Meg van írva, de nem a csillagokban | Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

Posted on 2020. április 20. hétfő Szerző:

0


Paddington |

A Csillagtalan Tenger megjelenését óriási vára-kozás előzte meg. Az Éjszakai cirkusz rajongóinak csaknem tíz évet kellett várniuk arra, hogy az első regényéért sokszorosan díjazott Erin Morgenstern újabb szöveget engedjen ki a kezei közül, és bízza annak továbbgondolását az olvasóra. Röviden: érdemes volt várni.

A történet most nem (csak) a viktoriánus kor díszletei között játszódik. Főszeplője, Zachary Ezra Rowlins egyszerű amerikai egyetemista napjainkban, akinek szenvedélye az olvasás és a videójátékok. Az utóbbiból viszont nem a lövöldözős vagy a kártyázós fajta, hanem ami történeten vezet végig. Ki mással is történhetne hát meg az, hogy átlép a való világ és a fikció határán, természetesen úgy, hogy küldetést kell teljesítenie, aminek a részletei is csak a kalandok során derülnek ki.

Hősünk először egy furcsa könyvet talál a könyvtárban, és ezzel kezdetét veszi a kaland, aminek sem időbeli, sem térbeli korlátai nincsenek. Útja egy furcsa New York-i álarcosbálba, a különös Gyűjtők Klubjába, majd a nyúl üregébe vezet, egy téren és időn kívüli világba, ahol – a nagy elődhöz, Alice Csodaországához hasonlóan – a dolgok egészen másképp történnek, mint azt a való világban (vagy inkább mondjuk úgy, a mindennapjaink valódinak gondolt világában) megszoktuk.

A kiadó szerint a Csillagtalan Tenger a könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Én meg úgy gondolom, hogy sokkal inkább a történetek szerelmeseihez íródott. Közöttük sokan lehetnek olyanok, akik csak a könyvek, esetleg csak a videójátékok, sőt akár csak a filmek világában érzik otthonosan magukat, de nyilván olyanok is, akik szívesen merülnek el a fikció világában – bárhogy is érkezzen.

A regény szédítő kalandok sorát tartogatja, rengeteg szereplővel, akiknek a sorsa folyamatosan érintkezik, összefonódik majd elválik egymástól, a földfelszínen éppúgy, mint a fikció világában. Zachary hamar szembesül azzal, hogy az ő történetét is megírták már egy könyvben, ami szintén a kezébe kerül.

Hogy mennyire ismerhetjük meg saját, előre megírt történetünket, múlhat akár azon is, hogy a könyv minden lapja megvan-e, esetleg néhány oldala vagy a vége megsemmisült. Zachary számára a legnagyobb kérdés, hogy a sorsa előre elrendeltetett-e, ha egyszer megírták a történetét.

Zacharyt elnyeli a fikció világa, nyomtalanul eltűnik korábbi életéből. Ezért a sztori egy másik szálán Kat, Zachary barátja a számítógépes játék oldaláról próbálja felderíteni a történteket. Míg Zachary kiindulópontja egy nyomtatott kötet, Kat történetében a nyomok is eltűnnek, e-mailek, híváslisták törlődnek. Sokszor már maga sem tudja, jól emlékszik-e arra, ami történt. Kat oldaláról a kérdés inkább az, változatlan marad-e a történet, ha annak nincsenek megfogható, elolvasható nyomai. Lehet, hogy egy jó videójátékhoz hasonlóan a sztori a szereplők döntései alapján íródik?

Az előző Morgenstern-kötethez hasonlóan a válaszokat most is az olvasónak kell meglelnie, és egészen biztosan mindenki egy kicsit más választ talál majd magának. Annyira lesznek mások ezek a válaszok, amennyire mindenki másként viszonyul a fikcióhoz, sőt akár a valósághoz is. Gyanítom, sokaknak megváltozott a képe ezekben a napokban arról, hogy mit tartunk magától értetődőnek, mindennapinak, akár megváltoztathatatlannak, amikor a Föld lakosságának több mint fele számára felfordult az élet. A Csillagtalan Tenger remek lehetőséget ad arra, hogy ezen elgondolkodjunk úgy, hogy közben magunk mögött hagyjuk a mindennapok problémáit. A vírus terjedése helyett inkább foglalkozzunk azzal, hogy mi is történik ennek a fura tengernek a partjainál.

Alaposan el kell mélyedni a regényben ahhoz, hogy a szanaszét tekergő szálakat kézben lehessen tartani. Az író ráadásul számos olyan szimbólumot, képi elemet használ, amelyek egyenként is lehetőséget adnak a továbbgondolásra, az elmélkedésre. A történetek helyszíne a Csillagtalan Tenger és partja. Itt már elgondolkodhat az olvasó arról, hol is íródtak meg a történetek, ha nem a csillagokban – ahogy azt hagyományosan mondani szokás.

A jelképrendszerben fontos szerep jut a méheknek és a méznek. Ha a méhek eltűnnek, vajon éppúgy eltűnnek a történetek, ahogy a környezetvédők figyelmeztetése szerint a méhek eltűnése az emberiség végét jelentheti? Vannak-e történetek emberek nélkül? Emberek írják-e a történeteket vagy a történetek alakítják az embert? Folytathatnám sort, gondolatkísérletekkel az ajtókról, kulcsokról, kardokról, koronákról, szívekről, madártollakról – ám inkább olvasást ajánlok, és keressék meg saját válaszaikat, sőt: saját kérdéseiket is.

Továbbá szeretném játékra hívni az olvasókat. Keressük meg és katalogizáljuk azokat a műveket, amelyeket közvetlenül is megemlít a regény. Szép hosszú listát lehet összeállítani. Ha végeztünk a Csillagtalan Tengerrel, akár neki is kezdhetünk:

Lewis Caroll: Alice Csodaországban
Raymond Chandler regényei
J. D. Salinger: Rozsban a fogó (Korábbi kiadásokban: Zabhegyező)
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Sarah Waters: A kis idegen
J. K. Rowling: Harry Potter történetek
Donna Tartt: A titkos történet

Végül, de nem utolsósorban említést kell tennem Bosnyák Edit szeretetteli, remek magyarításáról. (Az Éjszakai Cirkusz minden sorából sütött, hogy fordítója nem szerette. Hamar le is tettem a magyar változatot, és inkább eredetiben olvastam végig.) Bosnyák Edit tisztelettel nyúlt a szöveghez, az eredmény pedig éppen ezért stílusosan csillagos (és nem csillagtalan) ötös. A kiadó ígérete szerint hamarosan érkezik az Éjszakai cirkusz új változata is, remélhetőleg örömünkre.

Erin Morgenstern

Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Agave Kiadó, Budapest, 2020
544 oldal, teljes bolti ár 5980 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 4485 Ft,
ISBN 978 963 419 7423

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

A rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai Cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak.(…)
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger a könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.