»A panaszomra csak akkor válaszolj…« | Oláh József Pöli: Kincseim tára

Posted on 2019. július 2. kedd Szerző:

0


Bogdán Péter |

Oláh József (becenevén Pöli) novellás kötete, a Kincseim tára az elmúlt évben jelent meg magánkiadásban. A szerzőről tudni kell, hogy a romák ügyének ismert szószólója, ember- és polgárjogi aktivista, és nem mellesleg értelmiségi is, aki diplomáját szociális munkás szakon szerezte.

Nem szokás a könyvek tartalma előtt a külsejéről beszélni, de itt kihagyhatatlan: a borítókat a méltán elismert grafikus, festő, Ferkovics József – ő maga is roma – grafikája díszíti. Beszédes ez a cigánytelepet mutató rajz. Pöli ugyanis a kakucsi cigánytelepen nőtt fel. Írásai jelentős részben gyermekkora ottani élményeit, a mikrotársadalom viszonyait írják le, tükrözik vissza.

Oláh József Pöli – ahogy neve a címlapon is olvasható – kötete a szerző első szépirodalmi bemutatkozása. Szorosan vett műfaji szempontból a 16 írás nehezen besorolható, mivel novelláit olvasva néha érezzük, hogy ez prózában megírt líra, amelyre utal az is, hogy maga a szerző ciklusokba rendezte őket.

A könyv nyitó darabja, a Cogito ergo sum filozofáló elmélkedés a cigányság elnyomott létéről. Tömörségben megindító a gondolata: „A szegénység a testvérünk. A büszkeség a féltestvérünk. A hiszékenység a barátunk. Isten a reménységünk! A világon a legnaivabb és legelhagyatottabb nép a miénk. (…) Mi a mai napig keressük a helyünket. Van olyan eset, amikor mi magunk keressük, de többnyire megmondják, hogy hol a helyünk.”

Pöli nem tudja elfogadni a kirekesztettség ilyen állapotát. Vádlón teszi fel a kérdést: „Miért van az, hogy addig vagyunk csak jók mindenkinek, amíg szolgáltatunk, amíg hasznot húznak belőlünk? Ha már a szomszédod vagy az iskolatársad lettem, már büdös vagyok meg tetves! (…) Miért különb nálam bárki is ezen a kerek bolygón?”

A Hősök vagy gyilkosok? című írásában aztán konkrétan is ábrázolja a cigány–nemcigány együttélés problémáit. A műben húsz-harminc felfegyverzett (nem roma) fiatalból álló csapat (amelynek tagjai közül néhányan később ’56-os hősök lettek) rontott rá a kakucsi cigánytelepre. Az erőszaknak semmi értelme nem volt. A megfélemlített cigányok békére törekedtek, de hiába voltak százan, semmire sem mentek a fegyverek ellen.

Szinte nem is meglepő, hogy – ilyen és ennyi élettapasztalattal – a szerző megírta a Leveles panasz a Mindenhatóhoz című írását – ez egyébként a kötet egyik kiemelkedő darabja. A levélíró az Úrhoz fordul, számon kéri rajta a cigányság sorsát, a hazátlanságot, azt, hogy kihasználják, megerőszakolják, kizsákmányolják, átverik, elárulják, becsapják, hitegetik őket. De kérdezi azt is, miért engedi a kirekesztést, a rasszizmust, a diszkriminációt, a megaláztatást, a szegregációt, a sorstalanságot és a meghurcoltatást? Valóban az volt a célja, hogy a cigányságot a világ csavargójává tegye?

A panaszt párbeszédnek tekinti: érvel amellett, hogy az Úrnak másképp kellene hozzáállni a romákhoz. „A panaszom azért is jogos, mert minden gyermekeddel és nemzeteddel ellentétben, mi, cigányok soha nem gyilkoltuk meg a testvérünket vagy a felebarátunkat egy országért vagy földdarabért. Mi a nyolcezer éves kultúránkban az alázatot, a beilleszkedést, a behódolást és a testvéri szeretetet képviseltük. Nem lehet ránk ezért követ dobni, Uram, hiszen nem öltünk, mint Káin gyermeked.”

Imával zárul a nem mindennapos levél: „A panaszomra csak akkor válaszolj, ha már nem tudod elnézni a velünk szembeni igazságtalanságot, a hazugságot. Az árvát nem szabad bántani, ezt nem nézheted tétlenül. Kérlek, Uram, segítsd meg népemet, segítsd meg, és áldd meg, mert rászolgáltunk. Kísérd mindvégig karavánjainkat, szekereinket a hosszú göröngyös útjainkon.”

A kötet legkiemelkedőbb darabja a Mi van, fiam, pisilned kell? című elbeszélés. Az írás a szerző – de tulajdonképpen minden cigány gyerek – diszkriminálásáról szól.

Akár a történetben szereplő könyvtáros, akár a történelemtanár az előítéletes, mindenképpen több ez, mint egyedi eset – hiszen nem kell messzire nézni a jelenben, hogy hasonlót találjunk. (Még keresni sem kell nagyon.)

A Cigánykaraván című írás a közösségi szokások világába visz. A történetben egy idős oláh cigány asszony, Seja néni mesét mond a kicsiknek elalvás előtt. Csakhogy ezáltal elbeszélői keretbe foglalja a mesét, aminek különlegessége a tájnyelvet felidéző szöveg, melybe a néni lovári nyelvből származó szavakat kever.

Szintén a kakucsi cigánytelep egykori életébe pillantunk bele a Telepem az otthonom című írással. A hétköznapok világát idézi meg, annak minden örömével és keserűségével. Nyelvi szempontból érdekessége az elbeszélésnek, hogy a szövegben megjelenő roma szókincs fonetikai szempontból nem a lovári, hanem a kárpáti cigány dialektushoz köthető.

Visszatérő témája az írásoknak, hogy a szegénység miként határozta meg az ünnepnapokat. A cigánytelepen is járt a Mikulás meg a Karácsonyi emlékeim a szerző gyermekkoráról mesélnek. A szülők fájdalmáról, mert nem tudták neki meg a testvérének megadni, ami másoknak nem okozott gondot. De szólnak arról is, hogy a családi összefogás miként próbált enyhíteni a szegénységen. Pöliék gyermekként nem is értették a szüleik szomorúságát, akik mindig feltalálták magukat, s mennyire tudtak örülni ők a Mikulás ajándékának: egy poharas kakaónak vagy egy szem narancsnak.

Kicsit érettebb fejjel – derül ki A mi Húsvétunkat add meg nékünk ma! novellából Pöli már nagyon is tudatában volt a család szűkösségének, ezért minden jövedelmét megosztotta a szüleivel. Húsvétkor addig serénykedett, amíg néhány ezer forintot „össze nem locsolt”, hogy mindet odaadhassa az édesanyjának.

A karácsonyi roma szokásokról ír a Kántálók és a Szegények karácsonya oldalain. Alig néhány évtizeddel ezelőtti életképet mutat a kakucsi cigánytelepről. Megtisztelték az öregeket, a december végi disznóvágás alkalmával a telep minden lakója kapott valamit a torosból.

Oláh József Pöli

Eklektikus Oláh József Pöli könyvének anyaga: van benne rövidebb-hosszabb elbeszélés, mese, levél, lélektani benyomások sorozata, lelki pillanatfelvétel, s mindnek nagy erénye, hogy olvasmányosan, élőbeszédszerűen írta meg. Történetei továbbgondolásra ösztönöznek, hiszen a hátterekben, akár Pöli szándéka ellenére az etnikumok együttélése (vagy nem-élése) is kirajzolódik. Erről a sajátos viszonyrendszerről nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem válaszokat is kínál.

Aki mai kérdésekre keres választ a tegnapokban, nehezen tudja letenni Pöli könyvét.