Ma a vitás kérdéseket civakodással rendezzük | Beszélgetés »A retorika birodalma« kapcsán

Posted on 2018. február 17. szombat Szerző:

0


Chaïm Perelman

Kiss Gábor |

Az év elején jelent meg Chaïm Perelman könyve A retorika birodalma a Tinta Könyvkiadónál. Ebből az alkalomból Adamikné Jászó Annával és Adamik Tamással beszélgetett Kiss Gábor, a kiadó igazgatója.

Ezt a könyvet Adamikné Jászó Anna ajánlotta kiadásra. Mit kell tudnunk a szerzőről?
Adamikné Jászó Anna
A 20. század második felében a retorika megújult külföldön, nagyszerű művek születtek az USA-ban, és nagyszabású kutatómunka folyik a németországi Tübingenben. A legjelentősebb szerző mégis a lengyel származású Chaïm Perelman, aki jogot végzett, majd filozófiából doktorált, a Brüsszeli Szabad Egyetem filozófiaprofesszora lett. Az 1940-es évek végétől asszisztensével, Lucie Olbrechts-Tytecával tanulmányozta a jogi, etikai, politikai és egyéb érvelést, elsősorban az értékítéleteket. Számos tanulmányt jelentettek meg, végül 1958-ban közre adták Új retorika: értekezés az érvelésről (La nouvelle rhétorique: Traité de l’argumentation) című, korszakalkotó könyvüket A mű 729 oldal (!), van angol fordítása is. 1977-ben Perelman önállóan publikált egy rövid összefoglalást, aminek a magyar változatát tarthatjuk most a kezünkben. Ezt a francia eredetiből fordította dr. Major Hajnalka, első doktoranduszom. Kiváló, öt nyelvet jól ismerő tanárnő, a Retorika és szövegalkotás szerzője.

Adamikné Jászó Anna

Miért tartja fontosnak, hogy magyarul is olvasható legyen ez a mű?
Magyarországon még mindig sok az előítélet a retorikával kapcsolatban, többnyire azt hiszik – még tanárok is –, hogy csak beszédművelés. Kívánatos tehát, hogy e téren is felzárkózzunk a nyugati irányzatokhoz, megismerjünk egy olyan művet, amely a retorikát a filozófiához kapcsolja, s egész mélységében, összetettségében tárgyalja; bemutatja a klasszikus retorikának egész rendszerét, a 20. századi műveltségi szintnek és társadalmi igényeknek megfelelően. Mondhatnánk azt is, hogy megújítja a klasszikus retorikát. Ezért kapta Perelman „a 20. század Arisztotelésze” címet.

Több évtizedes felsőoktatási tapasztalattal hogyan látja, milyen ma a retorika mint tantárgy helyzete a felsőoktatásban, a bölcsész-képzésben?
A retorika évszázadokon át az alapképzés, a trivium része volt együtt a grammatikával és a dialektikával. Az 1868-as Eötvös-féle közoktatási törvény a gimnáziumba helyezte, 1938-ban megszüntették, majd 2000-ben ismét bevezették. Jelenleg a középiskolában a 11. évfolyamon van némi retorika, de meglehetősen felületesen. De e tárgynak át kellene hatni az egész oktatást, ahogyan Major Hajnalka disszertációjában, a Retorika és szövegalkotásban kifejtette.
A felsőoktatásban vegyes a kép. Sokan elhozzák tanítványaikat a Kossuth-szónokversenyre minden év novemberében, ez azt jelenti, hogy valamilyen szinten foglalkoznak a retorikával. A miskolci és a pécsi jogi karon van retorika, a pesti katolikus egyetemen is vannak professzorok, akik foglalkoznak vele. A pesti bölcsészkaron volt mindenki számára kötelező retorikai kurzus, de megszüntették, s helyét átvette egy irodalomelméleti vegyesfelvágott. Az alkalmazott nyelvészeti doktori iskolában is van retorikai alprogram, kiváló doktoranduszokkal, itt tanítjuk is Perelmant. (De az angol Toulmint, az amerikai Corbettet és másokat is).

Hogyan kell érteni a címben szereplő birodalom szót? A magyar olvasó, talán ösztönösen, talán az évszázados történelmi tapasztalatok alapján idegenkedhet tőle.
Ez nekem eszembe se jutott. A mai fiatalok a birodalom szót hallva, a Csillagok háborújára asszociálnak, s valami hatalmas tartomány képződik meg elméjükben. A retorika esetében is hatalmas tartományról van szó. A Perelman-mű címe provokatív. Azt sugallja, hogy a retorika rendszere egy hatalmas birodalom, szerves egész. Perelman vitatkozik: hangsúlyozza, hogy nem lehet a retorikát leszűkíteni az alakzatok és a szóképek tárgyalására. Tudniillik ez történt a retorika egyik irányzatában. A címben a birodalom kifejezés válasz a liège-i retorikusoknak. Ugyanis 1970-ben publikálták a Rhétorique générale című alapvetést, amely címében általános retorikát ígér, de az egésznek csak egy szeletét, a stilisztikai részt tárgyalja – azt sem retorikai, hanem strukturális nyelvészeti alapon. Perelman könyve bevezetőjében vitázik ezzel a szemlélettel, s a retorika teljes birodalmát, vagyis rendszerét ígéri, az érveléssel és egyéb területeivel együtt. Perelman könyvének bevezetését azért fontos figyelembe venni, mert nálunk nagy tisztelete alakult ki a neoretorikának nevezett liège-i irányzatnak, holott az új retorika valójában Perelmané.

A szerzőnek ez az első magyarul megjelent könyve. Eddig nem tartották fontosnak, hogy magyarul is olvashassuk valamelyik munkáját?
Teljes műve eddig valóban nem jelent meg csak egy részlet. Az okot abban látom, hogy egyrészt másokat tartottak fontosnak, például Roland Barthes-ot vagy Heinrich Plettet, de ezek a művek nem mondanak újat, olykor még félre is értik a klasszikusokat. A másik ok az, hogy az 1958-as mű nemcsak új szemléletű, hanem óriási terjedelmű is, nehéz volna átültetni. A fordítónak feltétlenül ismernie kell a retorikai terminológiát. Azért is nehéz olvasmány, mert benne van az egész európai kultúra; Perelman filozófiai-logikai-irodalmi műveltsége elképesztő. A harmadik ok, hogy a figyelmet elterelték a félrevezető, hiányos liège-i retorika felé, mintha nem is volna más a Lajtán túl.
Egyébként óriási jelentőségű, hogy Adamik Tamás és tanítványai jóvoltából az összes jelentős klasszikus olvasható magyar fordításban, ez segíti a megértést, és kiküszöböli a félreértéseket.

A kötet alcíme: Retorika és érvelés. Miért kulcsfogalom az érvelés?
A retorikának két pillére van: az érvelés és a stílus. A klasszikusoknál: invenció (érvelés) és elokúció (stílus). Retorika címén nem lehet csak a stílussal foglalkozni, egyébként is a stíluseszközöknek is megvan a gondolkodási/érvelési alapjuk. Mondjam, hogy kognitív alapjuk?
Perelman nagyon fontos dolgokat mond az érvelés kapcsán. Létezik a formális logika érvelésrendszere, és létezik a mindennapi, gyakorlati logika érvelésrendszere. E kettőt nem szabad összekeverni.

A kötet tárgymutatójában utalásokat találunk a Bibliára és számos bibliai személyre: Jézusra, Jóbra, Szent Pálra. Hogyan kerülnek ők a műbe?
Perelman az európai műveltség alapjait is figyelembe veszi, tehát figyelemmel kell lennie az európai műveltség és társadalom keresztény alapjaira is. Másfelől a retorika a gyakorlatban fontos szerepet játszik a keresztény egyházak életében is. Vagyis a kereszténység szent könyvei ugyanúgy az európai kultúra és irodalom részei, mint a világi irodalmak. Ezekből is igen sok példát hoz, ezzel hozzájárul az irodalmi műveltség terjesztéséhez és gazdagításához. Arra is felhívom a figyelmet, hogy az érvelésben mindig kitér a humor alkalmazására.
A fordító, Major Hajnalka felkutatta és beleillesztette az idézett művek magyar fordításait, amivel komoly segítséget nyújt az olvasóknak. Ez különösen nagy munka volt, és hosszas kutatást igényelt.

Adamik Tamás

Kedves Adamik Tamás, ön az ókor irodalmának kutatója, a kor szerzőinek avatott ismerője. Mire tanítanak ők bennünket, miért hasznos forgatnunk műveiket?
Adamik Tamás Az ókori szerzők arra tanítanak, hogy az államok életében legfontosabb tevékenység a közélet, az államok és városok társadalmi életének megszervezése és működtetése. Ennek elméletét az ókori retorikák dolgozták ki, következésképpen az együttélés társadalmi és családi normáit azoknak a műveknek köszönheti az európai civilizáció. Azok alaptémája ugyanis az emberi együttélés és ennek alapja, a közösségi és az egyéni kommunikáció. Ennek nemcsak technikáját dolgozták ki, hanem erkölcsi és politikai elveit is, s olyan tökéletesen, hogy a későbbi századok folyamatosan ebből merítettek. A retorika annyira a műveltség gerincét jelentette, hogy amikor a kultúra hanyatlásáról beszéltek, akkor ezen a retorika hanyatlását értették.

Napjaink politikai közbeszédéből viszont mintha eltűnt volna az érvelés, a meggyőzés, sokkal inkább a másik fél lejáratása, besározása került előtérbe.
Ez a tendencia már a 20 század elején megkezdődött a társadalmi és a politikai életben, s ez az oka annak, hogy nagy műveltségű és az állami élet tisztaságáért felelősséget érző kiváló emberek felújították az ókori retorikát, amelynek kezdettől fogva célja a társadalmi problémák megoldása, az emberi, társadalmi és egyéni ellentéteknek szóval, nem pedig fegyverekkel való megszüntetése volt. Ezt észre véve, Amerikában és Angliában a retorikát egyetemi tantárggyá tették, s ennek következtében kivirágzott a retorikai szakirodalom is. Sajnos, műveltségük hiányossága miatt a közéleti emberek ezt a már meglévő retorikai szakirodalmat nem ismerik. Ennek következménye, hogy a vitás kérdéseket civakodással kívánják elintézni.

A kötethez Adamik Tamás írt utószót Retorika és filozófia címmel. Milyen kapcsolat van a filozófia és a retorika között, és ha van, mikorra nyúlik ez vissza?
A retorika az ókori filozófia terméke annyiban, hogy a retorika mint tudomány az állami élet vezetőinek és a korabeli filozófusok vitáinak eredményeképpen született meg. Ebből következik, hogy megszületésének időkerete a Kr. előtti 4. századtól a Kr. utáni első századig terjedő időszak. Jelentőségét és fontosságát mutatja az a tény, hogy kezdettől fogva a felsőoktatás anyagát képezte.

Kinek ajánlható Perelman retorikája?
Évek óta tanítom a doktoranduszoknak. Fontos volna, hogy beépítsék minden egyetemen a retorikai, a kommunikációs és a pragmatikai tananyagba. Nagyon fontos volna, hogy megismerjék a gimnáziumi magyartanárok, esetleg továbbképzéseken, ha vannak még ilyenek. Több doktorált tanítványom is alkalmas lenne ilyen kurzusok megtartására. Nagy szüksége lenne rá a jogászoknak is – egyébként Perelman jogi érveléstant is írt. A formális logikát tanítóknak is hasznos lenne. Több érveléstechnikai szakkönyv is van forgalomban, s meg kell vallani, hogy szerzőik nem ismerik a formális logikai és a gyakorlati érvelés különbségét, Perelman, Toulmin kimaradt az életükből. Ezekben a könyvekben képletek olvashatók, de mikor beszélünk képletekben? Egyszóval alapozó irodalom lehetne mind a felsőoktatásban, mind a közoktatásban.

Chaïm Perelman: A retorika birodalma. Retorika és érvelés
Fordította: Major Hajnalka
Az ékesszólás kiskönyvtára
Tinta Kiadó, Budapest, 2018
212 oldal, teljes bolti ár 1990 Ft,
kedvezményes webshop ár 1592 Ft,
ISBN 978 963 409 0915

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Valamennyien a retorika birodalmában élünk. Meg akarunk győzni másokat, és mások is meg akarnak győzni minket. De hogyan működik ez a folyamat? Mikor hatásos az érvelés? Jelen kötet szerzője nem manipulatívnak tűnő trükköket és tippeket, hanem széles körű műveltség birtokában tudományos alapossággal kidolgozott teljes érvelési rendszert mutat be, amely térképet ad az olvasó kezébe a retorika birodalmának megismeréséhez.

Perelman új retorikája a meggyőzésre szolgáló beszéd valamennyi területét lefedi, bármely hallgatósághoz és bármilyen témáról szóljon is. Áttekinthető rendszere segítségével megismerhetjük a legfontosabb érvfajtákat, betekintést nyerhetünk a meghatározás, az analógia, a modell vagy a stíluseszközök használatának rejtelmeibe.

A kötet külön értéke az elméletet alátámasztó és a megértést segítő sokszínű példaanyag, amely gyakorlati példákkal mutatja be, hogy milyen eszközökkel érhető el a lelkek összekapcsolódása, a hallgatóság meggyőzése. A könyvet haszonnal forgathatja mindenki, aki a kommunikáció területén dolgozik, de segítséget nyújt a pedagógusoknak, a bölcsészettudományi, jogi, teológiai karok hallgatóinak is, és mindenkinek, aki nyitott szemmel kíván járni a retorika birodalmában.

Chaïm Perelman (1912–1984) lengyel származású filozófus, a huszadik század Arisztotelésze a klasszikus retorika és a dialektika ismeretében dolgozta ki a valószínűségre alapozott nemformális érvelés elméletét. A retorika birodalma a szerző első magyar nyelven olvasható kötete, rendszerének tömör összefoglalója.