Mit ér az ember, ha szociológus? | Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy

Posted on 2018. október 20. szombat Szerző:

0


Pokorny Zsófia |

A Mágneshegy az ezredfordulós értelmiségi kö­zös­ség regénye. Budapest regénye, ahol a szöve­vényes utca­térképek és egymást keresztező életutak közül szinte észrevétlenül haladunk át ismeretlen, fiktív dimenziókba, amelyeknek véletlenül mégiscsak van valóságos nevük és helyrajzi számuk. A bizony­talanság regénye a Mágneshegy. Az elnyomott kisebb­ségeké, szorongó nőké és szkin­hedeké. És ter­mé­szetesen egy fehér nyúlé. Nehéz igazságot tenni, hiszen a Mágneshegy egyszerre szól mind­ezekről, és ezt rendkívüli őszinteséggel, friss öniró­niá­val teszi.

A kötet címe alatt a regény műfaji meghatározás szerepel, azonban az értelmezőnek ennél nehezebb dolga van. A könyv megjelenésekor Mán-Várhegyi Réka arról beszélt, hogy több, mint tíz éve dolgozik a regény anyagán. Mindez meg is látszik a regényen, hiszen a szereplők karakterrajza rendkívül pontosan kidolgozott, a történések – legyenek azok valósak vagy csupán a lélek mélyén játszódók – pontosan kidolgozottak és üdítően ötletesek. Azonban az egyes szálak el- és összevarrásánál olykor felfeslik a szöveg folyamata (de talán ez az egyetlen negatívum).

A történet a kétezres évek Budapestjén játszódik, ahol az egyetemi tanulók és oktatók a élete a Múzeum körúton éppen úgy telik, mint napjainkban. A kollégiumi élet és a nehéz hazautazás dilemmája, az elszalasztott szakmai vagy magánéleti lehetőségek azonban csak aláfestésként szolgálnak egy teljesebb kép kialakításához. A szerelemi három- és négyszögek nem az akciódús lányregények cselekményét idézik, ugyanis minden regénybeli eseménynek van egy fontos ráadás rétege, nevezetesen hogy annak visszhangja később hogyan csapódik le a karakterekben.

A regény besorolás azért is csalóka, mert az egymás életét folyamatosan keresztező (anti)hősök érzelmeire reflektáló szöveg pontosan mutatja meg azt a jelenséget, amikor néhány alak ideig-óráig szereplője lesz a másik ember életének, épp úgy, mint a valóságban. Viszont a regényszerű lezárás, amit hasonló történetek esetében az olvasó remél, elmarad. A váltakozó idősíkok és az elbeszélői szerepek komplexitása novellisztikus benyomást kölcsönöz a regénynek, ezért talán nem is jogos kerek lezárást várni.

Hiba lenne azonban emiatt pontatlansággal vádolni a regény rendezőelvét. A lezáratlanság miértjét, úgy hiszem, éppen a szereplők életszakaszaiban érdemes keresni. A főként szociológusokkal foglalkozó történetben ugyanis éppen a feldolgozhatatlanság, az elérhetetlen, stigmatizált társadalmi rétegek és a szegénység túlromantizált visszatérő motívuma jelenik meg központi problémaként. A mások szemében oly biztos szakmai tekintélyek a magánéletükben csak csetlő-botló párkapcsolati, anya–gyermek vagy éppen tanár–diák viszonyokat képesek fenntartani. Ez az életmód pedig saját kutatásukra is kihat. Szinte senki nem találja meg a regény folyamán azt az utat, amire az első oldalakon predesztinálva lett volna.

Ezért is oly könnyű azonosulni a bizonytalansággal, a belső vívódásokkal. A váltakozó elbeszélő – aki egyes fejezetekben egy Réka nevű fiatal lány (ami alapján óhatatlanul is az írónő alteregójára következtethetünk) – révén sokszínű tabló villan fel. Mozaikszerű elrendezése ellenére biztosan támasztja alá a mű álláspontját, ti. hogy valamilyen szinten mindenki bizonytalanul és egyedül vészeli át élete legfontosabb eseményeit.

A regény posztmodern jellegét azonban nem csak a folyamatos önreflexió és a sorsok egymásrautaltságának kavalkádja adja. A szereplők sokszor vitatkoznak arról is, hogy mi lenne a dolga egy posztmodern regénynek, különösen, ha női író jegyzi, és hogy miképpen lehet kiküszöbölni a felmerülő hibákat, például az elbeszélő személyét illetően.

Az egyik legérdekesebb közbeékelt szál azonban mégis a regény antiutópikus sci-fi részlete. A regény címét adó Mágneshegy ugyanis a képzeletbeli Békásmegyer – nem tévesztendő össze a harmadik kerületi, azonos nevű városrésszel – egyik mágikus helyszíne, ami titokzatos módon vonz magához tárgyakat és élőlényeket. Ennek a közelében élnek a feketére szenesedett lakóházakban a szkinhedek, kisebbségiek és mélyszegénységben élő családok, valamint egy óriási fehér nyúl szelleme. A titokzatosság szabályainak megfelelően a szerző nem sokat árul el arról, hogy miért nem lehet Békásról ki-be járni, csupán engedéllyel, miért hallgatják le a telefonbeszélgetéseket, és egyáltalán milyen mágikus erők működnek a fiktív helyszínen.

Azonban az a mód, ahogy a szociológus hallgatók és tanárok beszélnek Békásmegyerről, a zárt világról és a zárt közösség nélküli közösségről, izgalmas görbe tükröt mutat arról a napjainkbeli jelenségről, amikor a szakmai sikerekben megmártózó emberek néhány hidegtál és konferenciás pogácsa felett tartanak eszmecserét az elnyomott rétegek és kisebbségi ideológiák kutatásáról.

A Mágneshegy méltó módon illeszkedik a kortárs magyar női irodalomba, a sokrétű cselekményszövet és karakterrajzok miatt kifejezetten érdemes elolvasni a helyenként novellisztikus regényfolyamot, hiszen összetett és nagyon hiteles képet fest a modern értelmiségi létről – és annak nehézségeiről.

A magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakmai elismerését vehette át október 18-án Mán-Várhegyi Réka író, szerkesztő, Danyi Zoltán, író, költő, valamint Mariarosaria Sciglitano műfordító – közölte az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda. A Déry Tibor özvegyének végakarata alapján létrehozott díj az irodalmi élet kimagasló alkotóit jutalmazza.

Mán-Várhegyi Réka

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Magvető Kiadó, Budapest, 2018
384 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2799 Ft,
e-könyv változat 2490Ft
ISBN 9789631436600

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Börönd Enikő, harmincas éveiben járó szociológus, 1999 nyarán tér vissza New Yorkból Budapestre. Kutatni és írni akar, most mégis leblokkolt. Miért nem jutsz végre egyről a kettőre, Enikő? Az ugyancsak szociológus Bogdán Tamás, első generációs értelmiségi szakmai karrierje szárnyal. Viszonyt kezd a tanítványaival, kapcsolatba bonyolódik Börönd Enikővel. Lehet ennek jó vége? Az egyetemista Réka az értelmiségivé válás és a nőként való írás buktatóiról töpreng. Mi a megoldás?

Mán-Várhegyi Réka a Boldogtalanság az Auróra-telepen (2014) után ezúttal is nagy ívű tablót rajzolt. Párhuzamos vagy éppen egymást keresztező életek. Nézőpontok, amelyekből bárki látszódhat nevetségesnek vagy esendőnek. Érzékeny pillanatfelvételek sorozata, egyúttal súlyos állítás mindannyiunk tegnapjáról.