Hideg világ | Karin Tidbeck: Amatka

Posted on 2018. március 20. kedd Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Tűnhetne akár posztkommunista utópiának is az Amatka, de nem az. Talán disztópia, talán sci-fi, de e sorok írója egyik jelzőt sem akarja lobogtatni, lévén ezek nyerik lassan a legsemmitmondóbb lózungok versenyét az amatőr könyvvélemények versenyében.

Brilarék Vanja Essre Kettese a főhős, aki élhetne akár a jelenkori Észak-Koreában, esetleg az ötvenes évek Szovjetuniójában is. A világa kellően falanszterszerű mindkettőhöz. Tájékoztatási asszisztensként küldték el valahová, a tundrára, egy fagyos város lakosságának higiénés szokásairól jelentést küldeni a központba. Hogy kinek, és mi célból, az vagy nem túl fontos, vagy az író sem gondolkodott rajta sokat. Mindenesetre a lány elutazik Amatkába, hogy teljesítse a megbízatását. A zord, fagyos világ, ahová érkezik, még őt is meglepi: minden szürke, hideg, rideg, „bizottság” által irányított és gyanakvással terhelt. A precíz lány sok dologra nincs felkészülve, holott azt hiszi, már mindent tud. Nem érti ennek a szokatlanul vonalas kolóniának a működését, ahol a dolgok szétesése ellen sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, mint az otthonában, Essrében. Nem világos számára még a saját megbízatásának a célja sem, mindenesetre teszi a dolgát a legjobb tudása szerint. Miután felszerelkezett a farkasordító hideget távol tartó ruhadarabokkal, természetesen.

Azonban alapjaiban rendül meg a világa szabályaiba vetett hite, amikor furcsa események jutnak a tudomására a kolónián: több mint száz ember nyomtalanul eltűnt, és beszélni tilos az történtekről. Tilos továbbá megkérdőjelezni a szabályokat, a napi rutint, olyan kifejezéseket használni, amelyek nem eléggé előremutatóak, tilos nem a közösség érdekét szolgálni, és mindennaposak a feljelentések. Ebben az érzelmi szürkeségben és értelmi nihilben, ahol még a gyerekek is közösségi otthonokban nevelkednek – mert a túl szoros érzelmi kapcsolatokat károsnak ítélik –, kapaszkodót keres egy ember nyújtotta közelségben. Egyik lakótársa, Nina lesz az, aki egy kis melegséget nyújt neki, és biztos talajt a bizonytalanságban. Már éppen bejelenti a városban maradását, amikor a gyanús dolgok egyre gyakoribbá válnak. A városban valami van a felszín alatt, amit a fennálló rezsim minden eszközével elnyomni, eltakarni igyekszik. Az pedig nem tudható, hogy sikerül-e nekik.

Ez a téma egészen kiváló, éppen ezért megérte volna sokkal alaposabban kidolgozni. Gyengék és eshetőlegesek az utalások Vandermeer egyes könyveire, az Equilibrium című filmre, az obligát 1984-re, a történelem összes, mocskos és agymosó diktatúrájára, a kommunizmusra, a gulágra. Ezt a díszletet cizellálni kellett volna, hogy kellően hangsúlyos legyen. Talán ezt az elnagyoltságot érezte a kiadó is, amikor nem fordított elég figyelmet a szerkesztői munkára, és olyan hibák és elütések maradtak a könyvben, melyek egyáltalán nem jellemzők. Előfordul még a főszereplő nevének helyettesítése is egy másik névvel.

Említést érdemel még a regény végkifejlete, ami szintén nem elég kidolgozott. Bosszantóan elnagyolt, és már-már elveszi a kedvét az olvasónak attól, hogy megpróbálja kisilabizálni, vajon mire utalhatott a szerző. Vagy gondolt-e egyáltalán valamire. Vagy csak az olvasó szeretne mélyebb tartalmat belelátni a könyvbe, hogy értelmet nyerjen az egész.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Karin Tidbeck

Karin Tidbeck: Amatka 
Fordította: Babits Péter
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018
250 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes webshop ár 2399 Ft
ISBN 978 963 293 7007

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vanját, a fiatal tájékoztatási asszisztenst hazájából, Essre városából Amatka zord és fagyos kolóniájába küldik, hogy adatokat gyűjtsön a kormány számára. Vanja azonnal megérzi, hogy valami nincs rendben: Amatka lakói furcsán viselkednek, miközben a hatalom mindenütt a felforgató tevékenység nyomait kutatja.

Bár a kiküldetése csak rövid időre szól, Vanja beleszeret lakótársába, Ninába, ezért meghosszabbítja látogatását. Eközben akaratlanul is tudomást szerez az egész kolóniát érintő, növekvő fenyegetésről. Minden erejével igyekszik eltitkolni, és önhatalmúlag olyan vizsgálódásba kezd, amivel önmagát is bajba sodorja.

Karin Tidbeck világában mindenki gyanús, senki nincs biztonságban, és semmi nem egyértelmű – még az írott és beszélt nyelv, vagy éppen a valóság szövete sem. Az Amatka lenyűgöző és végtelenül eredeti mű, óda a szabadságról, a szeretetről és a művészi teremtőerőről.