Néró szupersztár | Miklós Tibor, Várkonyi Mátyás: Sztárcsinálók / Újpesti Rendezvénytér

Bagi Ágnes |

»Olyan témát kerestünk, amely politikai tartalmú, állásfoglalás a diktatúra ellen, de talán mégis elkerülheti a cenzúra figyelmét. Várkonyit a széles skálájú zenei megfogalmazás lehetősége miatt izgatta és inspirálta Néró, az ókori diktátor figurája, én pedig a politikai sztárcsinálás példázatát akartam megírni a császárrá emelt kamasz és a római kazamaták mélyén szervezkedő első keresztények történetében« – írja könyvében* az első magyar rockopera születéséről a szövegkönyvet jegyző Miklós Tibor.

A Sztárcsinálók 1981-es bemutatója idején mindenki tudta, mi található a történet sorai között. A darab a rendszerkritika egyik eltűrt kis szelepe lett. Az azóta végbement rendszerváltás óta többször is felújított darab ezért rendszeresen feladja a leckét a rendezőknek, hiszen akkori, bújtatott mondanivalója aktualitását vesztette. Ezt kísérli feloldani Szente Vajk is, aki a főváros viszonylag legfrissebb játszóhelyén, az Újpesti Rendezvénytérben vitte színre.

A Sztárcsinálók némi ráncfelvarráson esett át: elsősorban a prózai részeket toldották meg a két „sztárcsináló”, Seneca és Agrippina javára. Így a címhez közelebb kerülve a karakterük a korábbiaknál sokkal hangsúlyosabb lett. A rendezés vezérmotívuma így az általuk működtetett gépezet. Már nem egy konkrét diktatúráról beszél az előadás, hanem a világpolitikát mozgató rugókról.

Az Erkel László Kentaur által tervezett díszlet tere multifunkcionális, modern, emeletes budai villát idéz. Ez egyszerre tud lenni a császári család otthona, színház, fesztiválhelyszín, illegális droglabor és Seneca háza. Falai üvegből vannak, mindig láthatjuk, hogy ki mit csinál a különböző helyiségekben. De nemcsak Agrippina és Seneca „színfalak mögötti” munkája válik ezáltal láthatóvá, hanem a besúgókra építő titkos rendőrségé is. A rendezés a kis színpad adta teret tágítja a negyedik fal átlépésével. A nézők közé gyakran lelépő szereplők a gépezet részévé teszik a közönséget is, például az „Éljen Néró!” közös harsogásával. Részvételünkkel születik néhány pillanatra a politikai fanatizmus.

Az időszerűséget támogatják meg Horváth Kata jelmezei. Valahányszor Néró ruhát vált, az tükrözi átalakuló személyiségét is. Lezser, pink melegítője az első jelenetben a jelenkori tizenévesek közé illeszti őt. Megkoronázása után aranyszín, a dalfesztivál után rózsaszín öltönyben látjuk. Seneca halálakor visszatér a melegítő alsó, rózsaszín zakóval kombinálva. Első öltönye a császári szereppel való azonosulást jelzi, a pink visszatérése viszont a költői ambíciókat.

Seneca szürke öltönye jól illik a józan gondolkodású filozófushoz, ám a keresztben húzódó rózsaszín szalag költői dicsőségét hirdeti, amit Néró nagyon irigyel. Agrippina császárné jelmeze feltétlenül említésre méltó: metálfényű, ezüst nadrágkosztümjének blézere egyik oldalt női ruha szabású. Vagyis acélos higgadtságot és magabiztosságot sugároz, de kifejezi azt is, hogy otthon ő hordja a nadrágot.

Túri Lajos Péter koreográfiái lendületesek és kreatívak. Különösen érdekes Poppea csábítási jelenetében az érintés nélküli közösülés. (Ehhez tudni kell: Octavia, Néró felesége folyton arra panaszkodik, hogy Néró hozzá sem ér.) Vagyis Poppea nem testiségével, hanem az esze révén befolyásolja a császárt. De hasonló a mozgás-játék Agrippina agyonverésének bemutatásakor – megmutatja a brutalitást, és lehetőséget ad a színésznőnek a drámai jelenetre.

Cseh Dávid Péter új és fiatal Néró. Alakításában egy tizenéves gyerek rajzolódik ki, aki lehetősége határait feszegeti. Első jelenetében még megdöbbenti az udvar közönye apja halálakor. Tanítója mellett pedig megfelelni vágyó jófiúnak mutatkozik.

Személyisége a Császár vagyok című dal alatt kezd átalakulni, ahogy ráadják az aranyszín öltönyt. Ekkor érezhető először, hogy megzakkan, és őrülete tart egészen Seneca haláláig. A bukásáig pedig visszafejlődik a gyerekké, aki kezdetben volt. Mellette két tapasztalt musicalszínész alakítja a sztárcsinálóit. Agrippina szerepében Kecskés Tímea rendkívül rideg és higgadt, amit még a Leszámolás alatt is méltósággal vegyít. Seneca szerepében Egyházi Géza hasonló filozofikus nyugalommal figyeli az általa alkotott báb ámokfutását. Intellektuális fölényét, higgadtságát a halál közelében sem veszíti el. Még utolsó szavaival is tanítja Nérót, az pedig ugyanúgy jegyzetel, ahogy gyermekkorában.

Simon Panna Boglárka Octaviája újszerű. A császárnét hagyományosan angyali tisztaságú naivaként szokták ábrázolni, Simon azonban alkoholizmusba menekülő, kétségbeesett, ostoba Octaviát visz színre.

Szente Vajk a karaktereket 21. századi motivációkkal látta el, és behozta a média szerepét is a sztárcsináló gépezetbe. Néró vizsgája televíziós vetélkedő, „A nagy dalfesztivál” címkéje Roma’s Got Talent-re változik. Némileg bizonytalannak éreztem Szente rendezésében Poppea halálát. Az eredeti librettóban a császárnét a „Poloska-bál” alatt rágalmazzák meg, és ezért elhurcolják. Most Róma égése alatt rugdossa halálra Néró, látszólag indok nélkül. Igaz viszont, izgalmas a dramaturgiai helyzet: az ifjú császár hamarabb nyeri el teljes függetlenségét, mégpedig őrülete csúcspontján. De talán a néző nem keresi majd a gyilkosság megindoklását.

A PS produkció Sztárcsinálók-ja látványos és szórakoztató tanmese lett a mindenkori diktatúráról és az emberek befolyásolhatóságáról. Szente Vajk minden korosztálynak igyekezett azonosulási pontot adni. A fiatalság kap egy hozzájuk hasonló, forrófejű, lázadni vágyó fiatal császárt, az idősebb korosztály számára Claudius szerepében feltűnik Csuha Lajos, aki az ősbemutatón Péter apostolt alakította. (Lehet nosztalgiázni.) A tévés hivatkozások is inkább a középkorúaknak szóltak, mivel a digitális nemzedék már maga gyártja saját sztárjait az online térben.

Nem lehetetlen, hogy pár év múlva a színre állított diktátort és a mögötte dolgozó sztárcsinálókat már influencerként látjuk viszont.

*Miklós Tibor: Musical! (Novella kiadó, 2002)

Fotók: Kolbe Gábor (A képeken látható színészek nem mindig azonosak a jelen szereposztásban felsoroltakkal.)

Várkonyi Mátyás, Miklós Tibor: Sztárcsinálók
PS produkció
Rendező: Szente Vajk

Szereplők:
Néró: Cseh Dávid Péter
Seneca: Egyházi Géza
Agrippina: Kecskés Tímea
Juvenalis: Angler Balázs
Kiprios: Károlyi Krisztián
Ulrika: Stéphanie Schlesser
Claudius Császár: Csuha Lajos
Poppea: Zsitva Réka
Octavia: Simon Panna Boglárka
Péter apostol: Baksa András
Pál apostol: Ágoston Máté
Tigellinus: Illés Dániel
Burrus: Vadász Gábor
Britannicus: Scheich Dávid
Zodius: Kovács Péter
Locusta: Horváth Mónika
Bővérű Nővérek: Miklós Eponin, Pethő Dorottya, Porzsolt Éva
Tánckar: Vincze Kitti, Szabados Tímea, Sinkó Réka, Eöry Mónika, Köpösdi Ádám, Orosz Gergő, Szabó András, Tóth Arnold, Kovács Péter