Csak a holttestemen át! | Sandie Jones: A másik nő

Posted on 2019. június 15. szombat Szerző:

0


Kleyer Éva |

Narkisszosz (latinosan Narcissus), a gyönyörű görög ifjú egyszer meglátta saját tükörképét a folyóban és menthetetlenül beleszeretett a képmásába, vagyis önmagába. Róla nevezte el Freud azt a személyiségzavart (nárcizmus), amely napjainkban oly sok ember, és nem feltétlenül maga a zavart személyiség, hanem a körülötte élők, a család, a gyermek, a párkapcsolat életét teszi elviselhetetlenné.

„Ha tönkremegy a kapcsolat, nem egyedül az exünk hibás! Ott az anyja is!”– állítja (jogosan) egy közkeletű bon-mot. Létezik-e okos szeretet? Lehet-e úgy szeretni, hogy az ne bántson, ne öljön, hogy mindenkinek jó legyen? Hogy ne sérüljön senki, de mindenki boldog legyen? Szeretni, azt hiszem, csak így szabad. De ezt valószínűleg tanulni kell, és nagyfokú empátia, érzékenység, értő figyelem kell ahhoz, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

Sandie Jones története átlagos lányregényt imitálva indul. Emily, a vagány, önálló huszonéves londoni lány keresi önmagát, helyét és foglalkozását, boldogságát, amikor egyszer csak betoppan az „álompasi”. Adam nemcsak jóképű, sármos, határozott fickó, jól fizető szakmával, de alkalmasnak tűnik az életre szóló társ szerepére is. Hamar körvonalazódik az esküvő terve, ám először a vőlegény anyukájának kell be- és elfogadni az ifjú menyasszonyt.

És íme a konfliktus: nemcsak én szeretem a páromat, hanem a leendő anyós, Pammie is, aki annyira csimpaszkodik a felnőtt fiába, hogy el se engedné.

Miért kellenek szinte világformáló előkészületek a leendő meny és leendő anyós nagy találkozásához? Gyanús ez, nagyon gyanús. Emilyt jó alaposan beleszeretett Adambe, s elhatározza, nem adja föl. Harcolni fog a kapcsolatért, amely egyébként szépen alakul. Összeköltöznek, megkezdik közös életüket, de ez minduntalan választás elé állítja a férfit.

Adam piszok nehéz helyzetbe került: ragaszkodik Emilyhez is, de máris rohan, amint megözvegyült anyja sóhajt egyet. A kedves mama pedig minden eszközt bevet, hogy fiacskája ne legyen „a másik nőé”.

A részletek elmondása nélkül egyszerre éli át az olvasó, hogy ilyen hárpiamama talán nincs is, és azt is, hogy ez az anyós minden gazemberség és csalárdság ősforrása, annyiféle módon hajigál gonosz és rafinált sorozatbombákat a házasság útjába. Sőt: saját halálos betegségét belengetve eredményesen hiúsítja meg az esküvőt is.

Emily lassan kezd felőrlődni, hiszen a külvilág nem érzékeli a színfalak mögötti véres küzdelmet, csak egy kedves, segítőkész öreg hölgyet lát a „mégsem-anyósban”. Emily és Adam azért együtt marad, sőt megszületik a lányunoka (bár Adam csalódott, hogy nem fiú), s az ifjú anya immár nemcsak önmagáért, hanem gyermekéért is küzd. Ennek kapcsán kezd kutatni, hogy Pammie mitől vált ilyen ármánykodó házisárkánnyá, mert gyanítja, hogy a mai események kulcsa valahol a múltban megtalálható. Mivel innentől kezdve a lányregény inkább thriller, abbahagyom a történetet, csupán jelzem, hogy Jones a végére hagyott (ahogy kell) egy jókora csavart.

Az olvasóra is vár még feladat: nézzen körül szűkebb világában, és ha talál egy helyiérdekű, jószándékúnak látszó szörnyeteget – fejtse meg, mitől vált azzá? Hol az a pont, amikor az anya–gyermek kapcsolat egészségtelenné, rombolóvá válik. Ki teszi tönkre a másikat? És ismét belepillantva a regény világába: vajon meddig kísért egy családot az eltitkolt tragédia?

Ha már a nárcizmusról esett szó, ne tévesszük össze az önbecslést az önimádattal. Hiszen aki nem szereti, becsüli önmagát, az a másikat sem tudja tisztelni. Ha az öncsodálat az igényes megjelenésben, a gyakori szelfizésben mutatkozik meg (de azon nem lép túl), még nincs baj. Komoly probléma akkor lesz belőle, amikor a figyelemfelkeltés mindennél fontosabbá válik, akár manipuláció, agresszió árán, a másik ember becsületének és személyiségének szétrombolása árán is.

Nem olvastam még a nárcisztikus személyiségzavar kezeléséről, bár a sajtó és számos könyv sokat foglalkozik a különböző szerepekben megjelenő nehézségekről. (Ilyen a szülő-gyermek, a párkapcsolati, vagy éppen az anyós-meny viszony.) Az érintettet az állapota nem zavarja, sokszor nem is veszi észre, mit művel – amíg uralja a helyzetet.

Valójában megsegíteni az áldozatokat kell, ők sokszor nem is érzékelik, milyen romboló közegben élnek, a szituáció és a kegyetlen kapcsolat foglyaként. Kiszolgáltatottságukra csak külső szemlélő képes rávilágítani. Ha valakinek nincs olyan erős és stabil személyisége, biztos érzelmi háttere, mint ebben a történetben Emilynek, az nagyon megszenvedi az ilyen kapcsolatot. Még bele is rokkanhat. Szóval csak óvatosan…

Sandie Jones izgalmas könyvét Imre Balázs könnyed fordításában kapjuk kézhez.

Sandie Jones

Sandie Jones: A másik nő
General Press Kiadó, Budapest, 2019
352 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes webshop ár 2952 Ft
ISBN 978 963 452 2416

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A pasid szeret. Emily élete nagy csalódása után találkozik Adammel, és szinte egyből beleszeret a jóképű férfiba. Kapcsolatuk olyan, mint egy valóra vált álom, Emily biztos abban, hogy végre megtalálta az igazit.
Az anyósod utál. Egyvalamivel azonban nem számol: valaki még nála is jobban kötődik a szerelméhez.
És semmi sem állíthatja meg. Nincs olyan, amit egy anya ne tenne meg a fiáért, és Emily csakhamar a saját bőrén tapasztalhatja meg, mire képes a leendő anyósa, hogy elérje a célját – és örökre megszabaduljon tőle.