  ezeket a mondatokat szerkesztő bátran kigyomlálhatta volna.  Ezek ugyanis jó mesék, az amúgy sem szőke és kékszemű királykisasszonyokkal, a kiírásnak megfeleltek volna enélkül is. Persze, ha a támadók nagy része bele sem olvas a kötetbe, akkor tulajdonképpen mindegy is, hogy hány szereplő meleg, leszbikus, transznemű vagy queer.

A kiadó ingyenesen hozzáférhető segédanyagot is közreadott a kötet mellé. Jó, hogy van ilyen segédeszköz az érdeklődő pedagógusok számára, de a kötet meséinek nagy része egyszerűen jó, szerethető, nem kell hozzá útbaigazítás, hogy a gyerekek értsék. És talán a tanárok is.

Meseország mindenkié
Szerkesztette: Nagy Boldizsár
Illusztrációk: Bölecz Lilla
Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2020
180 oldal, teljes bolti ár 3000 Ft,
kedvezményes ár a Pagony.hu-n 2550 Ft
ISBN 978 615 008 9287

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között meleg, leszbikus, transznemű, roma, örökbe fogadott, hallássérült és idős hősökkel találkozhatunk.
A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.” – Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes
„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.” – Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő