Keretek + bizalom = talpraesettség | Wendy Mogel: Talpraesettek

Posted on 2019. augusztus 24. szombat Szerző:

0


Paddington |

Az igazi liberális nevelés bibliai alapú. Vagy legalábbis a ’hochmecolás’ művészetét magas szinten űzők megtalálják a megfelelő bibliai hivatkozásokat ahhoz a hagyományos neveléshez, amit Wendy Mogel zsidó tradícióra épülő nevelésnek nevez és ír le Talpraesettek című könyvében.

Valódi liberális nevelésről beszélünk, ami kölcsönös tiszteleten, közösen megállapított, azután betartott és betartatott szabályokon és felelősségvállaláson alapul. Mogel pszichoterápiás tapasztalataihoz igen alkalmas keretre talált a zsidó vallási tradíciók mélyebb megismerése útján, és ezt a tapasztalatot azóta is aktívan használja.

Magyarországon nem divat, nem szokás szakember segítségét igénybe venni, ha valakinek nehézségei támadnak a gyerekneveléssel. Éppen ezért lehetnek hasznosak a Talpraesettekhez hasonló könyvek. Tulajdonképpen esettanulmányokat olvashatunk, melyekkel bizonyára sokan tudnak azonosulni, és így talán tudnak/fognak változtatni is. A könyv nem akarja felvállalni azt a valószínűleg lehetetlen feladatot, hogy megtanítsa a bizonytalanokat a gyereknevelés művészetére. Viszont számos olyan esetet mutat be és elemez, amikkel rendszeresen szoktam én találkozni szülői csoportokban: a fiatalabb szülők egy részénél visszatérő elbizonytalanodások, hibák.

Mindig kicsit félve veszek a kezembe amerikai köteteket a nevelés vagy oktatás témakörében. Az amerikaiak problémái, módszerei még akár tíz-húsz évvel ezelőtt is idegenszerűek és sokszor nevetségesek voltak, nemcsak itthon, hanem általában Európában. Ám az elmúlt években számos amerikai trend kezdett begyűrűzni Európába. Így tehát a Talpraesettek és a hasonló könyvek hasznosak lehetnek azoknak a szülőknek, akik úgy próbálnak eltávolodni az őket megelőző generációk nevelési módszereitől, hogy túlságosan óvó vagy túl engedékeny szülőkké válnak.

Egy szülői Facebook-csoportban rendszeresen találkozom olyan bejegyzésekkel, amelyekben a szülők hároméveseknek keresnek óvoda utáni foglalkozást. Mások délután négy óra utánra keresnek megoldást, mert az sulitól pár sarokra lakó gyerekük nem maradhat tovább az iskolában, megint mások a világ végére is elmennének, mert a gyerek egy játékért hisztizik. Mogel könyvét olvasva talán leginkább ők azok, akik ráeszmélhetnek, hogy érdemes lenne változtatniuk, és ehhez még ötleteket is kapnak. Hadd emeljek ki kedvcsinálónak ezek közül néhányat.

Wendy Mogel tapasztalja (ahogy mi is), hogy a gyerekektől egyre kisebb korban várnak komoly teljesítményeket. Ez olyan trend, ami egyre nagyobb teret nyerni látszik – de reménykedjünk, hogy csupán átmenetileg. Tudniillik nem látjuk előre a veszélyeit. Viszont évtizedes a tradíció, hogy iskolás gyerekeinktől, leginkább kamaszkáinktól azt várjuk el, hogy polihisztorok legyenek. Azt, hogy egyformán magas szinten teljesítsenek mindenből, megfelelve a legkülönbözőbb tantárgyak magas követelményeinek, továbbá énekeljenek, rajzoljanak és sportoljanak is. Már régen nem arról van szó, hogy mindenből megkóstolhassanak egy kicsit, amiből aztán rájöhetnek, miben jók. Tegye fel a kezét, aki alaposan végiggondolta, mi az, ami valóban szükséges ebből az őrült hajtásból a gyereke jövője (és nem a bizonyítványa) érdekében.

„Ez az egyetlen időszak az életünkben, amikor azt várják el tőlünk, hogy mindenben jók legyünk. A felnőtteknek egymás felé nincsenek ilyen elvárásaik. Nem kérdezzük meg a gyerekorvostól, hogy tud-e kosarazni, és nem adunk a könyvelőnek biológiatesztet, mielőtt megbíznánk az adóbevallásunk elkészítésével. Általános iskolában és középiskolában a mindentudókat ünnepeljük, de a való életben számukra nincsen hely, leszámítva a tévés kvízműsorokat.” – ez az idézet a könyvben Michael Thompson pszichológustól származik.

A túlféltésnek és a túlhajtásnak is a legfontosabb oka a félelem a bizonytalan jövőtől. A Talpraesettek sem kínál megoldást, hogyan legyünk biztosabbak a jövőben, hiszen a szerzőnek sincs időgépe. Viszont megpróbál ráébreszteni arra, mennyi kárt okozunk magunknak és a gyerekeinknek is, ha nem állunk le az állandó aggódással. Mogel azt tanácsolja, figyeljünk oda magunkra. Ha napi 20 percnél többet töltünk a gyerek miatti aggódással, nem lehetünk elég jó szülei a gyerekünknek. (Ez alól a szabály alól nyilván vannak kivételek, de ha a napi aggódás-mennyiség ennél átlagosan magasabb, szükség lehet némi változtatásra, és nem ördögtől való ehhez igénybe venni a szakember segítségét.)

Olvass bele! eeeeee embargós https://wp.me/p1Xa9e-cl6

Amikor volt szerencsém ellátogatni a kínai Anjiba, örömmel láttam, hogy az ottani óvodákban hagyják, hogy a gyerekek maguk szabályozzák a dolgokat, a pedagógusok szinte soha nem szólnak rá a gyerekekre és nem avatkoznak be. Ez része az ottani speciális – sokak számára rémisztő – programnak, viszont a tapasztalatok szerint a gyerekek önszabályozása miatt sokkal kevesebb a konfliktus és a sérülés is, pedig az ovikban a szabadon gurítható olajoshordóktól a fáramászási lehetőségig mindenféle ’veszély’ van. És így nem sokban különbözik a mi gyerekkorunktól, amikor már alsó tagozatban is csak körülbelül tudták a szülők, hogy mikor jövünk haza, 14 évesen pedig gyerekeket bíztak ránk a táborban. Wendy Mogel – a zsidó tradíciókból levezetve – éppen erre próbálja rábeszélni a mai szülőt: bízzon a gyerekekben, hagyja, hogy maguk oldják meg a problémáik nagy részét, és tartsa őket kompetensnek. Pont úgy, ahogy azt gyerekjogi szakemberként próbálunk megértetni laikusokkal és szakemberekkel – több mint harminc éve. Eközben meg a szülők egyre inkább amerikanizálódnak, és egyre jobban korlátozzák a gyerekeket.

Nem akarom a végtelenségig nyújtani ezt a könyvajánlót, bár a szokásosnál sokkal több könyvjelzőt tettem a könyvbe, kiemelve idézeteket, amiket egészen biztosan használni fogok azokban a képzésekben, amit szülőknek és pedagógusoknak tartok. Az ajánló végére most egy nagyon fontos többször visszatérő gondolat kerül: ne a saját beteljesületlen álmainkat akarjuk görcsös igyekezettel megvalósítani a gyerekeinkben. A Talpraesettekből azok a szülők is kapnak tanácsokat, akiknek tőlük eltérő fiai/lányai vannak: otthonülő szülőknek menős, sportos szülőknek bekuckózós, ambiciózus szülőknek művészlelkű.

Wendy Mogel

Hadd fejezzem be ajánlómat egy olyan bekezdéssel, amit Mogel forrás nélkül idéz: „Próbálj úgy tekinteni a gyermekedre, mint egy magra, amely egy címke nélküli zacskóban érkezett hozzád. A te feladatod, hogy megteremtsd számára a megfelelő környezetet, ellásd a szükséges tápanyaggal, és kihúzd mellőle a gazt. Nem te döntöd el, hogy a végén milyen virággá válik, vagy azt, hogy melyik szezonban fog virágba borulni.”

Hát, így.

Wendy Mogel: Talpraesettek
Szülők Könyvtára sorozat
Fordította: Kós Krisztina
Jaffa Kiadó, Budapest, 2018
272 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3192 Ft
ISBN 978 963 475 1250

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részletek)

A hétköznapokban minden szülő szembesül azzal a fogas kérdéssel, hogy mennyire lehet engedékeny vagy éppen szigorú a csemetéjével. A korlátok felállítása cseppet sem könnyű dolog, és a család valamennyi tagjától rugalmasságot kíván, hiszen a gyerekeink ugyanúgy folytonosan változnak, fejlődnek, mint mi magunk.
Wendy Mogel pszichológus több mint másfél évtized családterápiás tapasztalatai után talált rá arra a módszerre, amely rengeteg gyereknek és szülőnek hozott sikerélményt és megkönnyebbülést a mindennapokban. A tisztelet és a kölcsönösség az alapja mindennek. A szerző azt mutatja be, hogyan hozhatók egyensúlyba a tradicionális minták a 21. században elengedhetetlen tudással.
Wendy Mogel bátor és friss szemléletű könyve arra tanít, hogyan neveljük úgy a gyerekeinket, hogy jó és sikeres ember váljék belőlük. Olyan, aki önállóan gondolkodik, van véleménye, pontosan tudja, hol a helye a világban, a társadalomban, és szükség esetén képes megvédeni magát.