Marcel Danesi: A csók története (részlet)

Posted on 2020. január 13. hétfő Szerző:

1


Első fejezet | A csók eredete

Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Catullus (Devecseri Gábor fordítása)

A populáris képzeletben a romantikus szerelem és a csóko­lózás képzete annyira összekapcsolódott, hogy szinte bele se gondolunk, miért alakult ki a szerelem gyakorlatának olyan kultúrája világszerte, amely az ajkak összeérintése körül forog. A német nyelv harminc szót ismer a csók különféle fajtáira, köztük a legkülönösebb talán a Nachkuss, amely „elkésett csókot” jelent. Más kultúrákban semmilyen szó nincs az aktusra, ami arra utal, hogy nem része a hagyo­mányos udvarlási rítusaiknak vagy legalábbis korábban ismeretlen volt számukra. Ahol azonban az emberek csókolóznak, ott a csók maradandó, jellemformáló élmény fizikai, pszichológiai és szociális értelemben, függetlenül a csókolózók életkorától, társadalmi osztályától és műveltségétől. Becslések szerint az amerikai nők a házasságuk előtt átlagosan 79 férfival csókolóznak; az amerikaiak 94%-a kipróbálja a csókolózást 14 éves kora előtt; és azok a férjek, akik rendszeresen megcsókolják a feleségüket, átlagban öt évvel tovább élnek, mint akik kerülik az ilyen érintkezést.

Alfred Eisenstaedt legendás képe a Life magazinban (részlet)

Egyes csókok annyira erős jelképpé váltak, hogy emb­le­ma­tikusan megjelenítik a szerelem történetének jelentős epi­zódjait. Ilyen csókot váltott Rómeó és Júlia, Guinevere és Lance­lot, vagy a matróz és az ápolónő Manhattan bel­városában Alfred Eisenstaedt fényképén, amely a Life magazinban jelent meg 1945-ben. (>>) Sok filmet egy csók tett igazán emlékezetessé, ilyen az Elfújta a szél (Clark Gable és Vivian Leigh), a Most és mindörökké (Burt Lancaster és Deborah Kerr), a Hátsó ablak (James Stewart és Grace Kelly), a Garni-zóna (Richard Gere és Debra Winger) és a Titanic (Leonardo DiCaprio és Kate Winslet), hogy csak párat említsünk. A csók a témája olyan klasszikus popslágereknek, mint a Kiss of Fire (Louis Armstrong és Georgia Gibb), Kiss Me Big (Tennessee Ernie Ford), Kisses Sweeter than Wine (Jimmie Rodgers), The Shoop Shoop Song (Betty Everett), Kisses of Fire (ABBA), Suck My Kiss (The Red Hot Chili Peppers) és Kiss from a Rose (Seal).

Hogyan és miért vált a csók a szerelem ikonikus jelképévé? A legrégebbi időktől fogva része lenne az udvarlás rítusainak, ahogy Dan Brown sejteti bestsellerében, A Da Vinci-kódban, amelyben Jézus és Mária Magdolna szájon csókolják egymást romantikus vonzalmuk jeleként? Nem valószínű. A szerelmes csók története a középkorban kezdődik, amint ezt később bizonyítani fogom. Keletkezése igazán elragadó történet, és időben egybeesik a hagyományos, vallásos vagy népi kultúrától megkülönböztethető populáris kultúra (vagy előzményei) kezdeteivel. Minő irónia, hogy az első csók utáni nyomozás erősen hasonlít Dan Brown archeológiai rejtvényére! Az első csóknak nem maradt ábrázolt, kézzelfogható nyoma. Születésére csak abból következtethetünk, hogy a romantikus csókolózás mikor jelenik meg a költészetben és a prózai szövegekben. Mint látni fogjuk, ez a korszak az európai középkor.

A csókolózás módja és funkciója természetesen nem szorítkozik az udvarlásra és a szerelemre. Üdvözletként a régmúlt időkbe nyúlik vissza a története. Csókot már Mezopotámiában is küldtek, hogy elnyerjék az istenek kegyét. A szokás máig nem tűnt el, habár vallásos tartalmát réges-rég elveszítette, egyszerűen az üdvözlés egyik formája lett – tenyerünket a másik felé fordítva csókot küldeni kedveskedő gesztus. Hérodotosz szerint Perzsiában az egyenrangú férfiak ajakcsókkal üdvözölték egymást, a kissé alacsonyabb rangú vendéget pedig arcon csókolták. E csókok nyilván nem voltak romantikus jellegűek. A szláv kultúrákban a férfiak találkozáskor csókkal üdvözölték egymást, ami még ma is előfordul. Az üdvözletcsók a rómaiak között is bevett szokás volt. Az egyén rangjától függött, hogy a császár melyik testrészét illethette csókkal, a lábtól egészen az orcáig. Minél alacsonyabb volt a társadalmi státusa, annál alacsonyabban elhelyezkedő testrésszel kellett beérnie. Az ókeresztények békecsókkal (osculum pacis) köszöntötték egymást, amely hitük szerint a csókot adó lelkét hordozta, és spirituális kapcsolatot teremtett a két ember között. Az osculum pacis a 13. századig a katolikus mise liturgiájának része volt, idővel azonban felváltotta a csóktábla (osculatorium vagy pax), amit a hívek egymás helyett megcsókolhattak. A reformáció a 16. században a csók minden válfaját kitiltotta az istentiszteletről, mivel undorító, testi vágyat kifejező cselekedetnek tartotta. A házastársi csók azonban a ceremónia része maradhatott mind a katolikus, mind a protestáns szertartásban mint a vőlegény és a menyasszony spirituális egyesülésének szimbóluma. Az egymás ajkára lehelt csók az ősi kelta szerelmi rítusokban is jelen volt, mint az életadó lélegzet cseréje és udvarlási aktus.

A csók jelentős szerepet játszott a különböző vallási hagyományokban. A szent könyv vagy ikon megcsókolásának ősi gyökerei vannak – ez a tisztelet és az imádat jele. Mózest néha úgy ábrázolják, hogy megcsókolja a tízparancsolat kőtábláit. A katolikusok tiszteletük és engedelmességük jeleként megcsókolják a pápa lábát. Máté és Márk evangéliumában Júdás csókkal árulja el Krisztust, miáltal a hűség nemes gesztusát a hamisság aktusává teszi. A zsidók ima közben megcsókolják a jeruzsálemi Siratófalat és a Tórát. Az ortodoxok megcsókolják a templomi ikonokat és az áldást osztó pap kezét. A hinduk megcsókolják a templom padlóját, hogy kimutassák a szentség és a tisztaság iránti tiszteletüket.

Az antropológiai kutatások szerint sok kultúrából teljesen hiányoztak a csókkal kapcsolatos rítusok. Afrika, Óceánia és Amerika jelentős részén a csók egyszerűen ismeretlen volt, legalábbis az európai betolakodók és a globális kommunikációs technológiák megjelenése előtt, amelyek a csókot világszerte elterjesztették. Ezekben a kultúrákban ma már többnyire eltűrik a csókot, de nyilvánosan csókolózni máig illetlenség, vagy legalábbis nem ajánlatos, mivel ezt idegen, nyugati szokásnak tartják. 1990-ben a Pekingi Hírek arra figyelmeztette olvasóit, hogy a nyugatról importált csókolózás „vulgáris szokás”, ami egyenesen a „kannibalizmust” juttatja az ember eszébe. A világ más részein is látni hasonló reakciókat. Leonore Tiefer antropológus így összegezte a problémát:

Marcel Danesi

A szexuális csókolózás sok kultúrában teljesen ismeretlen, például Óceániában a balinézeknél, a chamorróknál, a manus és tinguian népnél, Afrikában a cseváknál és a tongáknál, Dél-Amerikában a siriono indiánoknál, Eur­ázsiá­ban a lepcsáknál. Ezekben a kultúrákban az ajkak összeérintését veszélyesnek, egészségtelennek vagy undo­rítónak tartják, akárcsak a nyu­ga­tiak, ha valaki nyel­vét szerelme orrába nyomja. Amikor a tongák először láttak csókolózó nyugatiakat, felnevettek: „Nézzétek őket – megeszik egymás nyálát és mocskát!”

Fordította: Zsuppán András

A Typotex Kiadó oldalán közölt könyvrészlet,
a teljes szöveg 
itt olvasható el.

Marcel Danesi: A csók története.
A populáris kultúra születése

Typotex Kiadó, Budapest, 2019