Fesztivál az Oroszlános udvarban, #1: Operett | Budavári Palotakoncertek, 2018

Xénia |

Ahol kőoroszlánok őrzik az udvar díszes kapuját, ott volt 2013-ban az első operettgála. A Budavári Palota­koncerteket idén augusztus 3–5. között immár hatodik alkalommal rendezik meg. A fesztivállá színe­sedett rendezvény első ütemében, augusztus 3-án és 4-én a Budapesti Operettszínház művészei tartanak gálaestet Bor, dal, asszony címmel. Rendezője és koreográfusa: Lőcsei Jenő érdemes művész, Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus.

»Szabadon mesélhetünk
a színpadon« |
Lőcsei Jenő rendező, koreográfus

Lőcsei Jenő koreográfusként korábban már rendszeresen részt vett a Budavári Palotakoncertek gálaműsorában. Aztán két évvel ezelőtt felmerült, hogy újdonságokat is kellene belevinni a nyári produkcióba, hiszen az igények szélsebesen változnak.

Kétségtelen: a rutin szorult helyzetben segíthet egy előadáson – mondja Lőcsei Jenő –, de nem ad hozzá többletet, ráadásul a rutin megöli a másként gondolkodást, szembe megy az újdonságokra törekvéssel is. Amikor Vadász Dániellel elhatároztuk, hogy másképpen kellene gondolkodnunk erről a gálaműsorról, ez azt is jelentette, hogy a koncertszerűségtől elmozdulnánk a színház irányába. Amiből az is következett, hogy változtassunk a szcenikán is, legyünk vizuálisan is nyitottak, s használjuk bátrabban a modern technikai lehetőségeket. Másfelől elkezdtünk új dalokat is keresgélni.”

Lőcsei állította össze a Budavári Palotakoncertek operettműsorát. Helyet kapnak benne a műfaj legkiválóbb szerzőinek – Kálmán Imre, Lehár, Johann Strauss, Suppé, Sullivan, Ábrahám Pál, Offenbach és mások – nagyon ismert szerzeményei, de méltatlanul elfeledett remekek is. „Egy ilyen gála lehetőséget ad arra, hogy az operettslágereket kiemeljék az eredeti művekből. Hiszen – fejtegeti Lőcsei Jenő – a színházi előadás alkalmával eléggé kötve a kezünk. A daloknak a darabban dramaturgiai szerepük van, valahonnan indulnak, valahova tartanak, a rendezőt azért fegyelmezi a szövegkönyv, a koreográfust meg a rendezői koncepció. Egy gálaműsorban viszont, amely különböző darabokból meríti a dalokat, meglehetősen szabadon lehet bánni mindezzel. A zene persze itt is megrajzolja a határokat, de a szövegek szabadon újraértelmezhetők. Egy alkotót pedig nagyon inspirál az efféle szabadság.”

Rendezőként Lőcsei Jenő arra törekedett, hogy ne szokványos koncertet hozzanak létre, ahol két szám között bejön egy kedves konferanszié, s elmondja, a következő daloknak kik a szerzői, kik fogják előadni. Ez amúgyis kiolvasható műsorfüzetből.

„Mi a színpadon most szabadon mesélhetünk. Van egy vezérfonal, hogy könnyedén íveljen át az egyik szám a másikba. Ez a gondolati szál összeköti a jelenetek különféle helyszíneit, a strandot, a kaszárnyát, a kávéházat, a palotát vagy magát az Oroszlános udvart. Egészen különös mesék kerekednek abból, hogy az operettslágereket kivettük az eredeti helyükről, az adott művekből, és átvittük őket más környezetbe. Ezzel más hangulatot, értelmezést kaptak – és mindez átformálta a figurákat is. Miért is ne találkozhatnának például a különféle operettek szereplői a színpadon? Van az előadásunkban egy blokk, amely strandon játszódik. A fövenyen felcsendül a Csárdáskirálynő szerelmes duettje. Ezt egy egy nyugágyban fekvő, napszemüveges hölgy hallgatja végig. Aztán a két nő bemutatkozik egymásnak: Decsényi Marica grófnő, Vereczky Szilvia sanzonett. Véleményt cserélnek a férfiakról. Megy velük tovább a történet, majd közösen énekelnek egy harmadik operettből. A szándékunk az volt, hogy a produkció szellemes legyen, de ettől szinte magától lett olyan. Attól, hogy a dalok elhagyták az eredeti környezetüket, és színházszerűvé vált a műsor, maibb, meg nyilván humoros is. Egyébként is leginkább azt az operettjátszást szeretem, amikor iróniával közelítünk, próbáljuk a dolgokat színéről és visszájáról is megmutatni.”

»Ki kell lépnem
a fodros szoknyából« |
Szendy Szilvi, szubrett

Szendy Szilvi, a Budapesti Operettszínház szubrettje – és a gála fellépője – azt mondja: ameddig felteszik azt a kérdést, mitől tud még mindig divatban maradni az operett, addig nincs baj, mert ez azt jelzi, hogy az operett biztosan él, és vonzza a tömeget.

„Mert tényleg tömegről van szó. Az Operettszínházba naponta kilencszázan ülnek be egy-egy előadásra. Állandó a telt ház, tódul a közönség. Generációktól függetlenül. A fiatalok éppúgy, mint a mai ötvenesek-hatvanasok is. Ők, ugye a beatkorszakban voltak ifjak, amikor lázadtak az előző generációk és azok ízlése, vagyis a hagyományos műfajok ellen. Most mégis jönnek hozzánk. Sokan azt hiszik, lelassulnak, ha operettet néznek, holott inkább felpörögnek tőle. Egy orvos barátom mondta: ahányszor megnézi a feleségével valamelyik előadásunkat, utána otthon még felbontanak egy üveg pezsgőt. Valami plusz érzést kap itt a néző, szépséget fogad be. Nyilván különösen vigyázunk arra az operettvilágban, hogy ne essünk túlzásokba, ne fodrozódjon túl az előadás. Egyébként – fűzi hozzá –, nehéz az operett könnyedségét természetesen ábrázolni. Másfelől aki azt gondolja, hogy az érzelmek giccsesek, az eleve be sem ül egy operettre.”

Egyre több fiatal jön nézőként az Operettszínházba. „Az okát is ismerjük ennek. Nálunk a musicalesek is sokszor kirándulnak az operettekbe, olykor ott is maradnak. Dolhai Attila például óriási rajongótáborral érkezett az operett műfajába, és ez nekünk is nagyon sokat segített. Mert a musicalek közönségét érdekelte, vajon Attila mit csinál bonvivánként. És akkor megnéztek már másokat is, Lukács Anitát, Kerényi Miklós Mátét, Fischl Mónikát, Peller Károlyt, vagy akár engem, más kollégákat, és megnyertük őket az operett műfajának is.”

Szendy Szilviről valamelyik színi kritikus jegyezte meg: vele jött újra divatba a szubrett szerepkör. De meddig tartható ebben a szerepkörben?

„Addig fog tartani a szubrettségem, amíg erőlködés nélkül látom magam a szerepben. Különben nem tudnék hitelesen a színpadon állni. A következő évadban felújítja a színház a Marica grófnőt, de már nem én leszek Liza. Ha nem így döntöttek volna, én mondtam volna Lőrinczy György főigazgatónak, hogy ne haragudjon, de Liza már nem én vagyok. Elhangzik ugyanis a darabban, hogy Liza még gyerek, és jól érzi magát a bécsi intézetben. Negyvenévesen azért ez már necces. Az összes többi szubrettszerepem karakteres, tehát kortalan. Vagy éppen van benne egy olyan mondat, amellyel az egészet meg tudom magyarázni, akár magamnak is. Szerintem fogom tudni, hol, mikor lesz a szubrettség vége.”

Szendy Szilvi annyit még elmond, érzi-tudja, hogy közeleg az idő, amikor ki kell lépnie a fodros szoknyából, s bátran belépni egy prózai előadásba. Arrafelé is vezethet az útja.

A Bor, dal, asszony című gálaesten a Budapesti Operettszínház szólistáit a színház szimfonikus nagyzenekara kíséri (vezényel Makláry László főzeneigazgató és Szabó Mónika karigazgató), közreműködik a színház balettkara (koreográfusok Lőcsei Jenő és Lénárt Gábor).

Szólisták: Bordás Barbara, Boncsér Gergely, Csuha Lajos, Dancs Annamari, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Kalocsai Zsuzsa, Kerényi Miklós Máté, Kardffy Aisha, Kocsis Dénes, Lévai Enikő, Laki Péter, Lukács Anita, Oszvald Marika, Peller Károly, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt. Vendégek: Cseh Antal, Rab Gyula.

Bor, dal, asszony operettgála
Budai Vár, Oroszlános udvar
2018. augusztus 3-4. 20.30

Fotók: Gordon Eszter

A Budavári Palotakoncertek fő szervezője Pentaton Művész- és Koncertügynökség

A Budavári Palotakoncertek következő előadása augusztus 5-én a Csárdás! – A Kelet tangója a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szereplésével. Az est koreográfusa és rendezője a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán.

A Palotakoncertek felvételét augusztus 20-án a Duna TV tűzi műsorára.

Jegyek kaphatók a www.jegy.hu oldalon, az Interticket országos hálózatában, valamint a Budapesti Operettszínház jegyértékesítési pontjain.