Elvesztett illúziókat kergetve | John Updike: Nyúlketrec

Posted on 2019. november 6. szerda Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Vannak bizonyos könyvek a világon, amiket talán azért fontos elolvasnunk, hogy a többit azokhoz képest helyezhessük el a műveltségünk koor­di­ná­ta­rendszerében. Hívhatjuk ezeket együttesen szép­iro­dalom­nak is, de a kifejezés unalmat sejtet, nem jóízű, ráadásul végtelenül szubjektív kategória.

Szerencsésebb onnan kezdeni, hogy egyes könyvek köte­lezőek, egyik ezért, másik azért. A Harry Angstrom-történetek azért, hogy megértsük: miért nevezték a Updike-ot a „rosszul fogalmazott szexjelenetek” szerzőjének. Mi tagadás, már a Nyúlcipő is tele van végtelenül naturális, gyakran kínos ágyjelenetekkel, szemléltetve, hogy Istennek van humorérzéke, és kívülről nézve röhejesnek teremtette a szexet. Valaminek, ami karikatúraszerű és esetlen. Olyasmi, ami a kertvárosi házasságtörők világába illik a legjobban… Ám a tréfát félretéve: ha egy szerző ötven évet szentel egy ötkötetes sorozatnak, amiből két rész is Pulitzer-díjat nyer, az minimum figyelemre érdemes.

Updike Nyúl-sorozatának második része – a Nyúlketrec – éppen ennyire valószínűtlen, de mégiscsak valószínű történet. Főhősünk, az egykori sportcsillag ma már csak egy középkorú, jellegtelen figura, enyhe pocakkal és elveszített illúziókkal. Körülötte javában tombol a hippimozgalom, a vietnámi háború fenekestül forgatja fel Amerikát, és a valamikori nagy reménységet halálosan idegesíti az egyre radikalizálódó világ. Kapaszkodik a konzervativizmusába, és hiába próbál, nem tud lépést tartani a történelemmel. Hol van már az ötvenes-hatvanas évek nyugalma! A prosperáló USA illúziója, ahol a jó munkásember is minden megkap, amit csak szeretne: otthont televízióval, autóval és egy kiszámítható eszmerendszerrel, amiben mindenki pontosan tudja, mit gondoljon a világ dolgairól, és hol a helye benne. Beköszöntöttek a hetvenes évek, egyre kevesebben akarnak elmenni a háborúba meghalni, ezáltal megkérdőjeleződik a konzervatívok pátoszos hazafisága. A fiatalok drogoznak, polgárjogi mozgalmakban vesznek részt, és mindent elutasítanak, ami korábban jó volt, amit korábban amerikai értékeknek neveztek.

Ebben a valóságban Harry Angstrom nem találja a helyét. A felesége otthagyja a szeretője kedvéért, aki kevésbé sablonos és unalmas, mint a kiöregedett kosaras, a gyereke sem olyan, amilyenre mindig is vágyott, neki pedig nem marad semmi, csak a napi kiüresedett rutin. Ki nem mondott rasszizmusába menekül, és harminchat évesen úgy gondolkodik, úgy él, mint egy kiállhatatlan nyugdíjas. Az élete romjaiból két új lakótárs-féle nő ki: egy szökött, hippivé vált úrilány, meg egy radikális polgárjogi aktivista. Az egyre eszkalálódó helyzettel Harry nem tud mit kezdeni, ragaszkodik a dogmáihoz, kétségbeesetten próbál átmenteni valamit a megszokottakból a fenekestül felfordult valóságba. Ambíciók híján már nem akar semmi mást, csak tartozni valakihez, és annyit, hogy ne vegyék el az utolsó illúzióit. Egy szó, mint száz: ő csak kispolgár akar maradni, de szívvel-lélekkel. Ám ha egyszer valami pattanásig feszül, akkor ritkán marad el a robbanás…

S hogy miért fontos regény ez – meg a sorozat másik négy kötete? Mert talán senki nem írta meg ilyen plasztikusan az amerikai átlagember, a kisvárosi ember jellemrajzát. Talán senki nem festette még le ilyen érzékletesen azt a küzdelmet, ahogyan a háború után a konzervatív értékek és jólét révén felnevelt generációk vívták meg mindennapi harcukat a fejlődéssel, a feje tetejére állt világukkal. Ahogyan a vidéki átlagember átélte, hogy élete sarokköveit megkérdőjelezik, körülötte mernek másként gondolkodni, s miközben ő a mindennapi, unalmas életét éli, körülötte pezseg a felgyorsult világ: „feketék” költöznek a környékre és embert küldünk a Holdra.

A lemaradás, a kimaradás élménye a meghatározó Nyúl karakterében. Elmegy mellette a világ, amire ő csak sértett dühhel vagy passzivitással képes reagálni. Jellemfejlődése kimerül az események után futásban, változni csak kelletlenül és kényszerek hatására képes. Nyúl a sodródó kisember archetípusa, aki az életet pusztán elszenvedi, de semmiképpen nem alakítja.

A könyv fordítója a fantasztikus Gy. Horváth László, akinek a keze nyomán igazgyöngyök gurulnak szét. Csodálatos fordításban kapjuk magyarul a Nyúlcipő végleges szövegét, nem egyszer olyan mondatokkal, amiket újra és újra el kell olvasnunk, annyira tökéletesek.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

John Updike

John Updike: Nyúlketrec
Nyúl-sorozat
Fordította: Gy. Horváth László
21. Század Kiadó, Budapest, 2019
432 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2992 Ft
ISBN 978 615 575 9727

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tíz év telt el a Nyúlcipő óta, John Updike angolul 1971-ben megjelent regényében folytatja Harry „Nyúl” Angstrom történetét. A korábbi sportolóból pocakos, harminchat éves konzervatív lett, miközben az Eisenhower-érában megszokott Amerika szélcsendje is alaposan felkavarodott: a technikai fejlődés, a képzelet, a drogok és az erőszak örvénylése tartja mozgásban az országot.
Nyúl mellől lelépett a család, otthonában egy szökevény „virággyermek” és egy radikális vert tanyát, múltja jelzésszerű belső tájjá töpörödött, minden romokban hever. Angstrom azonban ezek között a körülmények között is kapaszkodik a jóérzés és a felelősségtudat utolsó maradványaiba – leghőbb vágya, hogy tartozhasson valahova és hihessen valamiben.