Hazádnak rendületlenül | Oravecz Imre: Ókontri

Jeges-Varga Ferenc |

Oravecz Imre A rög gyermekei című trilógiája 1857-től 1956-ig bezárólag mintegy száz esztendőt ölel fel a magyar parasztság történelméből. Regény­folyamában azonban nem az aktuális történelmi kor eseményei kerülnek előtérbe, hanem egy mára már elveszett életforma pontos és hiteles krónikája bontakozik ki. S lehet, hogy nincs oly erős visszhangja, mint egy Grecsó kötetnek, és nem méltatják oly sokat, mint Esterházy műveit, mégis hiánypótló témaválasztása és többrétegű narrációja okán az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar irodalmi szenzációjának nevezhető.

Az Árvai család több nemzedékén átívelő történetében az otthont, az életet (a szó gabona értelmében is) adó föld és a vele szimbiózisban élő vidéki ember kerül főszerepbe. Oravecz az ő mindennapos boldogulásért folytatott küzdelmüket beszéli el. A létezésről szóló perspektívából mutatja be az egymással összeütközésbe kerülő érzelmeket: az idegenségérzet és a ragaszkodás konfliktusait, az elindulások és megérkezések folyton újratermelődő elbeszélését teremti meg.

Oravecz főhősei a boldogságot, a lelki és testi kiteljesedést keresik az életükben, mint akárki más. Ehhez legelőször is kell anyagi biztonság, megállni a saját lábukon, majd állandó társat kell találni, és persze szükség van az utódokra is, hogy amit felépítettek, továbbadható legyen, értelmet nyerjen. Olyan foglalatosságra, hivatásra van szükségük, aminek révén mindennap étel kerül az asztalra, és marad majd valami a gyerekre is, hogy belőle is lehessen valaki. Az Árvai családban a föld: a mindenség. Azon alapszik minden, a jelen, a jövő. Egy kis falucskából szemlélve tehát egyszerűnek tűnik a képlet: ha jól teszed a dolgod, akkor a föld busásan visszafizeti, amit beleteszel.

Csak hát a létezés nem ilyen egyszerű játék. Hiába próbáljuk alakítani a jövőt a legjobb tudásunk szerint, hiába igyekszünk felelősségteljes döntéséket hozni, valami mindig közbe jön. Romba dőlnek az előzetes számítások, az ember pedig játékszerként sodródik.

Az Árvai család álmaiban Szajla, ez az aprócska mátrai falu a világ közepe, a családi birtok pedig apáról fiúra száll, amíg világ a világ. Ám a szegénység, a lehetetlenné vált előbbre jutás más utat rendel nekik. Az első kötet, az Ondrok gödre azzal zárul, hogy az Árvaiak elindulnak Amerikába, ipari munkára, mint annyian mások. Persze nem akarnak ők véglegesen kivándorolni. Hazatérést terveznek, amint összegyűlik az újrakezdéshez szükséges pénz. A Kaliforniai fürj elmeséli, hogy a beilleszkedés nehézségei ellenére, sok szorgalommal végül lehet egyről a kettőre jutni. Újra a rög fölé hajolva, földművelőként találják meg önmagukat, ám úgy tűnik, Amerika egy új Szajlát kínál.

Az Ókontriban (az ókontri, a régi emigráns magyarok magyar–angol keveréknyelvén óhazát jelent) ismét fordul a kocka az apák és fiúk ismétlődő történetében. Oravecz ügyes megoldással az új regény főhősének egy kívülállót választ ki. Steve úgy jön Magyarországra, hogy neki a szülőföld, a haza Amerikában van. Emléke sincs a mátrai vidékről, ahova a családi gyökerei kötik, és kezdetben nem is beszél jól magyarul. Döntésében nincs érzelmi megfontolás, elhatározását csak a praktikum igazolhatja. A nagy gazdasági válság hatására Amerikában elveszíti az állását, a felesége elhagyja, apjával pedig nem fér meg a közös gazdálkodásban. Viszont Szajla, a családi birtok vár rá, hogy önállósodott felnőtté, férfivá avassa.

Steve alakján keresztül Oravecz roppant érdekes nézőpontot emel a hazatérés történetébe. Az amerikai demokráciában szocializálódott fiatal férfinak, amikor 1938-ban Magyarországra költözik, egy sokkal elmaradottabb környezetbe kell beilleszkednie, mint amihez hozzászokott. Magyarországon akkoriban rendkívül nagy a szegénység, és bár névleg létezik a demokrácia, a gyakorlatban komoly defektusokkal működik, a választójog sem általános, például. Mindezek tetejébe mindent áthat a nagy háborút lezáró békeszerződés okozta trauma. A folytatást ismerjük, az ország védhetetlenül belesodródik az újabb világháborúba, utána meg jönnek a „szociálizmus” (Rákosi) rettegéssel teli évei. Steve még csak nem is sejtheti előre, hogy otthonkeresési terve eleve kudarcra van ítélve. Nem meglepő tehát, hogy végül 1956 őszén az osztrák határ túloldaláról néz vissza.

• Olvass bele!

Oravecz trilógiáját sokkal inkább nevezném egzisztencialista megközelítésű prózának, mintsem történelmi regénynek. Hús-vér szereplőit szenvtelen távolságtartással és mégis részvéttel teli közelséggel formálja meg. Példájukon keresztül az idő fogságában vergődő ember létezésének törvényszerűségeire mutat rá. Munkája ugyanakkor kordokumentumként sem elhanyagolható, hiszen fájdalmasan pontos képet alkot arról, miért nem kerülhetett a paraszt ember a 20. században olyan helyzetbe, hogy a saját kezébe vegye sorsát. Steve-et hol a háborúra készülődés, hol a háború alatti ínség, végül az azt követő pusztulás nem engedi kiteljesedni. Békeidőben meg gúzsba kötik a létezés apró „szabályai”, a megváltoztathatatlan szokásjogok, és persze a mindennapos kötelező teendők is állandó erőfeszítést követelnek tőle.

De ennél is több rétegből áll össze az Ókontri. Figyelmet érdemelnek az olyan szociografikus epizódok is, mint például a kendőzetlen részletek a hitvesi szexualitásról, az orosz katonák brutalitását szemléltető jelenet, vagy éppen Steve meghurcoltatásának abszurd története, melyben álom és valóság szinte egymást másolja. E regiszternek részei az olyan mindennapi dolgok, mint a magvetés, az aratás vagy a termés himnikusan szép leírása.

A rög gyermekei trilógiája ugyanakkor elsősorban a hazaszeretet csendes szimfóniája. A haza itt nem valami elcsépelt politikai jelszó összefüggésében jelenik meg, hanem valóságos földrajzi hely, természeti szépségekben gazdag tájegység, sőt szokások, elgondolások, belátások közös eredethelye is. Jelen, múlt, jövő. Egykori szülőhely és jelenlegi lakóhely. Öröklődő élményanyag, kollektív tudat. Az élet centruma.

Oravecz A rög gyermekei regényeiben tulajdonképpen a Halászóember című verseskötetében egyszer már papírra vetett, és az időtlenségbe zárt tárgyias emlékképeket, töredékeket építi egyetlen eredettörténetté, elhelyezve azokat a történelem folyamában. Ez a történet pedig Szajláé, amely nem csak Oravecz életrajzának, de egész művészetének origója is. Minden, amit a világról tudni vél, az oda van belegyökerezve. Szajla, ahonnan mindig el kell menni, és ahova, minden esetben más emberként, de rendre vissza is kell térni.

Oravecz Imre: Ókontri
A rög gyermekei III.
Magvető Kiadó, Budapest, 2018
464 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3439 Ft
ISBN 978 963 143 6648

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Ókontri Oravecz Imre monumentális regényfolyamának záró kötete. Az ókontri, amely a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent, egy Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedékbelinek lesz az otthona. Míg a második kötet, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története, addig a záró darab a „visszatérésé” és a szajlai újrakezdésé.

A rög gyermekei című trilógia első kötete (Ondrok gödre) 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így lesz a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényével a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Egyetlen család és több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak pontos, líraian megkapó krónikája.