Párhuzamos bőregerek | Die Fledermaus – Bécsben

Bagi Ágnes |

Ami nekünk, magyaroknak Kálmán Imre Csárdáskirálynője, az Johann Strauss (az ifjabb) Denevérje az osztrákoknak. Karikatúra a boldog békeidők bécsi nagypolgárairól. Nálunk hagyományosan szilveszterkor kerül színpadra az Operaházban/Erkelben (most éppen az Operettben). Bécsben szintén nincs óévbúcsúztatás Bőregér nélkül, az előadás azonban egész évben a repertoár része, így az időzavart elhessegetve, kíváncsian ültem be a 30 fokban a Volksoper előadására.

A bécsi Népopera – hasonlóan az itthoni előadáshoz – nem kísérletezik. Felújítva ugyan, de az 1906-os rendezést ébren tartva állítja a közönség elé a nagyoperettet. Tehát fel sem merül, hogy a polgári házasság intézményének a műben megjelenő válsága – és rajta keresztül a Monarchiáé – különleges hangsúlyt vagy újraértelmezést kapna. Nem kérdés továbbá, hogy Szinetár Miklós itthon futó, 2001-es rendezése is minden bizonnyal alapanyagként tekint a bécsi előadásra. A díszlet és a jelmezek rendkívül sok hasonlóságot mutatnak – leginkább ugyanaz a hangulat köszön vissza.

A két előadás korhűséget imitálva adja vissza a monarchia utolsó évtizedeinek nagypolgári és főúri miliőjét. Mindkét börtön falán december 32-re vált a naptár éjfélkor, és Eisenstein báró (Motten Frank Larsen) némi hűtlenségre készülő feleségének (Ulrike Steinsky) nagyestélyije piros itt is, ott is. De apróságokban megjelenik a különbség: az itthoni előadásban a magát magyar grófnőnek kiadó Rosalinda ruhája magyaros díszítőelemeket mutat, az osztrák színpadon a báli ruha: borvörös nagyestélyi.

Talán ezen a ponton lehet a legjobban megragadni a két előadás különbözőségét. Magyarországon ugyanis nem így karikíroznának egy grófnőt. A bécsi előadásban – persze a szerzői szándéknak megfelelően – már az is vicc, hogy pont magyar grófnőnek adja ki magát Eisenstein felesége. Komikussá teszi az álmagyar akcentus, és az itthon közönségkedvenc csárdás is önmaga karikatúrája lesz. Magyar füllel hallgatva az osztrák „csárdáskodást” – bizony érzelgős, túlcukrozott, giccs.

Természetesen a Volksoper Bőregerének is a részeges börtönőr, Frosch a sztárja. Hazai deszkákon hagyomány, hogy prózai vendégművész alakítja, Bécsben azonban a társulat állandó tagja, Boris Eder. Ennek köszönhetően a jól olajozott poénok mellett bőven hangzik el improvizáció is, a közönség legnagyobb örömére. A darabnak ez a része már elbír néhány aktualizált poént is.

A bécsi Bőregér, mint a hordóban sokáig pihentetett szesz, jól összeért, íze-illata: ahogy a nagykönyvben megírva van. Nagy meglepetések nem érhetik az idelátogató nézőt, a kellemes kikapcsolódás azonban garantált. Vérmérsékletét tekintve a hazainál kétségtelenül visszafogottabb az előadás (nyilván egy szilveszteri nagyobbat durran), és ez némi  hiányérzetet is keltett bennem.

De mit is várjunk a kedves szomszédoktól, akiknél a valcer a kicsapongás netovábbja.

Képek: Barbara Pálffy/Volksoper
(A fotókat, melyek különböző előadások különböző szereposztásaival készültek, a Volksoper szívességéből használhattuk fel.)

A látott előadás szereplői:

Eisenstein báró: Motten Frank Larsen
Rosalinda, a felesége: Ulrike Steinsky
Adél, Rosalinda szobalánya: Elisabeth Schwarz
Ida, Adél nővére: Mila Schmidt
Alfréd, énekes, Rosalinda csodálója: Mehrzad Montazeri
Frank, börtönigazgató: Josef Luftensteiner
Dr. Falke, a báró barátja: Marco Di Sapia
Blind, a báró ügyvédje: Gernot Kramter
Frosch, börtönőr: Boris Eder
Orlovszky herceg: Annely Peebo
Iván, a herceg inasa: Stefan Tanzer