Vasmarok

Posted on 2020. május 4. hétfő Szerző:

0


Új rovatunk, Az élet sűrűje szépirodalmat lát vendégül. Máshol már megjelent írásokat, amelyekről úgy gondoltuk, érdemesek arra, hogy itt olvashassa el, aki még nem találkozott velük és szerzőjükkel.

Gellért András

Gellért András |

Csillogó tekintetű, daliás termetű, egészséges lelkű fiatalemberekkel beszélgethettem. Elsőként Kadar Rajmund tizedessel, az országosan ismert Harangvirág élelmiszerbolt parancsnokával.

A raktárban fogadott. Nehéz napja volt a fiatal katonai vezetőnek, hiszen ma három raklap babkonzerv, valamint ugyanennyi üveges csemegeuborka érkezett, ezek bevételezése pedig nem mindennapi feladat.
– Fáradtnak tűnik.
– Jól látja, az vagyok – mondja Rajmund.
– Hogyan került Káptalanrecére, a helyi kisboltba?
– Április elején kaptam a parancsot, hogy itt teljesítek majd szolgálatot boltparancsnokként.
– Ezt előléptetésként értékelte?
– Egyértelműen.
– Nagy kihívás lehet ez egy ifjú ember számára.
– Óriási megtiszteltetés. Nemzetstratégiai fontosságú, hogy egy kisbolt megbízhatóan működjön.
– Tisztában volt a kiskereskedelemmel? Tanulta ezt korábban?
– Persze. Diákként, nyári munkán. Sörös- és borosüvegeket mostam.
– És most?
– Átvettem a napi ügyek intézését.
– Úgy hallottam, két hét elteltével már ön lett a bolt tulajdonosa.
– Nem volt más megoldás. Korábban gondok adódtak a pékáruval, hiány mutatkozott a kakaós csigáknál. Ezt jelentettem a parancsnokságra, ők döntöttek a tulajdonosváltásról. Azt mondták, ha enyém lesz a bolt, akkor nem lesz hiány kifliből és sajtos levélkéből.

A Harangvirágban, köszönhetően a katonai irányításnak, immár minden kapható. Disznósajt, mosószappan, lekváros bukta. Rajmund vasfegyelemmel irányítja a boltot. A kézfogása is kőkemény, olyan érzés, mintha a hengermű présgépébe szorulna a tenyerünk. Fájdalmas, egyúttal biztonságot sugárzó boldogság.
*
Káptalanrecéről Fuvarosdombra indultam, az idősek Nyugodt Naplemente nevű otthonába, melynek katonai parancsnoka a 22 éves Gyoma Oszkár. Előre közli, pár percet tud csak rám szánni.

– Mi változott, amióta ön a parancsnok?
– Nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra. Kötelezővé tettem a reggeli tornát. Hat órakor ébresztő, negyed hétkor pedig már az udvaron futnak az öregek. Héttől tízig erőnléti gyakorlatok következnek. Nincs is már beteg közöttük.
– Délután mi a program?
– Hadtörténeti előadásokat tartok, majd háromtól ötig fegyvereket tervezünk.
– Bámulatos!
– Nagyon tehetséges bentlakóink vannak, ők már három D-s nyomtatókkal pisztolyokat is tudnak készíteni.
– Lőgyakorlat?
– Természetesen azt is kötelezővé tettem. A közeli erdőben alakítottunk ki egy lőteret, oda járunk minden nap. A jövő hónapban harckocsivezetői tanfolyamot indítunk.

A teljes írás – mely a Katonás élet című hetilapban (nem) jelent meg – itt olvasható el.