Rekviem az írógépért | Tom Hanks: Különleges karakterek

Posted on 2018. szeptember 17. hétfő Szerző:

0


Somogyi András |

Meglepetés volt számomra ez a könyv. Tom Hanks a világ egyik legnépszerűbb, legjobb (és mellesleg legjobban fizetett) filmszínésze, ezenkívül producer és rendező. Számára megszokott belebújni egy másik személy – másik karakter – bőrébe. De kiforrott írásművészettel új karaktereket teremteni, történetet bonyolítani, hangulatot kialakítani a szűk kereteken belül – ehhez másfajta tehetség kell.

Nem gondoltam volna, hogy Hanksben – reneszánsz emberként – megvan ez a képesség, pláne első könyves íróként berobbanva. Novelláinak tárgya is, műfaja is változatos. Képes rá, hogy egy íráson belül teljesen megváltoztassa a hangulatot, akár csak egy új alak vagy egy emlék hatására. Az egyik írásban a békés családi karácsony légköréből (1953-ban) feltörnek a családfő tíz évvel korábbi, harctéri karácsonyának emlékei: a harc kegyetlensége, a súlyos sérülés rettenete. Vagy a másik: a vidáman szörföző kamaszfiú megsérül, és segítséget keresve döbbenten fedezi fel apját, amint a leparkolt autóban egy (számára ismeretlen) nővel enyeleg.

Hanksnek jó az érzéke a paródia iránt is. A média világhírességgé tesz egy filmszínészt, valódi és kikényszerített érdeklődést kelt iránta, sajtókonferenciák sorozatába hajszolja, és amikor már elkoptatta, hagyja elbukni és visszalöki az ismeretlenségbe. Ugyancsak nagyszerű a Holdra szállás Földön lejátszott, de valódinak álcázott eseménysorozata. (Minden álhírgyáros és összeesküvést szimatoló kedves témája…) Könnyeden vet oda sci-fit is: a sokszoros milliárdos főhős a jövőből visszarepül 1939-be. A nyomatékos figyelmeztetés ellenére túllépi a múltban tartózkodás megengedett időhatárát (Keresd a nőt!) – és ez számára végzetes következményekkel jár. Több novelláját ihlette a hagyományos sajtó – ezek stílusa zsurnalisztikus, de még grafikailag is többhasábos újságnak mutatkoznak. Az írásokon átsüt a mindent elöntő digitális hírtömeg elleni tiltakozás és a nosztalgikus vágyódás a nyomtatott sajtó korába.

Valamennyi novella egyik fő- vagy mellékszereplője az írógép, ami manapság óhatatlanul dinoszaurusznak számít. Hanksnek azonban évtizedek óta hobbija a régi írógépek gyűjtése. Az írógép abba a múltba röpíti vissza, amikor talán még nem is élt, és úgy érzi, hogy az írógép billentyűinek kopogása a szívhez szól. Egy öreg írógép-kereskedő így oktatja vásárlóját, az ífjú hölgyet: „Legyen ez a gép része az életének!… Az írógépeket használni kell. Ahogy a hajónak kint kell lennie a vízen, a repülőnek meg fenn a magasban.” Az egyik újságcikk-szerűen megjelenített novella végén ezt mondja a cikk szerzője az itt főszerepet játszó öreg írógépről, amelynek sorvégi csilingelése visszaidézi eddigi életének élményeit: „Az Underwoodban megmagyarázhatatlan képességek rejlenek, kocsija álmaim birodalmába repít. Visszatettem hát a tokjába és azon nyomban felcipeltem a dolgozószobámba, egy polcra. Szerintem éjszaka fénylik a sötétben…”

A Forrest Gump, az Apolló 13 és sok más film zseniális, kétszeres Oscar-díjas főszereplőjét eddig színészként szerettem és csodáltam. Most már íróként is.

A kötetnek négy fordítója volt: Széky János, Medgyesi Zsófia, Nimila Zsolt, Varga Zsuzsanna. Magyar szövegük kiválóan illeszkedik a történetek szereplőinek stílusához, személyiségéhez. Mindnyájan nagyszerű munkát végeztek.

Még egy megjegyzés, a kötet kiemelkedően jó magyar címfordításáról. Az eredeti angol cím: Uncommon type: some stories. A type szó, ugyanúgy, mint a magyar címben a karakter, kettős jelentésű. Típust, egyéniséget, egyúttal betűtípust is jelent, s ez utóbbi egyben az írógép betűire is utal.

Tom Hanks (fotó: Austin Hargrave)

Tom Hanks: Különleges karakterek
Kossuth Kiadó, Budapest, 2017
424 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3190 Ft,
ISBN 978 963 099 0806

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A többszörös Oscar-díjas színész, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is kipróbálta már magát, néhány éve irodalmi igényű írásokat jelentet meg a The New York Times, a Vanity Fair és a The New Yorker hasábjain. Ez az első kötete, melyet világszerte nagy várakozás előz meg.
Közismert, hogy a színész rajong a régi, mechanikus írógépekért – mind a 17 történetben valamilyen módon megjelenik egy. Némelyikben főszereplő, más írásokban egyetlen utalás erejéig kerül elő ez a huszonegyedik században divatjamúlt régiségnek ható masina