A szegények pápája | Roberto Alborghetti: Ferenc pápa asztalánál

Somogyi András |

Ez a szép, rendkívül igényesen kivitelezett kötet (amely egyszerre jelent meg a világ számos országában, helyi nyelvi verzióban) tulajdonképpen két könyvet tartalmaz. A szerző igyekszik bemutatni Ferenc pápa jellemét, emberi mivoltát, mellette pedig egy komplett – negyven, olasz és argentin receptet tartalmazó – szakácskönyvet is felkínál, az elkészített ételek gyönyörű, étvágygerjesztő, a pavlovi reflexeket megmozgató fotóival.

Érdekes próbálkozás egy főpap életútját, mindennapjait talán kissé egyoldalúan, leginkább csak az étkekhez, a táplálkozáshoz való viszony alapján bemutatni. Mégis sokat megtudunk a Mussolini elől Argentínába emigráló felmenők 1936-ban – már Argentínában – született fiáról, Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa világszemléletéről, tevékenységéről.

• Olvass bele!

Karakterét, lelkipásztori stílusát és papi neveltetését fejezi ki az az egyszerű mondat, amit minden vasárnapi pápai üdvözlete után megismétel: „Jó étvágyat az ebédhez!”. Igen, az ételnek, az étkezésnek, – elsősorban – a közös étkezésnek a pápa spirituális, szinte szakrális minőséget tulajdonít. Gyermekkori emléke, hogy a földre hullott kenyeret meg kell csókolni, mielőtt visszahelyezik az asztalra – mert az Isten ajándéka. Élénken él benne a látvány, amikor Argentínának a 2000-es évek elején történt gazdasági összeomlása idején honfitársai a szemétben kutattak ehető maradékok után. A közös étkezés pedig alkalmat teremt a családot összetartó szeretet kifejezésére, de arra is, hogy Krisztus földi helytartójaként sem tart igényt különleges elbánásra. A vatikáni menzán ebédel munkatársai és az alkalmazottak között, egy éppen üres széket választva és elbeszélgetve az asztaltársakkal. Az ifjú Jorge Mario élelmiszer-vegyészetet tanult. Gasztronómiai tudása, az étkezés tisztelete és szeretete részben szakmai tanulmányaiból, részben anyai nagyanyja, Rosa mama és a szakácsművészet iránt komoly affinitást mutató édesanyja örökségéből eredeztethető.

Ferenc az egyszerű étkeket és a mindennapi embereket szereti. Hívei sem csak főpapi méltósága, hanem szerénysége, együttérző képessége, segíteni akarása, szolidaritása miatt tisztelik és szeretik. Számos alkalommal látott vendégül mélyszegénységben élőket, hajléktalanokat a Vatikánban és egyéb egyházi helyszíneken. Szíriai menekült családokat is meghívott közös ebédre. Börtönökbe is ellátogatott, és gyakran vett részt ifjúsági találkozókon. A fiatalok nagyra értékelik, hogy meghallgatja, komolyan veszi véleményüket, kérdéseiket, mindig szemükbe néz és saját élettapasztalatai alapján válaszol.

A hivatalos Vatikán nem engedélyezte, hogy a pápát a menzán fotózzák vagy ott szelfizzenek vele, vagy a szeretetvendégségek alkalmával készült képek is belekerüljenek a könyvbe, ezt tudomásul kell venni – ettől kissé egysíkú a képválogatás, habár mind sugározza Ferenc derűjét –, de azért nagyon sajnálom.*

Nagyon emberi és figyelemre méltó a hatalomhoz való viszonya. Szerinte „alázattal és tényleges szeretettel a hatalom a legmagasabb, legerősebb szolgálattá válik és a jót terjeszti”. Nemzetközi találkozókon mindig kifejti véleményét arról, hogy Isten ajándékát, Földünket óvnunk kell, be kell szüntetni az élelmiszer-maradékok ezer és ezer tonnáinak elpazarlását.

Nagy utat járt be Jorge Mario Bergoglio valamikor földet túró, kemény munkát végző olasz felmenőitől Argentína érseki székéi, majd a legmagasabb katolikus főpapi méltóság viseléséig. Ferenc pápa megőrizte a mindennapi emberek iránti szeretetét, szolidaritását, az asztal megosztása, azaz a közös étkezés kapcsolatokat ápoló jelentőségének átélését. Az egyház történelme érdeme szerint – remélhetőleg – XXIII. János és II. János Pál mellett helyezi majd el.

A kötet szakácskönyvi részének méltatását átengedem a szerkesztőnek. De megállapíthatom, hogy Dorogi Katalin, az életrajzi szöveg kitűnő fordítója az ételrecepteket is közérthetően és szakmailag is kifogástalanul magyarította. (A receptek pontosak, gond nélkül elkészíthetők, kellemes kombinációi az ún. cucina povera [szegényes konyha] és a hivalkodás nélküli „Lakjon jól mindenki!” házias ízeinek. – A szerk.)

* A szerkesztőt ez a tilalom nem köti, itt láthatók az Osservatore Romano (a Vatikán hivatalos lapja) képei

Roberto Alborghetti: Ferenc pápa asztalánál
Kossuth Kiadó, Budapest, 2018
208 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3990 Ft,
ISBN 978 963 099 1667

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kevesen tudják, hogy Ferenc pápa élelmiszervegyész végzettséget is szerzett, és hogy az étkezés, a főzés fontos szerepet játszik életében. Ez a könyv 40 ízletes ám egyszerű receptet tartalmaz. Roberto Alborghetti, a pápa egyik lelkes életrajzírója pedig olyan történetet tár elénk, amelyből egy eddig ismeretlen pápa képe rajzolódik ki.