Főként fájdalom | Litvai Nelli: Kőtenger

Tóth Zsuzsanna |

Litvai Nelli neve hosszú ideje ismerős a színházba járó közönség előtt – de egyáltalán nem biztos, hogy íróként gondolnak rá, holott meséi, átdolgozásai is kiválóak. A Kőtenger című regénye azonban egé­szen ismeretlen oldalról mutatja meg őt.

A gyermeki lélek jó ismerőjeként aposztrofált szerző ezentúl egy fájdalmakkal átszőtt regényt alkotott. Szomorú, kissé lehangoló, ám mindenképpen tanulságos regényt.

Nem célom, hogy a történetet elmeséljem, hiszen olvasás közben kell mindenkinek kiraknia saját mozaikját, mintegy értelmező dramaturgiai munkaként. Különösen az első részben meg kell dolgozni az olvasónak azért, hogy meg- és felfejtse a figurákat, mozgatórugóikat – miközben talán nem is olyan bonyolult az egész. A jobbára egyetlen nap alatt lejátszódó konkrét cselekményt át- meg átszövi a múlt, gúzsbaköti a kirajzolódó sorsokat, olykor megbénítva a jelen cselekedeteit, szándékait. És mennyi, de mennyi fájdalom rejlik egy csonka családban, milyen sérüléseket hordoz minden otthagyott, s milyeneket, aki elment? Vannak-e egészséges, jó döntések, vagy vakvágányra kerülve rohan minden a végzete felé? Meg lehet-e menteni valami örökre elveszettet? Van-e, létezhet-e igazi megbocsátás?

Amennyire töredékes a regény első része, annyira érdekes Litvai Nelli itt használt szövegkezelése. Tipográfiailag is mutatós, ahogy a regény első oldala szavak tengeréből áll. Ezek a szavak később – afféle tagolásként – elő-előkerülnek, de a szerző nem ragaszkodik a pontos ismétlésekhez. Mintha inkább hangulatjelként, semmint valódi tartalomra utalásként használná a kiemelt kifejezéseket. A mögöttük sorakozó szövegek eltérő nagyságú „fejezeteket” alkotnak, amelyeknek belső ritmusát a mesélő határozza meg, aki szinte folyamot alkotva adja át nekünk a „tudást”; leírásokat, belső történéseket, emlékeket, dialógusokat – formai egyértelműsítés nélkül. Mindig nekünk kell eldöntenünk, hogy éppen ki beszél, vagy éppen kihez tartozó véleményt hallunk. Határozottan izgalmas, többrétegű és nagyon kortárs regény Litvai Nellié, amit ugyanakkor valamiféle közép-európai, megnyomorított lelkület is jellemez.

A regény második részében egyértelműen változik a stílus, miután a történet maga is túljutott a zaklatott, lüktető, tévedésekkel teli jelenidőn. A regény első napján, amiben persze jelenlévő a múlt is. Ez a második rész az elsőhöz képest a jövőben játszódik – pontosabban jelenünkben és közeli jövőnkben, ami érezhetően a „mi jövőnk” is.

• Olvass bele!

A történetmesélés során apró mozaikokat kapunk tegnapi-mai életünkről, és eljutunk, ha nem is túlhangsúlyozottan, a 2020-as évekig. Így kicsit olyan, mintha Litvai erősítené a fikció-jelleget, s a jövőből fejezné be regényét, nem lezárva, csak éppen lecsengetve az első részben megismert egy-két élet dinamikus részét.  A második történetrész érezhetően a bölcsesség jegyében fogant, a lezárás szándékával.

A központi figura, a művész Adél, a kétségektől és szenvedélyektől hullámzó lelkű nő, révbe ér. Megtalálja önmagát – vagy legalábbis békéjét – a valódi alkotásban. Megnyugtató ez a vég, noha nyilvánvalóan nem azonos a happyendekkel. A hátsó borítón azt olvashatjuk, „Mindenki megtalálja helyét a világban. Ki életében, ki holtában. Ha nem a Szent István körúton, hát máshol, más országban. Valóban?” Talán nem. De mintha a helyére kerülne minden, legalábbis a szereplők elfogadják, amivé az idő és saját akaratuk formálta őket. Olvasás közben bizonyosan így éreztem. És végig valami torokszorító szomorúságot is, aminek pontos mibenlétét meg sem tudom fogalmazni.

„Uramisten! – kiáltott fel a szerző, amikor végiggondolta az életét. Ennyi minden történt velem? Hiszen ez nagyszerű! – És megnyugodva nézett szembe az eljövendő értelmetlen napokkal, a lassú elmúlással.”

Litvai Nelli: Kőtenger
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2018
204 oldal, teljes bolti ár 2850 Ft,
kedvezményes webshop ár a bookline-on 2422 Ft
ISBN 978 615 564 0247

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Kőtenger két – stílusában, hangulatában is – különböző részből álló regény. Talán az „intellektuális krimi” műfaji meghatározás illik rá a legjobban.
Az első rész egy Szent István körúti ház negyedik emeletén élő emberek egyetlen napját írja le. Ekkor – nevetséges gondatlanság! – egy bezárhatatlan előszobaajtó miatt drámai találkozásokra kerül sor. Leleplezett titkokkal, sőt bűntettekkel szétzilált nap ez, amikor a váratlan fordulatok felszínre hoznak rég elhallgatott eseményeket és érzelmeket.
A könyvben rendkívüli szerepet játszik egy 1951-ben kitelepített család megmaradt bútora, és az örökös, reményteli várakozás, hogy a tulajdonosok egyszer talán mégis visszatérnek.