Beszéljünk nyíltan | Martin McDonagh: Három óriásplakát Ebbing határában

Posted on 2018. február 24. szombat Szerző:

0


Dixon (Sam Rockwell), Mildred (Frances McDormand)

Jeges-Varga Ferenc |

Meggyalázták, megölték a lányát, elcsúfították a testét. A rendőrség már hónapok óta nem került közelebb a tettes kilétének felderítéséhez. Mildred (Frances McDormand) szokatlan és merész húzással próbálja meg felrázni a hatóságot. Kibérel három óriásplakátot a város határában, és a nyilvánosság előtt kérdez rá a késedelem okára.

A hadüzenetre a rendőrség ellentmondásosan reagál. A nyomozást sikertelenül lezáró rendőrfőnök (Woody Harrelson) alapvetően elnéző és megértő, míg az együgyű, előítéletes és erőszakos Dixon (Sam Rockwell) felveszi az arcukba dobott kesztyűt. Vagyis Mildred és az ebbingi hatóság között elmérgesedik a viszony.

Az abszurd alapszituáció miatt a műfajban ismerős nézőnek Joel és Ethan Coen fekete humoráról és groteszk látásmódjáról ismert filmjei villannak be, azok közül is leginkább a Fargo csendben kibontakozó, tragikomikus, kisvárosi ámokfutása lehet ismerős (a hasonlóság érzetét felerősíti, hogy a Fargoban is Frances McDormand a főszereplő). A Három óriásplakát Ebbing határában című filmben, hasonlóan a Coen univerzumhoz, titkokat, komoly terheket cipelő, kisszerű embereket figyelhetünk meg, akik többnyire tesznek mások véleményére, és önnön törvényeik szerint élnek.

Míg azonban Coenék az amerikai társadalom elé tartanak tükröt, szenvtelenül mutatva meg az önzést, kicsinyességet, önsajnálatot, butaságot, McDonagh még a legvisszataszítóbb szereplőjéhez is képes megértően közeledni. Coenék esettanulmányaiban a szereplők képtelenek felismerni a törvényszerűségeket, amelyek az őket körülvevő világot működtetik, ezért változásra remény sincs. A Három óriásplakát… hősei is kívülállók, de McDonagh hisz abban, hogy képesek lehetnek hibáikat felismerni.

Ha jobban megvizsgáljuk az elsőre feloldhatatlannak látszó konfliktust, bármennyire is megérthető Mildred, a többi nézőpont is elfogadható. Valahol mindenkinek igaza van, egyúttal mindenki téved is. Másban értünk egyet Mildreddel és másban a halálos beteg seriffel. És bármennyire furcsa, a bunkó Dixon sem teljesen hülye.

Rendfenntartók a civil ellen (Woody Harrelson, Sam Rockwell, Frances McDormand, háttal)

Az ezredfordulón a színházban bemutatott sikerdarabjaival (Párnaember, Vaknyugat, Leenane szépe [ezt Piszkavas címen is bemutatták]) világhírnevet szerző McDonagh mozgóképei alapvetően tragikus szituációból bontakoznak ki (az In Bruges bérgyilkosai is egy megbocsáthatatlan bűn terheit hordozzák magukkal), amelyet hol szarkasztikus, hol morbid, fekete humorral old fel. A Három óriásplakát… is tele van csípős beszólásokkal, pancserkedésekkel. McDonagh mesteri ütemérzékkel olvasztja egybe a tragikus és a komikus jeleneteket: az egyik pillanatban röhögünk a látottakon, a következő pillanatban már az arcunkra fagy a mosoly. A mutatvány egyszer sem sül be.

A film tele van ragyogóan megírt, életszagú, összetett karakterekkel, akiket hasonlóan erős színészi játékkal keltenek életre. McDormand igazságharcos anyafigurája uralja a vásznat, pardont nem ismerő igyekezete válik a történések motorjává. A legfőbb humorforrás a rasszista rendőrtiszt (Sam Rockwell), a sorozatos melléfogások bajnoka. Innen nézve még nagyszerűbb az ösztönlény Dixon filmvégi jellemfejlődése, amit McDonagh  hitelesen készít elő. Woody Harrelson tragikus sorsú seriffje mélyen bölcs. A kisebb-nagyobb mellékszereplők is felejthetetlen pillanatokkal járulnak hozzá Ebbing város tablójához.

A seriff: Woody Harrelson

McDonagh munkájában a bűneset megoldása másodlagossá válik. A mű a felgyülemlett haragról és a megbocsátásról szól. A hangsúlyok a szembenálló felek puskaporos viszonyrendszerére vetítve jelennek meg. Olyan szituációkba kergeti bele szereplőit, amelyek hatására felülvizsgálni kényszerülnek álláspontjukat. Mintha McDonagh arra lenne kíváncsi, hogy ezek a figurák képesek-e meghallani és meghallgatni embertársaikat, mernek-e a másik nézőpontjába helyezkedni. A szereplők fokozatosan kerülnek tisztába önmagukkal, s ezáltal képesek nyitni egymás felé. Az író-rendező ezzel eléri, hogy a néző is átértékelje korábbi – esetleg felületes – vélekedését.

Az ebbingi plakátok miatt egyre nagyobbra növő hajcihő jól példázza a bosszú kontraproduktivitását. De az elegánsan nyitva hagyott befejezéssel McDonagh némi reményt ad, talán rátalálnak a megváltásra Ebbing boldogságra vágyó polgárai.

A film 2018-ban 4 Golden Globe-díjat nyert a legjobb film (dráma), a legjobb női (dráma) főszereplő (Frances McDormand), a legjobb férfi mellékszereplő (Sam Rockwell) és a legjobb forgatókönyv kategóriájában. A 2018. március 4-ei Oscar gálát 7 jelöléssel várja.

Fotók: © Fox Searchlight Pictures

Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri)
– amerikai-brit film, 2017 – Magyarországi bemutató: 2018. január 25.

Rendező, forgatókönyvíró: Martin McDonagh
Operatőr: Ben Davis
Zeneszerző: Carter Burwell

Főbb szereplők:
Frances McDormand (Mildred)
Woody Harrelson (William Willoughby seriff)
Sam Rockwell (Dixon)
Lucas Hedges (Robbie)