A dolgok természete végső soron megismerhetetlen | Tim Crane: A hit jelentése

Posted on 2020. január 9. csütörtök Szerző:

0


Nádudvari Anna |

A vallás egy ateista szemszögéből – mondja a könyv alcíme, s nekem, aki annyiszor találkoztam már azzal az ateista nézettel, hogy minden, ami rossz a világon, a vallásnak, a vallásoknak a követ­kez­mé­nye, felcsillanó szemekkel számítok arra, hogy most valamiféle védő­beszéd következik.

Miért is írta volna meg Tim Crane, a Magyarországon élő angol filozófiaprofesszor ezt a könyvet, ha csupán a sokadik támadásra készülne a vallás, a hit ellen? Még ha ateista szemszögből is, már a könyv borítóján kijelentve: éppen abból. Nem, nem támadni akar, meg akar valamit érteni, amit nem ért, ami nem fogja meggyőzni, csak éppen türelemre inti.

Megérteni? Az ateista: megért. Értem ezt a kijelentést, ezt az állítást, ezt az okfejtést, ezt az elméletet? Bizony ám! Értem az utolsó betűig. S ezért, mert szóról szóra értem, elhiszem. A hívő elhiszi azt is, amit nem ért. Nem azért hiszi el, mintha buta lenne. Hanem mert jólesik elhinnie. Mert úgy gondolja, a lét tágabb, mint mindössze az, ami megfogható. Lehet, hogy nem így van. De örömforrás a számára. Örömforrás az, hogy olyan is lehet a világ, amiben helyet kaphat az érthetetlen. Megvalósulhat a megvalósulhatatlan. Reményre válthat a reménytelen.

Crane megérti, hogy vannak olyan csudabogarak, akiket boldogsággal tölt el, hogy például bent a templomban ugyanazt csinálják, amit a többiek. Ismerik a sokszázados szokásokat. Ismerik az elmondandó imákat. Csak úgy fújják az énekeket. Odatartoznak.

Odatartoznak – pedig tisztában vannak vele, hogy vannak körülöttük, akik nem úgy hisznek, mint ők. Akiket – talán – elrontottak. Elrontottak azzal, hogy már kezdettől bűnről és büntetésről beszéltek nekik. Akiket valóban megbüntettek, ha nem mondtak el kellő időben egy imát, ha elmulasztottak egy istentiszteletet, vagy ott voltak rajta, csak éppen nevetgéltek, pusmogtak közben. Nem ritkán azokból lesznek a legelszántabb ateisták, akiket valamilyen sérelem, csalódás ért a vallásuk, vallási vezetőik, esetleg csak a szüleik részéről.

„Nevessetek, és erősek lesztek” – jelentette ki Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend megalapítója a 16. században. A mostani pápa, Ferenc is jezsuita szerzetes, s a nemrég bemutatott A két pápa című filmben az őt alakító színész azt állítja: a jezsuiták viccmesélést is tanulnak a felkészítésük során. Lehet, hogy csak viccel, de hát végül is az idejükből kitelnek a viccórák is: más egyházi emberek öt évével szemben a jezsuiták tíz évig készülnek a hivatásukra.

Szóval: ne vegyünk mindent véresen komolyan. „A dolgok természete végső soron megismerhetetlen” – idézi a könyv szerzője a sok-sok kiadást megért és sokszor felfrissített Gray’s Anatomyból, majd hozzáteszi: „ez a központi eleme minden vallásnak”.

„A vallásos késztetés értelmet ad a hívő életének” – állapítja meg Tim Crane. A hívők számára „nincs jelentősége annak, hogy bizonyos kérdéseket nem tudnak megválaszolni”.

Például: valóban Isten teremtette a világot? Nem tudjuk. A Biblia rögtön azzal kezdi, hogy megzavarja a biztos tudásra szomjazókat. Két, egymásnak teljességgel ellentmondó teremtéstörténetet olvashatunk mindjárt a Könyvek könyve elején. Az elsőként közölt verzióban Isten a szavával teremt mindent. Az embert is. Azt mondja: „legyen” – és lesz. Ez az úgynevezett papi teremtéstörténet, ami a babiloni fogság idején keletkezett, a mostani időhasználatunk szerint az időszámítás előtti 6. században. Majd következik a népi, más néven jahvista teremtéstörténet, ami emennél sokkal régebbi. Úgy beszélték el egymásnak a nép egyszerű gyermekei esténként, a tűz körül ülve, ahogy elképzelték: Isten agyagból gyúrta az embert. Ez a történet terjedt szájról szájra nemzedékeken át, míg aztán, az írásbeliség megjelenése után lejegyezték.

Nem valószínű, hogy a Teremtés könyve szerkesztői, kanonizálói ne vették volna észre az eltérést. De hagyták. Az utódoknak volt miről vitatkozni. A kereszténység megjelenését követőn, az ókorban különböző teológiai iskolákban próbálták eldönteni azt, hogy a Bibliában leírtakat szó szerint kell-e venni, avagy allegóriáknak tekinteni.

Crane öt fejezetre osztja a könyvét. 1. A vallás ateista szemszögből. 2. A vallásos késztetés. 3. Azonosulás. 4. Vallás és erőszak. 5. A tolerancia jelentése.

Függelékben felsorolja mindazokat a tudósokat, akiknek tanulmányozta a munkásságát, akik valamilyen formában elutasították a vallást, a hitet, az érzékfelettit.

De elfogadja Canterburyi Szent Anzelm mondását is: „Credo ut intelligam” – hiszek, hogy megérthessem. Értelmezi a mondást jó ateista módjára: „A hit nem egyszerűen azt jelenti, hogy megértünk valamit, sokkal inkább elkötelezettség egy világnézet mellett, jóban-rosszban; az ember úgy ragaszkodik a világnézetéhez, ahogyan egy jó baráthoz ragaszkodna.”

Dranka Anita gördülékeny fordítása még élvezhetőbbé tette a továbbgondolásra késztető szöveget.

Tim Crane

Tim Crane: A hit jelentése. A vallás egy ateista szemszögéből
Fordította: Dranka Anita
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019
268 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3399 Ft,
ISBN 978 963 504 0933

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szerző nem tudományos munkának szánta művét, nem nyújt új teológiai vagy empirikus felfedezéseket. Inkább gyakorlatias tanácsot ad ateisták számára, miként tudnák megérteni azokat, akik vallásos hittel élik a mindennapjaikat.
Amikor Ferenc pápa 2015 januárjában a Fülöp-szigetekre látogatott, utolsó manilai miséje hat-hét milliós hallgatóságot vonzott. Ugyanebben az évben kétmillió muszlim tette meg a kötelező éves háddzs zarándoklatot Mekkába, és ezalatt több mint nyolcmillió dollárt költött. 2015-ben huszonhatmillió síita muszlim utazott az iraki Kerbelába, hogy Mohamed próféta unokájának halálára emlékezzen. Két évvel korábban százhúszmillió ember vett részt a Kumbh Mela hindu fesztiválon Alláhábádban.
Jelenleg 2,2 milliárd keresztény, 1,6 milliárd muszlim és 1 milliárd hindu él a világon, valamint a zsidóság, a buddhizmus, a sintó, a dzsainizmus, a szikhizmus követői. Ezalatt körülbelül 1,1 milliárd ember vallja magát szekulárisnak, ateistának, agnosztikusnak vagy nem vallásosnak.
Tim Crane Oxfordban született 1962-ben. A CEU filozófiaprofesszora, Budapesten él.