Tim Crane: A hit jelentése. A vallás egy ateista szemszögéből (részlet)

|| 2 || A vallásos késztetés

A láthatatlan rend

William James szerint „ha valakit arra kérnénk, hogy jellemezze a vallás életét a legtágabb, legáltalánosabb értelemben, azt mondaná, hogy egy láthatatlan rendben való hitből áll, valamint abból, hogy a legnagyobb jó abban rejlik, ha harmonikusan ehhez igazodunk magunk is”. Ez a hit az, amit vallásos késztetésnek nevezek. Ennek a könyvnek egyik központi témája, hogy Jamesnek részben igaza van: a vallásos késztetés a vallásos hit két lényegi elemének egyike. Ezt a lényegi elemet tárgyalom ki ebben a fejezetben. A másik lényegi elemmel – amit az azonosulás elemének nevezek – a 3. fejezetben foglalkozom.

James kijelentése két elképzelést tartalmaz: az egyik, hogy létezik egy láthatatlan rend, a másik pedig, hogy a jó azt jelenti, hogy ennek megfelelően élünk. A láthatatlan rend fogalma nem csupán abból áll, hogy a valóság túlmutat annak határain, amit látunk, mert ezt egyébként is mindenkinek el kell fogadnia. A tudomány láthatatlan szerkezetekkel – atomokkal, elektronokkal, kvarkokkal, erőkkel és a többivel – magyaráz meg látható jelenségeket. Ezek a dolgok láthatatlanok, és bizonyos értelemben rendet is alkotnak: ezt a rendet a természet törvényei határozzák meg, bármik is ezek a törvények.

 A James által említett láthatatlan rend valami mást jelent. A fizika a rendet a véletlenszerűséggel vagy a káosszal szembeállítva értelmezi, az a rend azonban, ami a vallásos késztetés középpontjában áll, egyfajta normatív rend, az, ahogyan a dolgoknak lenniük kellene. A természetes világban a rend azt jelenti, hogy a dolgok szabályos módon viselkednek: a leejtett tárgyak a földre esnek a gravitáció miatt, a nátrium felrobban a vízben, mert kölcsönhatásuk gyúlékony hidrogént hoz létre, a meghámozott alma megbarnul, mert egy enzim oxidálja. A másik értelemben vett rend nem azt jelenti, hogy a dolgok szabályos módon viselkednek, hanem hogy a dolgok úgy viselkednek, ahogy kellene nekik (a rend itt úgy értendő, mint a törvény által előírt rend). A különbség aközött, amilyennek a dolgoknak lenniük kellene, és amilyenek valójában, a „normális” és a „normatív” különbsége. A normalitás és a normativitás nagyban eltérő fogalmak. A normalitás csak szabályszerűség kérdése, a normativitás viszont valamiféle standardhoz vagy ideálhoz való alkalmazkodásé. Így például az erkölcs normativitása az erkölcsi ideálhoz való alkalmazkodás kérdése – a helyes cselekvés ideáljához. Az észszerűség normativitása az intellektuális ideálhoz való alkalmazkodás kérdése – az észszerű gondolkodás ideáljához. A leeső tárgyak nem ebben az értelemben igazodnak Newtonnak az általános tömegvonzásról alkotott inverz négyzetes törvényéhez; a törvény leírása annak, ami normális körülmények között történik, nem előírása annak, aminek történnie kellene.

Milyen normatív ideált foglal magában a vallásos késztetés? Mi a „vallásos ideál”, ahogy ezt hívhatjuk? Valószínűleg ez a legnehezebb elvont kérdés, ha az egyes vallásokra alkalmazzuk. Nagy vonalakban azonban a válasz minden olyan ember számára nyilvánvaló, aki sokat gondolkodott már a vallás természetén: a vallásos ideál az, ha életünket Isten akarata szerint éljük, vagy Allah akarata szerint, vagy összhangban azoknak a törvényeknek az előírásaival, amelyek ezeknek az isteni akaratoknak a megtestesülései. A James által tárgyalt harmónia azonos azzal, amiről a keresztények beszélnek, amikor arról beszélnek, hogy harmóniában élnek Isten akaratával. Ez a harmónia abból ered, hogy az ember összhangban él azzal, ahogy a dolgoknak lenniük kell. A nehézség annak pontos meghatározásában rejlik, mit is jelent ez valójában. A vallásos késztetés széles körű kifejezése az az ismerős gondolat, hogy az nem lehet, hogy csak ennyi az egész; a világnak ennél többről kell szólnia.

Mi húzódik meg e mögött a gondolat mögött? Nem az az elképzelés, hogy nem ismerjük a világot teljes egészében. Nem a tudatlanságunk miatti frusztráció kifejezése. Nem is csak azé az érzésé, hogy jobb lenne, ha több lenne a világban (több idő, több tér, több galaxis…), mint amennyi valójában van. Simon Blackburn azt a nézetet tulajdonítja a hívőknek, hogy ugyanabból vágynak többre, ebből vágynak többre:

Sajnálattal tekintek azokra az emberekre, akik nem találnak értelmet vagy célt az életüknek, de az biztos, hogy nem hiszem, hogy ha tovább és tovább élnének, az örökkévaló­ságig, az kigyógyítaná őket ebből. Ha lenne is bármi hatása, csak rosszabbá tenné a hely­zetet. Schopenhauer úgy tartotta, hogy az unalomnál csak a fájdalom rosszabb az elkerülendő bajok közül. Nagyon furcsának találom, hogy azok az emberek, akik egy órát is alig képesek állni a templomban vasárnaponként, miközben imádkoznak és Istent dicsőítik, el tudják képzelni, hogy végtelenül boldoggá tenné őket, ha az örökkévalóságig ezt kellene tenniük. Igencsak gyenge lehet a képzelőerejük.

Én azonban úgy látom, hogy ezzel a megjegyzésével nem találta el a lényeget. A vallásosak vágyát nem elégítené ki csak az, ha hosszabb ideig, akár örökké élnének, és közben ugyanazt csinálnák, amit földi életük során (beleértve Isten imádatát és a templomba járást is). Lehet, hogy van, aki ezekkel a szavakkal fejez ki valamiféle vallásos késztetést, de ez nem az a közismert elképzelés, amiről beszélek. Elvégre senki nem tudja igazán elképzelni, milyen lenne örökké úgy élni, ahogy most élünk; ez nem olyasmi, amit valaki logikusan és szó szerint kívánhat vagy amire vágyhat.

Az ismerős elképzelés inkább az, hogy a hétköznapi világnak, amit mindennapjaink során megtapasztalunk, valamint annak a világnak, amit a tudománynak köszönhetően ismerünk, kell hogy legyen valamiféle célja vagy értelme, valami, amit nem minden megfigyelő vesz észre. A napok követik egymást, a nemzedékek jönnek és mennek. Ha ennyi lenne az egész, a világnak nem lenne értelme. A vallásos késztetés azzal a nézettel áll kapcsolatban, mely szerint a világ nem értelmetlen. Ebből kifolyólag nem állhat mindössze ennyiből.

Fordította: Dranka Anita

Az Európa Könyvkiadó oldalán közölt beleolvasó részlete, a teljes részlet itt olvasható el.

Tim Crane: A hit jelentése. A vallás egy ateista szemszögéből
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019
268 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3399 Ft
ISBN 978 963 504 0933