A rosszleány meg a hableány | I. H. Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Posted on 2019. november 21. csütörtök Szerző:

0


Kleyer Éva |

Nézzünk Arielt! – OMG, hányszor hallottam ezt a felszólítást. És persze néztük a gyerekeimmel, mert volt benne hősnő (a hableány), szép hős (a herceg), gonosz szereplő, kaland, szerelem, tenger és (sajnos sok) dalolás!

Addig nem is foglalkoztam igazán a sellő jelenséggel. Pedig ha rendesen figyeltem volna az irodalomórán, még Odüsszeusz történetében is szembesülhettem volna velük – igaz, ott szirénnek hívták őket. (És igazából ott madár-ember keverékek voltak, nem pedig hal-leányok, mint a későbbi, középkorban írt változatokban.)

De léteztek és léteznek vajon? Közelebbi ismeretségbe Floridában kerültünk, ahol a sekély parti vizek lakója a lamantin, ahogy arrafelé hívják, a manati. Egy Brandon nevű városkában, az akváriumban élt a világ legidősebb manatija (őt volt szerencsém személyesen látni), de egyáltalán nem emlékeztetett a rajzfilmbéli Arielre.

Most mi sodorta vajon ennyire központi helyre a hableányokat? Imogen Hermes Gowar a ludas ebben, könyvének egyik főszereplője a rejtélyes hableány. Aki (aki?) egyik alakjában sem túl vonzó. Az első esetben egy halott izéként bukkan fel. Mr. Hanckockot, a hajózással, fuvarozással foglalkozó vállalkozót lepi meg vele egyik kapitánya, és az izé (a lény maradványa) váratlan gazdagsággal és ismertséggel ajándékozza meg gazdáját.

Mr. Hancock nem kifejezetten csinos férfiember. A későbbi Mrs. Hancock szeme még akkor sem akadt volna meg rajta, amikor még Angelica Neal néven ismert, sikeres és keresett kurtizán volt az 1785-ös év Deptfordjában, az akkori London kikötővároskájában. Ám az élethez szerencse is kell, tartja a mondás, így a halott sellő(szerűség) meghozza Mr. Hancocknak a vagyont, valamint a bájos Angelica ismeretségét. Csakhogy a 28 éves leány szerencsecsillaga leáldozóban… Be is látja, hogy mint kiöregedett (!) örömlány nemigen tudná fenntartani megszokott költséges életmódját és függetlenségét. Így sodorja őket egymás mellé a sors, és válik hirtelen Angelicából egy megszelídült Mrs. Hancock.

Felbukkan egy másik rejtélyes sellő is a megállapodott pár életében, hiszen Angelica (még gyakorló élvhölgy korában) meggondolatlanul és gőgösen azt a feltételt szabta Mr. Hancocknak, hogy szerezzen neki is egy sellőt az elkallódott korábbi példány helyett. A férj kötelességének érzi, hogy Angelica hajadonkori kívánságának eleget tegyen.

Így kerül a ház melletti kerti lak alagsorába a rejtélyes teremtmény, aki szirén módjára megbűvöli a gyanútlanul közelébe kerülő embereket. Bánat, letargia, búskomorság lesz úrrá rajtuk, beleértve Mr. majd Mrs. Hancockot. Egy biztos: csinos, fiatal unokahúgukat mindenáron meg kell védeniük tőle, meg kell szabadulni a lénytől, aki az életerejét a körülötte levő emberi lényektől szívta el.

A misztikus szál csak körítés a meséhez, amely nagyon reális tablót rajzol a 18. századi Anglia mindennapjairól. A legérdekesebb benne pedig a korabeli nő helyzete. Ha a magasabb társadalmi réteg tagja vagy, a rangodnak megfelelő, igényes, finom neveltetést kapsz, bevezetnek az úri társaságba, és amikor eljön az ideje, férjhez mész. Pontosabban: adnak. Az urad majd eltart. De mi a sorsa annak a lánynak, aki nem ilyen családba születik? Ha szépecske, de semmihez sem ért, csak magát adhatja el.

Mit jelentett akkoriban kéjnőnek lenni? Miként zajlott az élet a bordélyban, amelynek tulajdonos asszonya szinte anyaként óvta, nevelte (ma: menedzselte) a hozzá kerülő lányokat. A fiatal, mutatós árut öltöztetni, okítani, csiszolni kell. Így váltak a lányok értékes portékává, keresett társasági partnerré. A város életében fontos esemény volt némelyik parti, amelyen nemcsak a férfi előkelőségek jelentek meg szívesen, de a társasági hölgyek is, mindenki, aki számított. Ilyen volt az első hableány-lény kiállítása, ahol egyébként Mr. Hancock először találkozott a majdani Mrs. H-val.

Angelica Mrs. Chappel magas színvonalú házában szerezte kiképzését, majd szépsége és sikere lehetővé tette, hogy függetlenedjen. Szakmájához és annak presztízséhez azonban fényűző külsőségek tartoztak, amit általában dúsgazdag mecénás tett lehetővé, esetleg párhuzamosan több is. Ezek a jólszituált urak járultak hozzá az életszínvonal és a szépség fenntartásához. Függetlenség volt ez egyáltalán? Mindenesetre a polgári feleségeknél a (megbecsült) kurtizán függetlenebbnek tekinthette magát. Amikor Angelicát a szerencse elhagyja, okos és számító döntést hoz: feladja ezt a függetlenséget, a luxus életmódot, és „betagozódik” Mr. Hancock mellett.

Persze a társadalmi elismertséget csak lassan adják meg, még sokáig kísért a rosszlány múlt bélyege – és saját kisebbrendűségi érzése sem könnyíti meg, hogy magáénak érezze a gazdag kereskedőné elismert szerepét. De lám, volt lehetőség a társadalmi korlátok átlépésére – még ha ez nem volt is gyakori és tipikus.

A hableány-ügyi gondolatokat a Borbély Judit Bernadett szépséges fordításában hozzánk került könyv indította el bennem. Érdekes élmény kalandozni a 18–19. század fordulójának világában, a György-kori Anglia hétköznapjaiban. Még az is eszembe jutott, hogy mennyi minden változott azóta a nők helyzetében. De az is, hogy mennyi minden ismétlődik, ha az iskolázatlanok száma olyan mértékben növekszik, mint ahogy ma látjuk. A társadalmi ranglétra fokai helyenként hiányoznak. Talán megint a szerencse kell ahhoz, hogy valaki független és önálló lehessen, felemelkedjen?

Imogen Hermes Gowar

I. H. Gowar:  A hableány és Mrs. Hancock
21. Század Kiadó, Budapest, 2018
494 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3493 Ft,
ISBN 978 615 575 968

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért.
A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott. A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?
Imogen Hermes Gowar régészetet, antropológiát, művészettörténetet és kreatív írást tanult. London délkeleti negyedében él, azon a környéken, ahol A sellő és Mrs. Hancock története is játszódik.