Az áldozatok nem pénzt akarnak, hanem igazságot | Jodi Kantor, Megan Twohey: She Said

Antoni Rita |

A nemi egyenlőség megvalósulásának jelenlegi legfőbb akadálya a nők elleni erőszak büntetlensége. Ezt bizonyítja Jodi Kantor és Megan Twohey könyve is, a She Said. Az alcím adja meg a lefordít(hat)atlan cím magyarázatát: a MeToo-mozgalom keletkezésének és Harvey Weinstein leleplezésének története. A New York Times oknyomozó riportereinek munkáját 2018-ban Pulitzer-díjjal jutalmazták, és a She said még a kiadás évében, 2019-ben magyarul is megjelent az Atlantic Press kiadónál.

Dicséretes a kiadó gyors reagálása Magyarországon, ahol a #MeToo-mozgalom egy rövid, ígéretes felfutó időszak után szinte következmények nélkül elhalt, és ahol a munkahelyi szexuális zaklatásnak jelenleg sincs önálló törvényi tényállása. Az áldozatok egyetlen lehetősége, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény (2003. évi CXXV. tv.; Ebktv.) alapján az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulnak, és ott nemi alapú diszkrimináció miatt panaszt tesznek. Erre – noha a törvény a megtorlást is tiltja – egyelőre kevés precedens van. Az áldozatok támogatás hiányában inkább megszégyenülten odébbállnak és más munkahelyet keresnek. Az egyes intézmények éppen megtehetnék, hogy házon belül szexuális zaklatásra vonatkozó irányelveket dolgoznak ki, de ez leginkább csak akkor történik meg, ha egy-egy botrányos ügy után a média kereszttüzébe kerülnek. Nem csoda, ha a „szexuális zaklatás” kifejezésre nálunk legtöbbször csak harsány röhögéssel reagálnak, és kétes szavahihetőségű, pénzéhes amerikai nőkre, valamint sokmillió dolláros kártérítési perekre asszociálnak. A She Said elolvasása segít, hogy árnyaltabban lássuk ezt a sztereotip képet – amelyet a borítóra tett (de az amerikai kiadáson nem található) szereposztó dívány is előhívhat.

A szexuális ragadozó producer, Harvey Weinstein áldozatai (köztük ismert színésznők: Rose McGowan, Gwyneth Paltrow és Ashley Judd) évtizedeken keresztül cipelték magukkal nyomasztó titkukat, de így sem volt egyszerű szóra bírni őket. Az egyik volt alkalmazott, Rowena Chiu sokáig még a saját férjének sem beszélt arról, hogy annak idején Weinstein mit tett vele. A könyv így izgalmas betekintést ad az oknyomozó riporteri munka kifinomult módszereibe és kulisszatitkaiba.

A szövegből kiderül, hogy egy ilyen horderejű ügy nyilvánosságra hozatala az újságírók részéről rendkívüli józanságot, körültekintő stratégiai megfontolást, sőt pszichológiai ismereteket is megkíván. Érzékeny, ám kulcsfontosságú feladat az áldozatokat megszólaltatni, miközben egyetlen megkérdőjelezhető állítás alááshatja az egész cikk hitelességét, és dominósorként boríthatja több hónap, akár év minden korábbi munkáját.

Kantor és Twohey, valamint szerkesztőjük, Rebecca Corbett együttműködése a támogató nővériség példájaként áll előttünk: a She saidet olvasva kis időre elhisszük a tündérmesét, hogy a nők, ha összefognak, képesek megváltoztatni a világot. Valójában arról van szó, hogy ezek az újságírók kiváltságos helyzetüket (fehér, középosztálybeli, nagyvárosi nők, stabil anyagi és családi háttérrel, egy nagy presztízsű, mintegy 440 ezer példányban megjelenő lap állandó munkatársaiként) a társadalom javára fordítják. Az ügy iránti elkötelezettségük azonban nem homályosítja el az objektivitásukat és szakmai feddhetetlenségüket, szándékosan elhatárolódnak a bulvárpletykák színvonalától. 2017. október 5-én publikált, nem túlzás mondani, hogy az egész világot megrengető leleplező cikkük egyetlen olyan félmondatot sem tartalmazott, amelyet ne tudtak volna tanúkkal és/vagy dokumentumokkal (pl. jegyzőkönyvek, hangfelvételek vagy e-mailek) alátámasztani. A könyv révén részleteiben végigkövethetjük azt a rögös utat, amelynek során begyűjtötték a bizonyítékokat, és felgöngyölítették a több évtizeden átívelő történet részleteit.

• Olvass bele!

Bár az USA-ban a munkahelyi szexuális zaklatás már a hetvenes évek óta a közbeszéd része, gyorsan kiderül, hogy az áldozatok számára a helyzet ott sem fenékig tejfel. A kártérítési perek intézménye ráadásul inkább súlyosbítja, hogysem megoldaná a problémát. Kantor és Twohey bemutatja a mocskos biznisz működését. Az áldozatok, ha pénzhez is jutnak, cserébe a hallgatásukkal fizetnek. A pénz sem mind az övék: az ügyvédi iroda akár 40 százalékot is bezsebelhet. A bántalmazónak pedig, ha gazdag (és általában az), nem túl nagy érvágás a hallgatás ára, és megmaradhat zavartalan ragadozónak – tulajdonképpen megvásárolja a jogot, hogy tovább zaklathassa a nőket. Számomra a legnagyobb csalódást az okozta, hogy a könyvből megtudtam: ezekbe az etikailag erősen megkérdőjelezhető üzelmekbe a legendás feminista ügyvédnő, Gloria Allred is beleártotta magát, ráadásul személyesen ő akadályozta meg a titoktartási záradékok intézménye ellen fellépő jogászi mozgalom sikerre vitelét. Holott – és ezt a riportereknek sorra nyilatkozó, egykor lefizetett színésznők és volt alkalmazottak is bizonyítják – az áldozatoknak nem a pénz hoz megnyugvást, hanem az igazság.

Allred (és szintén feminista ügyvédnő lánya, Lisa Bloom) közreműködése is jelzi, hogy egy nagyhatalmú zaklatónak mennyi, akár meglepő hátterű támogatója akad. A nyomozás alatt a riportereket is megdöbbentette Weinstein rendkívüli aljassága, és az, ahogy a nők elleni erőszak eltűrése az egész céges kultúrát (és az egész társadalmat) átszövi. Megismerjük például a bántalmazó taktikáit: a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-szindróma például ismerős a családon belüli erőszak szakirodalmából is. Weinstein haladó szellemű filantrópként tetszelgett a nyilvánosság előtt, kiállt feminista ügyek mellett, és ezzel sikeresen leplezte, hogy valójában mit gondol a nőkről. Szándékosan nagyon fiatal (húszévesnél alig idősebb) színészaspiránsokat, illetve céges dolgozókat szemelt ki célpontnak, vagyis a legkisebb ellenállást kereste, hasonlóan a bántalmazók többségéhez. Az ő pozíciójában, magas társadalmi presztízsével bizonyára talált volna magának beleegyező partnereket is. Csakhogy a napvilágra került történetek alapján őt egyértelműen a neki kiszolgáltatott nők megtévesztése, majd megtörése hozta lázba. Velük szemben érezte leginkább a felsőbbrendűségét. Az áldozatok nem tudtak egymásról, azt hitték, csakis velük történik ilyesmi a saját, személyes hibájuk következményeként – ezért volt akkora átütő ereje, a számok révén is, a #MeToo-mozgalomnak.

A könyv kellőképpen érzékelteti a #MeToo-mozgalom jelentőségét, nem hallgatja el azonban a hibáit, illetve kérdéses pontjait sem. Nem tudatosították széles körben, hogy pontosan mi számít szexuális zaklatásnak, ennek nyomán néhányan, túldramatizálva a dolgot, azt kezdték a sajtóban hangoztatni, hogy ezek után nem szívesen dolgoznak együtt vagy maradnak kettesben női munkatársakkal. Weinstein leleplezésének kapcsán más orgánumokban kevéssé (vagy egyáltalán nem) alátámasztott vádaskodások is napvilágot láttak, melyek segítségével az ellenoldal a teljes mozgalmat igyekezett lejáratni, és a férfiakat az áldozat szerepébe helyezni. (Később valóban előkerültek férfi áldozatok, azonban nem hamis vádaskodás, hanem nagyon is valós zaklatás áldozatai.)

Ezzel a taktikával élt Brett Kavanaugh is, aki a Legfelsőbb Bíróságba kinevezése előtt szexuális erőszak vádjával szembesült. A She said a záró fejezetben részletesen tudósít a reflektorfénytől idegenkedő tudós, Christine Blasey Ford vívódásairól; szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, nyilvánosság elé áll-e azzal, hogy Kavanaugh mit tett vele a középiskolában. A kinevezés a vallomás ellenére megtörtént, de – ahogy az Epilógusból is kiderül – a folyamatot már így sem lehet visszafordítani, a megszólaló nők példája nyomán még több nő fog előállni a vele történtekkel.

A könyv igen jelentős pozitívumai mellett nem hallgathatom el, hogy a magyar kiadás gördülékenységét időnként megakasztja néhány kevésbé szerencsés fordítói megoldás vagy tárgyi tévedés. A nagy sietségben vagy elmaradt, vagy felületes volt a korrigálás is: igen gyakoriak az elütések és a helyesírási hibák.

Jodi Kantor, Megan Twohey: She Said
A #MeToo-mozgalom keletkezésének és Harvey Weinstein leleplezésének története
Fordította: Bokor Pál
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2019
320 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
kedvezményes webshop ár a bookline.hu-n 2145 Ft
ISBN 978 615 569 3946

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A New York Times két riportere a híres-hírhedt hollywoodi producer, Harvey Weinstein szexuális zaklatási ügyeinek felderítéséről és azoknak a cikkeknek a születéséről írt könyvet, amelyek segítségével sikerült a nagyhatalmú filmmágnást leleplezni és bíróság elé állítani.
A szereposztó dívány ezekben a történetekben rendszerint Weinstein Los Angeles-i szállodai szobájában van, ahova munkamegbeszélésre hívja kiszemelt áldozatait, de behűtött pezsgővel és csábító ajánlatokkal fogadja őket. Weinstein havi százezer dollárt ígért a két szerző hallgatásáért, de ők ehelyett kétéves nyomozás után világszenzációt csináltak cikkeikkel.
Ezek megjelenése után indult a #MeToo-mozgalom és látott napvilágot 2019 szeptemberében a könyv, amely azonnal az amerikai bestsellerlisták élére került.