Nyári csemege | David Baldacci: Kiút

Posted on 2019. augusztus 12. hétfő Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Nyár van: egyeseknek „alig fürdőruha” kell az igazi, gondtalan pihenéshez, nekem krimik. (Remélem, nem vetnek rám követ.) Persze nem vagyok ezzel egyedül, de talánmost nem vágnék neki, hogy miért ekkora a rajongó tábora a krimiirodalomnak.

Én magam kicsit finnyás, de majdnem-mindenevő vagyok az irodalomban, tehát sok mindent szívesen fogyasztok, ha jó alapokból készül – pláne, ha jó a tálalása. Meglehetősen csábító, ha nem is ellenállhatatlan David Ballacci regénye, a Kiút, amelyben Amos Decker újra nyomoz.

Noha a főhős már felbukkant Baldacci korábbi munkáiban, a történet azok számára is élvezhető, akik nem olvasták az előzményeket. A visszautalásokból kiderül, hogy miért is különleges ember Amos Decker. Annyit elárulhatok, egy sportsérülés következtében Deckernek összezavarodott az érzékelése. Szinesztéziás tünetei vannak, sőt egész különleges betegsége, ún. hipermnéziája is – azaz tökéletes emlékfelidézésre képes, „túlemlékezik.” Bár néha bizonyosan jobb lenne felejteni – különösen magánéleti tragédiáját –, ő erre képtelen. Ez önmagában még nem elegendő a sikeres nyomozáshoz, szükség van pontos megfigyeléseire, éles meglátásaira és logikus következtetéseire is, hogy a bűnös minden esetben elnyerje büntetését. Vagy legalább magyarázatot leljenek bizonyos tettek.

Ez a regény ugyanis éppen arra épít, hogy a „bűnös” (amúgy köztiszteletben álló polgár) látszólag már a legelején elnyeri a büntetést: saját kezűleg vet véget életének, miután – úgy tűnik, minden ok nélkül – agyonlőtt egy (ugyancsak feddhetetlennek látszó) nőt az utcán. Mindez az FBI washingtoni központja előtt történik, ahová Decker is tart éppen, így véletlen tanúja lesz az eseményeknek. Nem nagyon tehet mást ezek után, mint hogy kézbe veszi az ügyet. Természetesen, ahogy az már jól felépített krimikben lenni szokott, a véletlennek van mindenhez a legkevesebb köze. (Ennél jelentősebb szerepet kap a mellékszálakban, nem mellesleg ugyanis Amos félkézzel felgöngyölít – mit félkézzel, majdnem kisujjal! – új lakókörnyezetében adódó bűneseteket is. Ennek következtében többszörös életveszélybe kerül… de hadd ne vegyem el Baldacci kenyerét…)

Az első körös történet – mármint a spontán utcai gyilkosság és öngyilkosság – nem hagyja nyugodni Deckert. A nyomozásban mindvégig mellette áll társa, Alex Jamison – és más kiváló segítői is akadnak. A munkájukba bekapcsolódik egy eleinte nagyon ellenszenves nő, aki a katonai hírszerzésnek dolgozik, és megérkezik egy régi barát is. Ahogy egyre többet feltárnak a gyilkos és áldozata korábbi életéből, személyiségükből, kapcsolataikból – úgy válik az ügy mind bonyolultabbá és fontosabbá.

És a háttérben igazi kémhistória húzódik meg. Nekem ez utóbbi ugyan nem hiányzott volna, de hát szuper-nyomozóhoz nem mindennapi történet illik. (Minimum meg kell menteni Amerikát.) Kicsit jobban élveztem Baldacci technikáját, amikor a látszólag oknélküliséget bogozgatta. De talán én vagyok túl igényes: a remek érzékkel, fordulatosan felépített, egészen jó nyelvezetű történetből (a könyv fordítója Kiss Ádám) kicsit keveselltem a feszültséget.

Azt muszáj elismernem, a krimi ínyencség volt, mint egy hűsítő fagyikehely. Csak talán túl sok volt rajta a tejszínhab és a csokireszelék.

David Baldacci

David Baldacci: Kiút
General Press Kiadó, Budapest, 2019
440 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3192 Ft,
ISBN 978 963 452 2478

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amos Decker szemtanúja lesz annak, ahogy egy férfi kivégez egy nőt az utcán az FBI washingtoni központja előtt, aztán maga ellen fordítja a fegyvert.
A gyilkosság még a különleges megfigyelőképességű és emlékezőtehetségű Decker számára is teljesen érthetetlen, mivel az elkövető – egy sikeres tanácsadó céget irányító családapa – és az áldozat – egy tanárnő – között nincs és soha nem is volt semmiféle kapcsolat. Akárhogy is próbálkoznak, Decker és a csapata nem tud rájönni, milyen indíték vezérelte a tettest.
Amikor azonban a tudomásukra jut, hogy a gyilkosság felderítése nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú lehet, Decker kényszerű szövetséget köt a Védelmi Hírszerző Ügynökség egyik ügynökével, Harper Brownnal, hogy együtt járjanak az eset végére, mielőtt bekövetkezne egy újabb, az egész országot érintő katasztrófa.