Kis segítség a rendteremtésben | Meaghan O’Connell: Anya lettem, most mi lesz?

Posted on 2020. június 12. péntek Szerző:

0


Erdélyi Z. Ágnes |

A nők és férfiak közti egyenjogúság régóta hangoztatott szólam, de egyre többször derül ki, hogy a nők hivatása körül még sok a zavar. Növekszik a világukat leplezetlen őszinteséggel bemutató könyvek, filmek és sorozatok száma, de inkább a párkapcsolati ügyek vannak elöl, és nem az anyaság. Az anyáknak főként hasznos útmutatók íródnak csecsemőgondozás témában. Meaghan O’Connell könyve, az Anya lettem, most mi lesz? a lelki folyamatokat vette célba.

Nem tudom, hány milliárd nő él a Földön, és ebből hány lett anya, de az biztos, hogy nincs köztük egy sem, aki a fenti kérdést ne tette volna fel magának. Hol kíváncsian, hol rémülten, hol boldog mosollyal, hol feszült szorongással.

Mindenki tudja, hogy az anyaság nagy változás; de hogy mekkora, arra tényleg csak akkor jönnek rá a nők, amikor bekövetkezik. Addig lehet vágyakozni rá vagy félni tőle, de az elmélet és a gyakorlat között valószínűleg sehol sem tátong ekkora űr. Különösen, hogy a nőket, mióta világ a világ, arra dresszírozták, hogy életfeladatuk a minél több gyermek szülése legyen, és még csak alig néhány évtizede vehették át az irányítást a testük programozása fölött: vagyis ők maguk dönthetik el, hogy mely életkorban és hányszor szüljenek.

Az anyaság amúgy különleges téma: festészet és irodalom mind azt sugallta évszázadokon keresztül, hogy csak áldott állapot lehet, csak áhítattal lehet beszélni róla. Aki csak egy kicsit is eltért ettől, az megkapta a bűnös lélek bélyeget, mert nem teljesíti lelkesen a különleges hivatást, és mást is vár az élettől, mint a pelenkázást. Miközben – és ezt is az anyák tudják legjobban – az anyaság valóban a világ legnagyszerűbb feladata, amelynek során életet teremtünk. Kell ennél magasztosabb cél egy nő életében? Szóval, ezen a területen is inkább előítéletek és rossz beidegződések működnek a normális hozzáállás helyett.

O’Connell könyve segít egy kicsit a rendteremtésben. Egy kicsit. Sok álszentségről rántja le a leplet, és megmutatja a folyamatot, amelynek során egy tipikus, a Szex és New York sorozaton nevelkedett fiatal értelmiségi nő felnő és anyává fejlődik.

Bevallom, a mű először némileg taszított, mert a csak semmi érzelem blazírtságával futott neki a témának. A terhesség első jeleit inkább istencsapásaként fogadja, kb. ezt elcsesztük megfogalmazásban. Kicsit árnyaltabban: „Az anyaságnál semmi sem állhatott messzebb életünktől, mégis ott volt és várt ránk a nagy előbb vagy utóbb, a hatalmas elkerülhetetlen.” Vagyis a gondosan felépített, szabadságban töltött szingli életnek (és itt a szingli életstílust jelent, mert Meaghan stabil párkapcsolatban él), mindenképpen vége, és következik az ismeretlen: kilenc hónap története vizsgálatokkal, felfedezésekkel, gyengédséggel, örömökkel és sok-sok izgalommal, barátnők rémtörténeteivel és tuti tanácsaival. Aztán fokozatosan, szinte észrevétlenül átalakul a stílus, és már efféle mondatok is olvashatók, például a „megmozdul a gyerek” témakörben: „Olyan, mintha belülről kocogtatnák meg az ember vállát. Létezem, létezem, létezem.

És – hogy is lehetne másképp –, ahogy növekszik a bébi, ahogy egyre többször hírt ad magáról változatos módokon, az édesanyává váló ifjú nő elkezdi szeretni, és a kezdeti bosszúságok egyre inkább folyamatos aggodalmaskodássá alakulnak át, de szerencsére Meaghan ekkor sem veszti el a humorérzékét. Fizikai fájdalmat érez, amikor anyukának titulálják, pedig tudja jól, hogy innentől már az, nem tud a gyereknek nevet választani szerető párjával, mert „nincs olyan fiúnév, amit egy férfi még ne tett volna tönkre” és hasonlók. Végül minden tökéletes felkészülés ellenére a szülés egyáltalán nem olyan, mint elképzelte (ez is milyen igaz!), de túljut rajta, és világra jön a gyermek, akinek a könyv végéig sem ismerhetjük meg a nevét, pedig azóta nyilván találtak neki egyet. Új fejezet kezdődik az anyaságban: a felelősség egy magatehetetlen kis lényért, akit táplálni és óvni kell, és az sem könnyű feladat sem testileg, sem lelkileg. Amikor aztán újra találkozik a barátnőivel, beletörődik a sorsába. „A testem soha nem lesz már olyan, mint azelőtt. Az életem soha nem lesz már olyan, mint azelőtt.” De magához szorítja a kisbabáját, és boldognak érzi magát. Végül is ez a dolgok rendje.

Közben azért felmerülnek olyan, minden anya életét befolyásoló gondok is, mint a „szoptatni akarok, de nem megy”, „hogyan menjek vissza dolgozni?”, „hogyan lehet elviselni egy lelkes apa túlbuzgóságait?”, „mi van, ha a párom szexelni akar, de én még nem állok rá készen?” – vagyis a folyamat, amíg a nőből anya lesz, egyáltalán nem kilenc hónapra szól. Ahogy az írónő is megható sorokban összegez: „Ott állunk majd együtt egy nagy ölelésben. Család vagyunk. Valahogy megtörtént.”

Meaghan O’Connell úgy vezeti elő, hogy amikor terhessége során könyvet keresett a „mit tegyek, ha anya leszek?” témában, nem talált ilyen jellegű eligazítást. Ezért megírta ő maga. Pedig léteztek előzmények. 2012-ben mutatták be nálunk a mozik A legszebb dolog című gyerekváró romantikus komédiát, Rémi Bezançon filmjét, amely épp erről szólt (DVD-n és interneten elérhető), és volt irodalmi előzménye is: Éliette Abecassis hasonló című, ám magyarul meg nem jelent regénye. De nem hagyhatjuk ki D. Tóth Kriszta könyvét sem (Lolával az élet, 2008, Sanoma), amely szintén szokatlan őszinteségével és remek stílusával hódította meg az olvasókat már a Nők Lapja hasábjain is.

Meaghan O’Connell (Fotó: Kelly Searle)

Meaghan O’Connell: Anya lettem, most mi lesz?
Corvina Kiadó, Budapest, 2020
Fordította: Diószegi Dorottya
232 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3315 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 136 5665 (papír)
ISBN 978 963 136 5955 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy fiatal amerikai nő öntörvényű, szenvedélyesen őszinte beszámolója testi és lelki állapotáról az anyaság és a felnőttkor küszöbén. Amikor Meaghan O’Connell huszonéves korában teherbe esett, majd megszülte gyermekét, rájött, hogy amire igazán szüksége lenne – a brutálisan nyílt szembenézésre a közeledő anyaság érzelmi és egzisztenciális viharával –, írásban egyszerűen nem létezik. Úgy döntött, hogy maga írja meg. Könyve arról szól, hogyan lehet kezelni, hogyan lehet megérteni azt az átalakulást, ami mindent felforgat jövendő életében, s amire lehetetlen felkészülni. A nem várt terhesség pillanatában fanyar humorral nézi önbecsülése romjait, töpreng az elkerülhetetlen testi átalakuláson, regisztrálja szexualitása változásának folyamatát, és próbálja elképzelni közelgő új identitását, amelyben remélhetőleg megtalálja önmagát.