Hal vagy sárkány? | Undinė Radzevičiūtė: Halak és sárkányok

Posted on 2018. október 11. csütörtök Szerző:

0


Pokorny Zsófia |

Rendkívül összetett mű a Halak és sárkányok. A gyakran forgatókönyvszerűen rövid párbeszédek, amelyek a mindennapi életből merítik rendkívül abszurd tartalmukat, olykor próbatétel elé állítják az olvasót. Első olvasásra hiányozik a szereplők pontos személyleírása, a sokrétegű karakterrajz. Azonban a regény előrehaladtával ráismerünk a mindennapi események antihőseire. Saját magunkra.

A litván írónő regényében – amely 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját – két párhuzamos idősíkot követhetünk végig. Az egyik a 18. századi festő, Giuseppe Castiglione élettörténetét mutatja be, aki Kínába jezsuita hittérítőként érkezett, és – a császár kegyének köszönhetően – udvari művészként is alkothatott.

A kötet címe tulajdonképpen jelképezi az ő lelki és művészeti vívódásait is. A kereszténységet szimbolizáló hal és a keleti kultúrában pozitív jelképként felbukkanó sárkány összeütközésében próbálja Castiglione megőrizni jellemének sajátos vonásait. A császári udvar elvárja az alkalmazkodást, a hatalom és az utasítások, követelmények feltétel nélküli elfogadását. Ennek nehézségét különösen jól példázza az a részlet, melyben a császári udvar komoly építészeti feladat megoldását várja el tőle, holott korábban ilyesmivel még sosem szembesült. A kínai kultúra és az európai keresztény hagyományok közötti harmónia, amelyet Castiglione saját magában teremtett meg a regényidő során, az Európában újonnan érkező vallásos delegációk hatására egyre csak sérül, s további bizonytalanságot okoz a hittérítőben.

Castiglione őrlődik a hazatérés folytonosan kecsegtető reménye és a kínai udvarban őt érő (és voltaképpen marasztaló) elismerések között. Eredeti feladata, a császár keresztény hitre térítése meghiúsul. Valójában őt hódította meg a kínai kultúra, és azt érezzük, már nincs is miért hazatérnie európai gyökereihez.

Castiglione kiábrándító és reménytelen várakozása (vágyakozása) a hazatérésre a másik időrétegben jelenik meg (bár nem konkrétan). Vilnius egyik csöppnyi lakásában, évszázadokkal később, három generáció éli mindennapos konfliktusait, melyek forrása szintén a várakozás. Castiglionéhoz hasonlóan a négy nő napi bonyodalmai és vitái szinte csehovi életérzést ébresztenek: mind elvágyódnak az életükből.

A kissé zsémbes, azonban rendkívül szerethető nagymama, Amigorena mindennapjait kitölti a dohányzásról való leszokás, a televízió és az utcán nyüzsgő emberek megfigyelése. Lánya, Nora a pr-szakmából kiábrándulva írja erotikus regényeit, a legfiatalabb generáció meg Miki és Sasa, a két lány. A befelé forduló Sasa szobájába húzódik vissza, és egyetemi tanulmányaihoz olvas egy európai hittérítőről, aki Kínában vált festőművésszé.

A ’regény a regényben’ így tölti ki a párhuzamos idősíkok között feszülő szakadékokat. A rövid, ám tartalmas mondatok szabadságot adnak az olvasónak, hogy a karakterek hátterét és személyiségét maga rajzolja meg az általuk megvívott másodpercnyi csatából és dialógusokból. A látszólag felszínes párbeszédek valójában rendkívül mély látleletei hétköznapi életü(n)knek.

Ahogyan gyakran az életben is megesik, a valóságos veszteséget sokszor csak nehezen, késve ismerjük fel. Akkor, amikor már szétesett az az ’egész’, amiből addig foggal-körömmel küzdve akartunk kiszabadulni – s ezáltal válik a regény a mindennapok tragédiájának képévé. Az egymásra utaló szimbólumokat ráismeréssel szemléljük, és együttérzéssel az ismerős karaktereket, akik úgy bolyonganak világukban, hogy észre sem veszik egymáshoz fűződő kapcsolatukat, sem azt, hogy mennyire hasonlóak.

A Halak és sárkányok harmonikusan fogja egybe az európai és kínai kultúrkör egyes elemeit. A párhuzamosan zajló cselekmények feszes ütemben követik egymást, a 18. század mesés elemekkel tarkított világára jól rímel napjaink groteszk kiábrándultsága. Az egymás mellett elbeszélés, az örökös elvágyódás, a számon kérő megjegyzések és az epés utalások mögött rendkívül ismerős, hús-vér karakterek rajzolódnak ki, akik nagyon is emlékeztethetnek bármelyik családra – akár a miénkre is.

Undinė Radzevičiūtė

Undinė Radzevičiūtė

Undinė Radzevičiūtė: Halak és sárkányok
Typotex Világirodalom Sorozat
Fordította: Laczházi Aranka
Typotex Kiadó, Budapest, 2017
476 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
kedvezményes webshop ár a typotex.hu-n 2625 Ft,
ISBN 978 963 279 9759

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A legkitartóbb hal képes sárkánnyá változni, de hogy a sárkány valamiképpen hallá váljon?…

Egy kínai ezen csak nevetni tud. Giuseppe Castiglione híres festő volt a 18. században. Milánóban született, de élete nagy részét Kínában töltötte. Hittérítőként, a keresztény kultúra követeként érkezett Kínába, és festőként hunyt el Lang Shih-Ning néven. A festményeit nézegetve nehéz lenne eldönteni, hogy az európai és a kínai kultúra milyen arányban határozta meg a szemléletét. Vajon átváltozott-e a kereszténységet szimbolizáló halból kínai sárkánnyá?

Az ő sorsán töpreng Sasa, a fiatal írónő, aki nagyanyjával, édesanyjával és lánytestvérével él együtt egy átlagos városi lakásban, Vilniusban. A négy nő világszemlélete, életfelfogása gyökeresen eltér egymástól. Mintha nem is lennének rokonok, csupán egymás mellé sodródtak volna. Mintha nem is egy nyelvet beszélnének.

A szereplők gondolatait különös dialógusokon keresztül ismerhetjük meg. Mindenki a saját világának rendszerében él, és mindent aszerint értelmez. A beszélgetések a (gyakran szándékos) félreértések játszóterei. A játék alapfeltétele azonban, akármennyire abszurd módon zajlik is, a társaság. A másik ad neki értelmet. A játszótársak adnak egymásnak értelmet. Az a történet, amelyben vagy csak hal, vagy csak sárkány szerepel, nem történet.